Skip to main content

Bepillantás a számvitelbe

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Beszélő: Mi az alapvető különbség az érvényben lévő és a most elfogadott számviteli rendszer között?

Kuncze Gábor: A ma alkalmazott számviteli rendszer a tervgazdaság keretei között alakult ki, ezért elsősorban a gazdaságirányítás információigényét elégítette ki. Központi szabályozás valósult meg a számvitel és az adótörvények összekapcsolásában, hiszen a számviteli szabályok az adótörvényben kerültek rögzítésre. Tehát a számvitel mindenekelőtt az ellenőrzés eszköze volt.

Ezzel szemben a piacgazdaságban a számvitelnek elsősorban a piaci szereplők számára kell a szükséges információkat biztosítania. Arra van szükség, hogy a vállalkozások vagyoni, gazdasági és pénzügyi helyzete a nemzetközi elveknek megfelelően megítélhető legyen. A tőkepiac is megköveteli, hogy az értékpapírt vásárolni szándékozók, a kötvény- és részvénytulajdonosok, a hitelt nyújtó és a váltókat leszámítoló bankok hiteles adatokhoz jussanak a vállalkozások fizetőképességéről, hitelképességéről, jövedelmezőségéről.

Beszélő: Melyek azok az alapelvek, amelyek a korábbi gyakorlattól eltérően a piacgazdasági mintákat követik?


K. G.: A legfontosabb talán az óvatos értékelés és a legalacsonyabb érték elve. Az óvatos értékelés elve azt jelenti, hogy a vállalkozók minden olyan kintlévőséget és mással szemben fennálló követelést, amely kiegyenlítése kérdéses, mérlegkészítéskor figyelmen kívül hagynak, tehát behajthatatlannak tekintenek. A legalacsonyabb érték elve szerint a vállalkozás eszközeit a reális értéksáv legkisebb értékén veszik számba. A két eljárás együttes eredményeként a vállalkozásban céltartalék képződik, és a nyereség alacsonyabb szintűvé válik.

Beszélő: Mennyiben jelenti az új számviteli törvény a korábbi aprólékos előírások lazítását?

K. G.: Az új rendszer mindenképpen szabadabb, kevesebb kötöttséget tartalmaz, mint az előző. Ennek legszembetűnőbb példája, hogy a törvény nem minden számlaosztály vezetését teszi kötelezővé a vállalkozók számára. A kötelező számlaosztályokban alkalmazandó elszámolási módokat is nagy vonalakban határozza meg, az egységes számlakeret csak a legalapvetőbb előírásokat tartalmazza.

Az értékcsökkenési elszámolás rendje is önállóságot ad. Ezentúl minden vállalkozó maga állapítja meg a tárgyi eszközökre vonatkozóan költségként elszámolható értékcsökkenést akkor, amikor az eszközt üzembe helyezi. Figyelembe veheti a vállalkozás sajátosságait, az eszköz várható használatából kalkulálható élettartamot, az erkölcsi avulást. Ez jelentős eltérés a mai gyakorlathoz képest, ugyanis jelenleg a leírási kulcsokat a vállalkozói nyereségadó-törvény kötelező jelleggel írja elő.

Beszélő: A kormány beiktatása óta sok szó esett a vállalkozásélénkítésről. Ezzel összefüggésben megjelennek-e a számviteli törvényben a kisvállalkozások sajátosságai?

K. G.: A törvény az eltérő méretű vállalkozásokra, ezek könyvvezetésének módjára és beszámolójának tartalmára vonatkozóan eltérő előírásokat tartalmaz. Így a kisebb vállalkozások adminisztrációs kötelezettsége egyszerűbb. Ezenkívül évi mérlegbeszámolójuk leadási határidejét a törvény több mint három hónappal meghosszabbítja.

Beszélő: Vannak-e az új számviteli törvénynek költségvetési összefüggései? Megváltoztatja-e az állami adóbevételek szerkezetét?


K. G.: Ha a nyereségadózás jelenlegi formája változatlanul fennmaradna, az értékcsökkenés elszámolásának megváltozása, az óvatosság elvének érvényesítése és néhány egyéb előírás hatása a költségvetés nyereségadó-bevételét 1992-ben mintegy 40 milliárd forinttal, a későbbi években is mintegy 10-15 milliárd forinttal csökkentené. Ha arra gondolunk, hogy a kárpótlási törvény, a most napirenden lévő egyházi tulajdont rendező törvény, a tervezett világkiállítás, a társadalombiztosítási alap következő években várható hiánya mind a költségvetés kiadási oldalát növeli, világossá válik, hogy a számviteli törvény hatásait nem fogják engedni érvényesülni. Az előbbiek ugyanis együttesen a költségvetési hiány megengedhetetlen mértékű növekedéséhez vezetnének. Mindebből az következik, hogy a nyereségadózás jelenlegi rendszerét meg kell változtatni, sőt esetleg más adónemeknél is jelentős változtatások várhatóak. A változásokról azonban – noha többször kértük –nem kaptunk információkat. A parlament sorozatosan kényszerül úgy döntéseket hozni, hogy azok hatásairól, az elkövetkező évek költségvetését befolyásoló tényezők számszerűsített összefüggéseiről nem rendelkezik ismeretekkel. (Néha az az érzésünk, hogy a kormány sem.)

Beszélő: Összefoglalóan hogyan jellemezné az új számviteli törvényt?

K. G.: A számviteli törvény a nemzetközi standardnak megfelelő, jól előkészített jogszabály, ezenkívül segít helyreállítani a számviteli szakma társadalmi megbecsülését. Mindezek következtében a szabaddemokrata-frakció támogatta a törvény elfogadását.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon