Skip to main content

Interjú

Petri György: Szabad akarat és kiművelt lelkiismeret

Endreffy Zoltánnal beszélget Petri György


Az élettörténeted egy filozófiai Odüsszeia, vagy ha kelet-európaibban fogalmazunk, akkor mint Svejk ceské budejovicei anabázisa. Az egyetemen matematikát és filozófiát tanultál, ez volt az indulás. Matematikus akartál lenni, vagy csak mint intelligens középosztálybeli gyerek választottad ezt a szakot a filozófia mellé?

Engem a filozófia érdekelt, de annyi hozadéka volt annak, hogy matematikát is tanultam, „hogy a matematika, ezt nem kell különösebben magyaráznom, megfegyelmezi az ember gondolkodását; nekem segített a kérdések pontos megfogalmazásában.


Tarr Péter: Jöttem, láttam… paktum


– Kifejezetten a tárgyalások beindulása miatt hívtátok össze a kongresszust?

– Az egyik legfontosabb oka ez volt. Az OFÉSZ által megbízott tárgyalóküldöttség három alkalommal járt a minisztériumban, ebből az első inkább egy felerészben protokolláris kézfogó volt. Ezen még megjelent a miniszter is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon