Skip to main content

Zaja Péter

Zaja Péter: Autómentes övezet

Kiegészítés Török Ernőhöz


Török Ernő cikksorozata olvastán sokáig azt gondoltam, a szerző Nyugatra szakadt hazánkfia, aki a közelmúltban térhetett haza. Kíváncsi lennék: tényleg nem tud, vagy nem akar tudni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket egyesek – elismerem, nem nagy sikerrel – évek óta kifejtenek a légszennyezés ellen?

Szervezetek

Kezdjük a „mozgalmakkal”. Budapesten az első „kemény” tiltakozó akciót a légszennyezés ellen a BME Zöld Kör tartotta, 1986 őszén.




Zaja Péter: Megsemmisíteni vagy újrahasznosítani?

Budapest szeméthegyei


Századunkban, de valójában már az ipari forradalom óta a szédületes gazdasági fejlődéssel összhangban a hulladéktermelés is rohamosan növekedett. 1920 óta Budapesten kb. hússzorosára növekedett az évente keletkező szemét térfogata: azaz 4,6 millió köbméterre, és súlya egy főre számítva 360 kg-ra.

A 70-es évekig ezzel nem is volt különösebb fejfájása az illetékeseknek, mert viszonylag könnyen elérhető helyen, fölhagyott agyagbányákban 8 hulladéklerakót létesítettek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon