Hanák Katalin szociológusnak vasárnap reggel 9 órakor a lakása ajtajában egy ismeretlen fiatalember egyetlen szó nélkül, szíjjal belevágott az arcába, majd a háttérben álldogáló társával együtt elfutott. A támadás híre igen gyorsan szétfutott, megírta a hétfői sajtó, és nyilatkozott a kerületi rendőrkapitány a rádió Déli Krónikájának.
Könnyű testi sértés, ismeretlen tettes. Magánvádas ügy a Btk. szerint, a szíj szerencsére 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott, nem elég súlyosat ahhoz, hogy a hatóság hivatalból járjon el, vagyis a köz nevében emeljen vádat, így szól a jogszabály, s mi jogállamban élünk.
Hanák Péter történészprofesszor – a sértett férje – a szombati Népszabadságban Csoóri Sándor nevezetes Hitel-beli írásával polemizáló cikket jelentetett meg, vitatja benne a költőnek a zsidóság politikai szerepét illető állításait. Szombat reggeltől jöttek a fenyegető, gyalázó telefonhívások. Kilátásba helyezték többek között azt is, hogy autó gázolja el a Hanák unokákat. Hanák professzor külföldön volt éppen – ezt a felesége gyanútlanul közölte is néhány ismeretlen telefonálóval, s aztán vasárnap reggel csöngetett a tettes.
Ki csinálhatta? A válasz azonnal kész: „a csőcselék.” Egy csőcseléktag. S persze kész vannak a kommentárok is: a kormány által soha le nem intett jobboldal, a kormánypártok soraiból bátorított antiszemitizmus.
Lehet. De azért merengjünk el egy kicsit. Így viselkedik „a csőcselék?”. A Népszabadság hétvégi mellékletében keresi meg ellenfelét? Nem. A csőcselék betöri a zsidó fűszeres kirakatát, összefirkálja a zsidó temető sírköveit esetleg, meglátja gyűlölete tárgyát az utcán, és beleköt, mert elönti az indulat. Nem. Ez a szíj sokkal gondosabban, előkészítve célzott. Oda, a zsidó, liberális közvélemény-formálók kellős közepébe. Hanák Kati arca stratégiai célpont. Ez intellektuálisan előkészített, hűvösen kitervelt ütés volt. Szimbolikus ütés.
Ki csinálhatta? Kinek az érdeke? Kétségtelenül érdekük azoknak, akiknek a szemében Csoóri Sándor valamiféle szent sámán – sérthetetlen. De érdekük azoknak is, akik azt akarják, hogy rettegjen minden zsidó és minden liberális, rettegjen mindenki, aki nem a Nemzeti Többség. S végezetül érdekük azoknak, akiknek az a jó, ha mindenki retteg valamitől, ha félelem szövi keresztül-kasul az embereket, mert a félelem a habarcs, amiből saját diadalukat építik. Ismerjük őket, a Hivatásos Rendcsinálókat. Réges-régen, még kilenc hónappal ezelőtt, a nevezetes III-as ügyosztály volt a jól megépített otthonuk. Réges-régen, amikor még a boldogtalan Antoniewitz Roland gyártotta nyilas röplapjait. A rendőrség akkor is magánvádas feljelentésre várt. S mielőtt leleplezte a tettest, még két napig szervezte a színjátékot az akkori parlamentben a nyilasveszedelemről. Élén Horváth belügyminiszterrel. Az előzővel. Aztán az életéért harcoló III-as ügyosztály ezzel a provokációval igyekezett bizonyítani nélkülözhetetlenségét. Csak az a baj, hogy Antoniewicz urat mi Langmár Ferivel (ti. a mi telefonszámaink szerepeltek a „nyilas röplapon”) kb. két óra leforgása alatt lelepleztük Rendőrség nélkül.
Ez az ütés nem Hanákék magánsérelme. Mindannyiunk emberi méltóságáé és biztonságáé. Aminek őrzésére a jogállamot az emberiség feltalálta. „Emberiség elleni bűntett”, ha picike is. Van rá paragrafus a Btk.-ban, közelebbről a „Nemzeti, vallási, etnikai csoport vagy faj tagja elleni bűncselekmény” címszó alatt. Jó lenne, ha jogalkalmazóink ezt a fejezetet is fel-felütnék. Persze egy ilyen ismeretlen tettest nem könnyű megtalálni, s a közvádas eljárás esetleg rontja a felderítési arányt. Hát próbálják csak megtalálni!
Hivatkozott cikkek
- Hátsó oldal [6]