Skip to main content

Személyzeti oldal

Tisztelt Szerkesztőség!


Érdeklődéssel olvastam szeptember 15-i számukban Fényi Tibor Az új ember kovácsa c. cikkét arról, hogy a Művelődésügyi Minisztérium most újonnan kinevezett főosztályvezetője a 80-as évek elején hogyan jelentette fel a BM-nél Háy Ágnest és a Népművelési Intézet akkori vezetőit. Nem volt ez egyedülálló eset akkoriban, és a kárvallottak egynémelyike mindmáig nem heverte ki az elvtársak packázásainak következményeit.

Az MDF miskolci szervezete elnökségének


Tisztelt Elnökség!

Alulírott bejelentem, hogy a mai naptól lemondok a miskolci 21. sz. helyhatósági választókörzet MDF által támogatott jelöltségéről, ugyanakkor bejelentem azt a szándékomat is, hogy a továbbiakban nem kívánok az MDF tagja lenni.

Szándékomat az alábbiakkal indoklom:

1. Az utóbbi hetekben olyan nyilatkozatokra, intézkedésekre, kinyilatkoztatásokra (pl.






Beke Pál, Deme Pál, Fényi Tibor: Nem az az üllő és nem az a kalapács


Nyilatkozat

Alulírott Beke Pál budapesti lakos, szakmám szerint népművelő, beosztásom szerint az Országos Közművelődési Központ fejlesztési osztályvezetője, mindig is pártonkívüli

büntetőjogi felelősségem tudatában

kijelentem, hogy a Beszélő 1990.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon