Skip to main content

Újdonság a munkavállalóknak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Jó, ha tudják a Magyarországra készülő határainkon túli magyarok vagy a legális munkalehetőség után kutakodó már itt lévők, hogy rövidesen új szabályozás váltja fel a ma még hatályos 9/1989. sz. ÁMBH rendelkezést. Megszigorodik a munkavállalás és itt-tartózkodás. A Munkaügyi Minisztérium rendelete készen van, csak a Külügyminisztériummal való egyeztetés folyik még. Munkavállalási engedélyt már ma sem könnyű szerezni. Elvben még azon ország állampolgárainak is vízum kell hozzá, mely országokkal egyébként vízummentesítési megállapodásunk van. Ám a munkavállalási engedélyt kiadó megyei munkaügyi központok nem vizsgálják e vízum meglétét, csupán a folyamodó kezében lévő megfelelően dokumentált állásajánlatot, valamint egy helyi lajstromot, amely a külföldieknek fel nem ajánlható munkaköröket tartalmazza. Nem szabad ugyanis külföldi állampolgárt alkalmazni olyan munkára, amelyben megfelelően képesített magyar állampolgár is rendelkezésre áll. Hiába venné fel a külföldit egy munkáltató, a regisztrált munkakeresők alapján a cég székhelye szerint illetékes munkaügyi központ nem engedi.

Az új rendelet szerint ezt az egész procedúrát a jövőben nem lehet Magyarországon végigcsinálni: munkavállalási engedélyt csak a Magyar Köztársaság külképviseleteinek közvetítésével lehet beszerezni. Aki Magyarországon akar munkát vállalni, az speciális munkavállalói vízumkérelmével együtt a követségen nyújtja be munkavállalási engedély iránti igényét is, az írásban mellékelt állásajánlattal nyomatékosítva. A külképviselet küldi tovább a munkaügyi központnak, és az eredményt vissza a folyamodónak.

A Magyarországon dolgozó külföldi állampolgárok jelentős része már ma is feketén dolgozik: engedély és mindenféle szociális biztosítás nélkül. A hazai munkanélküliségen kívül nyilván a külföldi állampolgárok tartalékseregében rejlik annak a szomorú ténynek a magyarázata, hogy a napszám ma ugyanannyi vagy kevesebb, mint két-három évvel ezelőtt. Feltehetőleg ez az egyetlen díjtétel, amely nem kúszik felfelé az inflációval együtt. Könnyű előre látni, hogy az engedélyezett munka elérhetetlenségével a feketepiacon még jobban leértékelődik majd a munkaerő ára – mind a hazaié, mind a külföldié. Az eltartási, vendéglátási nyilatkozatoké pedig felszökik, hisz – nem nehéz megjósolni – az egész majd rendőri kérdés tesz.

Tudjuk, hogy hasonló módon védekeznek ellenünk mint potenciális vendégmunkások ellen a nyugati országok, hasonlóképpen védik saját állampolgáraikat a munkapiacon, és kímélik saját szociális büdzséjüket. Kormányaik viszont nem is mondják magukról, hogy pl. a kelet-európaiak felelősségi körükbe tartoznának, míg Antall József 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Mind a 15 millióan hasonló elbánásra számíthatunk?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon