Skip to main content

Első kézből

Vissza a főcikkhez →


– Mindenekelőtt gyorsabb rendszerváltozást várunk: az egyértelmű, lendületes lépések az embereket is racionálisabb viselkedésre késztetnék, gazdasági és politikai téren egyaránt. Nem lehet lemondani arról, hogy lecseréljük a régi vezető gárda egy részét, főleg a gazdasági apparátusban, de ebben nem merülhet ki a változás.

A parlament által elfogadott gazdasági programot jónak tartjuk, bár vannak gyenge pontjai. Főként az, hogy túl későn indul be. Kilenc hónapot veszítettünk. A liberális párt véleménye szerint a kis- és nagyprivatizációt nem kellene különválasztani, mert szorosan összefüggnek. Ha nem együtt indítjuk el megvalósításukat, a kis magánszektor nehezen fog fejlődni a hiánygazdaság körülményei közt mindaddig, amíg a kulcsfontosságú gazdasági területeken megmarad az állami monopólium. Ám a gazdasági reformok előfeltételezik a politikaiakat is. Kedvezőbb lehetett volna a politikai átalakulás is, ha egyértelműbb programmal jelentkező pártok jöttek volna létre, s nem túl széles koalícióba tömörültek volna.

A Polgári Fórum további sorsa nyilván sok mindent dönt majd el, itt kell kikristályosodnia az erőviszonyoknak, nézeteknek. A Fórum nézetünk szerint teljesen feleslegesen kötött kompromisszumot a választások után a kommunistákkal. Ha nem is követeljük a Kommunista Párt betiltását, mint egyes szélsőséges szervezetek, mindenképpen keményebb politikát kell folytatni velük szemben. Végül is a választóknak csak 14% -a szavazott rájuk. Veszélyes dolog politikai partnerként kezelni őket.

A cseh liberálisok szeptemberi kongresszusán újra átgondoltuk, hogyan lehet meggyorsítani a totalitárius államhatalom szétverését. Nagy hangsúlyt fektetünk az önkormányzatokra, az egyes politikai területek autonómiájára, hogy szóhoz jussanak az országban lévő etnikai és nemzetiségi csoportok, nemcsak kulturális, hanem politikai értelemben is. Örülnénk, ha a cseh és szlovák viszony problémáját meg lehetne oldani a meglévő szövetség keretei közt, de ennek a létező természetes közösségekre, „alulról építkező” demokratikus képviseleti formákra kell épülnie. Ezért tartjuk korainak a kormányok egyezkedéseit a föderáció formájáról és a különféle „jogosítványok” elosztásáról, anélkül hogy ebbe a szövetségi parlamentet, mint végső törvényhozói testületet bevonták volna. Annál is inkább, mivel ez nemcsak cseh és szlovák probléma, hanem a kisebbségek érvényesülésének kérdése is.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon