Skip to main content

Készületlenül

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mint arról a Beszélő is hírt adott, a sors kifürkészhetetlen akaratából, a Frohburg Union Rt. kapta meg az MSZOSZ ingatlanjainak jelentős részét. Lapunk érdeklődését felkeltette, hogy vajon kiket is takarhat ez az ismeretlenség homályából pillanatok alatt Magyarország egyik leggazdagabb rt.-jévé váló cég. Az igazgatótanács egyetlen magyar tagját, dr. Farkas Béláné dr. Ormai Gabriellát a cégbejegyzésben a Frohburg központjaként megadott címen az Andrássy út 10-ben kerestük meg.

A kapuban a portás nem tudott semmiféle Frohburgról, Ormai Gabriellát azonban ismerte, a házban székelő 113-as számú jogtanácsosi munkaközösség egyik tagjaként. Dr. Ormai első emeleti irodájában némileg zavartan fogadott. Első kérdésemre, miszerint mi az oka annak, hogy a földhivatalban a Dózsa György úti székház tulajdonosaként még mindig az MSZOSZ és nem a Frohburg van feltüntetve, azt válaszolta, hogy ebben az ügyben nem tud mit mondani, mert ő jogtanácsosként csak a cég bejegyzésével foglalkozott. Következő kérdésemre, hogy jogtanácsosként nem találja-e az új parlamenti törvény elfogadása után az egész ügyletet jogsértőnek, azt a választ kaptam, hogy most érkezett vissza nyaralásából, és így eddig nem volt módjában tanulmányozni a törvényt. És magánemberként mi a véleménye, firtattam tovább.

– Nézze, erre most nem vagyok felkészülve, legalább egy hét felkészülés kellene ahhoz, hogy erre válaszoljak.

– Sokan azt állítják, hogy az egész egyszerűen vagyonátmentés.

– Az is lehet, de ilyen más országban is előfordul, mondta némi kínnal dr. Ormai. Én ebben most nem tudok állást foglalni. Meg kell mondanom, hogy nekem nincs felhatalmazásom a céggel kapcsolatos bármilyen nyilatkozat megtételére. A mi irodánk kapta meg a cégbejegyzéssel kapcsolatos dolgok intézését, de megbízásunk csak idáig terjed. Magam is, ahogy ez a szerződésben is benne volt, csak 15-éig vagyok az igazgatótanács tagja.

– Miért éppen önök kapták meg a megbízást?

– Ismerősökön keresztül, tudja, hogy van ez ebben a szakmában.

– A magyar vagy a külföldi felet ismerték?

– Ezt most túl bonyolult lenne elmondani önnek.

Dr. Ormai elnézést kér, hogy nem tud felvilágosítással szolgálni, és interjúalanyként Hans Magnus Fayerson urat, az igazgatótanács svéd tagját ajánlja. Mint megtudtam tőle, Fayerson úr az MSZOSZ Dózsa György úti székházában nyitotta meg irodáját. Beszélgetésünket ezen a ponton egy jól időzített telefoncsörgés szakította meg.

– Jaj de jó, hogy hívsz, mondta dr. Ormai, épp itt van egy fiatalember, aki a Frohburgról érdeklődik, s azon tanakodom magamban, hogy kit tudnék ajánlani neki.

A telefonbeszélgetés során kiderült, hogy Fayerson úr sincs felhatalmazva arra, hogy nyilatkozzon, ezt csak az igazgatótanács harmadik tagja, a svájci illetőségű dr. Andreas Rickenbach teheti meg.

– Őt hol érem el?

– Zürichben, hangzott a lakonikus válasz.

Hans Magnus Fayerson úr irodája a Dózsa György úti székház negyedik emeletén található. Az ajtó gondosan kulcsra zárva, a szobából beszélgetés zaja szűrődik ki. Kopogtatásomra rövid, döbbent csend után egy szakállas úr nyitja ki – résnyire – az ajtót.

– Fayerson urat keresem.

– Nincs itt, mondja a döbbent úr és csukná az ajtót.

– Ez mit jelent, nincs az irodában, vagy nincs az országban – kérdezem gyorsan.

– Nincs az országban.

Az ajtó becsukódik, kulcscsörgés.

Rickenbach úr zürichi irodájából egy kedves női hang, miután figyelmesen végighallgatta, hogy mit akarok, egy pillanat türelmet kér. Sajnos, hallom a hangot két perc múlva újra, Rickenbach úr éppen most ment el ebédelni, és előreláthatólag holnaputánig már nem is lesz bent az irodában.

– Nincs rá mód, hogy valahol máshol elérjem?

– Sajnos nincs, esetleg próbálja meg holnapután.

Így hát várnunk kell, hogy valamit megtudjunk a nagyreményű Frohburgról. Egy dolog azonban elkezdett izgatni bennünket: dr. Ormai kilépésével megürült egy hely az igazgatótanácsban. (Egy cégnek legalább három bejegyzett tagra van szüksége az érvényes jogszabályok szerint.) Vajon ki lesz az igazgatói tanács új magyar tagja?
















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon