Skip to main content

Az MDF miskolci szervezete elnökségének

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Elnökség!

Alulírott bejelentem, hogy a mai naptól lemondok a miskolci 21. sz. helyhatósági választókörzet MDF által támogatott jelöltségéről, ugyanakkor bejelentem azt a szándékomat is, hogy a továbbiakban nem kívánok az MDF tagja lenni.

Szándékomat az alábbiakkal indoklom:

1. Az utóbbi hetekben olyan nyilatkozatokra, intézkedésekre, kinyilatkoztatásokra (pl. a trianoni emlékmű ügye, Justitia-csomag, fegyverbevonási rendelet stb.) került sor az MDF tagjaiból kinevezett egyes miniszterek szájából, amelyeknek sem a tartalmával, sem a stílusával nem tudok egyetérteni.

Jeszenszky külügyminiszter úr parlamenti interpellációs válasza pedig történelmünk olyan sötét időszakaira emlékeztetett, amelyekről sokakkal együtt én is azt hittem, hogy soha többet nem fognak megismétlődni.

2. A „nagypolitikai” történésekkel párhuzamosan az MDF csütörtöki fórumain is olyan vádaskodó, indulatokkal teli, az ellenzéket ócsároló hangnem kezdett eluralkodni, amelyeknek már régen nem szabadna jelen lenniük átalakuló, várakozásokkal teli közéletünkben.

A legszomorúbb számomra azonban az a tény volt, hogy a jelen levő országgyűlési képviselő nemhogy csillapította és az érvek, az értelem mezejére terelte volna a beszélgetést – ellenkezőleg –táplálta azt. Egy velem együtt távozó tag is felháborodását fejezte ki az egyre inkább eluralkodó politikai kulturálatlanság láttán.

3. Az utolsó indokom személyes jellegű. Egy olyan információ, amely emberi és tanári tisztességemet kérdőjelezi meg. Az 1990. szeptember 11-i elnökségi ülés után az egyik választmányi tag arról tájékoztatott, hogy a vezetőség másik tagja olyan hamis értesülés birtokába jutott, miszerint „kirúgtam” az egyik tanítványomat az iskolából, mert nem volt hajlandó az ’56-os forradalmat ellenforradalomnak nevezni! Döbbenetes számomra az a tény, hogy pártom vezetőségének két vagy több tagjában megkérdőjeleződik az általuk is támogatott jelölt emberi, politikai tisztessége. Rendkívül elgondolkodtató az is, hogy nemcsak a Saulusokból Paulusokká válók száma nő, hanem egyre szaporodnak soraikban az ’56-os mártírok, akiknek „már a gyereke is forradalmár volt, csak az a gaz ellenforradalmár tanár nem engedte a gyereket kibontakozni, és ráadásul most a mi tisztességes „keresztény” sorainkba is befurakodik.

Úgy gondolom tehát, hogy sem ebben a pártban, sem az ilyen közéletben nincs helye annak, aki nem tudja, de nem is akarja megcáfolni az ilyen nyilvánvalóan aljas és mocskolódó rágalmakat. Úgy érzem tehát, hogy az egyre inkább eluralkodó politikai dilettantizmussal, kulturálatlansággal nem tudok és nem is akarok azonosulni, mert meggyőződésem, hogy ez az út nem Európába, hanem Ázsiába vezet.

Összegezve kissé hosszúra nyúlt fejtegetésemet, úgy gondolom, hogy az MDF mai politikája messze eltávolodott a Jurta Színházban és Lakitelken megfogalmazott elvektől, amelyeknek annak idején én is lelkes támogatója voltam.

Kérem bejelentésem tudomásulvételét. Amennyiben szükségesnek látják, szívesen megerősítem érveimet a következő elnökségi ülésünkön személyesen is.

Végezetül természetesen értesítem elhatározásomról azt a 62 választópolgárt, aki megtisztelt bizalmával.

Miskolc, 1990. szeptember 13.

Dr. Répássy Olivérné
magyar–történelem szakos gimn. tanár
Miskolc

U. i.: 1990. szeptember 18-án a vezetőség előtt személyesen is megerősítettem az írásban megfogalmazottakat. A beszélgetés arról győzött meg, hogy az érvelő politizálás már alig-alig van jelen a helyi fórum politikájában.
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon