Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

Bizonyos jelekből azonban arra lehet következtetni, hogy nem csupán a bősi gáton tapasztalhatók repedések. Megváltozni látszik a szlovák és a csehszlovák politika hozzáállása is, bár látszólag minden maradt a régiben, és az illetékesek ragaszkodnak a hírhedt C változat felépítéséhez. Az eddig egységes vízlépcsőfront azonban felbomlott: úgy tűnik, hogy a második hónapja tartó tüntetéssorozat, a kisebbségi magyar mozgalmak erőfeszítései és a negatív nemzetközi visszhang lassan változást idéznek elő a szlovák és a cseh megítélésben is.

Se igen, se nem

A nem kisebbségi politikai mozgalmak közül elsőként a Nyilvánosság az Erőszak Ellen törte át a hallgatás gátját. Közismert, hogy ez a mozgalom a pozsonyi környezetvédők részben illegális csoportosulásából nőtte ki magát a gyengéd forradalom egyik meghatározó erejévé. Vezető személyiségei közt máig ott találjuk az akkor a bősi vízlépcsőt élesen elítélő környezetvédőket: Peter Tatár, a VPN parlamenti frakcióvezetője, Vladimir Ondrus volt miniszterelnök-helyettes, Juraj Flamik, a mozgalom alelnöke s a nemrég még közéjük tartozott Ján Budaj, a pozsonyi forradalom vezéralakja is. Ezért inkább az volt a meglepő, hogy a VPN eddig nem szállt síkra a vízi erőmű differenciált megítélése mellett, bár ez minden bizonnyal magyarázható a hatalomban elfoglalt helyükkel és koalíciós partnerük, a Kereszténydemokrata Mozgalom álláspontjának kényszerű támogatásával. Nemrég azonban megváltozott a helyzet. Egy sajtótájékoztatón Jozef Kucerák, a VPN elnöke kijelentette, hogy Bőst társadalmi problémának kell tekinteni, s a megoldásához egy egyedül a megegyezésen és a megfelelő kompromisszumok keresésén keresztül vezet az út. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen ezért a nemzetközi pártatlan vizsgálatban, a lakosok, a környezetvédők és a beruházók közti megállapodásban látja a megoldási lehetőségeket.

Hasonlóképpen vélekedik a szövetségi környezetvédelmi miniszter, Josef Vavrousek is. A Jirí Dienstbier vezette Polgári Fórum egyik vezetőjének számító Vavrousek szerint lehetséges a kompromisszum Magyarország és Csehszlovákia között. „A kommunista diktatúrák idejéből ittmaradt gyászos örökségre megoldást kell találnunk, ha nem akarjuk, hogy súlyos konfliktus forrásává váljon, mely akár fegyveres konfliktussá is fajulhatna” - jelentette ki Vavrousek. A Polgári Fórum nem ért egyet sem a munkálatok végleges leállításával, sem pedig a szlovák kormány által favorizált C változattal, és valamiféle köztes megoldásra törekszik. A szlovák kormánykoalícióban részt vevő Független Magyar Kezdeményezés eközben bejelentette, hogy a másik három koalíciós párt részvételével rendkívüli megbeszélést tart, melyen megpróbálják megtalálni a kormányválsággal fenyegető helyzetből a kiutat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan megoldásra kell törekedni, mely egyaránt megfelel Csallóköz lakossága, a csehszlovák gazdaság, a környezetvédők és a magyarországi fél érdekeinek. Ha közülük bármelyik merev álláspontot tanúsít, lehetetlen a megegyezés. Az FMK ugyanakkor több esetben is félreérthetetlenül jelezte, hogy számára a csallóközi lakosság biztonsága elvi kérdést jelent, és csak olyan megegyezést támogatnak, mely garanciákat nyújt az ott élőknek, nem károsítja az itt található ivóvízkészletet, és nem fosztja meg a mezőgazdaságból élőket munkalehetőségeiktől. A tárgyalások tehát nehéznek ígérkeznek, és gyors eredményre aligha lehet számítani. A Kereszténydemokrata Mozgalom ugyanis egyelőre nem szándékozik változtatni álláspontján, és a 21 tagú szlovák kabinetben csak hatan ellenezték a C változat jóváhagyását (igaz, Meciar idejében a szavazás még egyöntetű volt).

Kinek kell a vízi erőmű?


A hivatalos politika elbizonytalanodásához minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy a csallóköziek nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül egyértelműen ellenzik a monstrum befejezését. Az építők és a beruházók egyre nagyobb ellenállásba ütköznek, s a jogi, valamint a hatósági akadályokat egyre nehezebben tudják leküzdeni. A dunaszerdahelyi járás hivatalnokai, az akcióban részt vevő parlamenti képviselők és a tüntetők olyan jogi hiányosságokra derítettek fényt, melyek szinte lehetetlenné teszik az építkezés folytatását. S hála a rendszerváltásnak, immár a kormány sem mindenható, és nem tudja kierőszakolni a helyi és regionális szervek vízügyi, építésügyi és környezetvédelmi engedélyeit. Kiderült például, hogy a felvízcsatorna feltöltése jogellenes, hogy az építő Hydrostav vállalat építkezési területre szóló szerződése immár fél éve lejárt, és tovább sorolhatnám azokat az eseteket, melyek egyre nagyobb repedéseket okoznak a munkálatokat irányító hatóságok és a rendőri védelmet biztosító rendőrök önbizalmán. Az Eurolánc élvezi a csallóközi állami és önkormányzati hatóságok csendes támogatásai, és ez megsokszorozhatja a demonstráció hatását.

Az országos sajtó egy része azonban nem hajlandó tudomásul venni a lakosság akaratának kinyilvánítását, és a kommunista időkből megszokott érvrendszerrel támadja a vízi erőmű ellenzőit. A Národná Obroda elnevezésű, a kormányhoz közel álló napilap például leszögezi, hogy az akciót külföldről irányítják, s az egész fő célja a szlovák nemzeti energetikai rendszer, valamint ezáltal a szlovák ipar leépítése. Egy másik elemzés így ír. „A vízi erőmű befejezésében akadályoz bennünket a magyar kormány, a csallóköziek, a külföldi és a hazai környezetvédők.” Majd felteszi a kérdést, hogy vajon valóban Bős-e Csehszlovákia legégetőbb környezetvédelmi problémája. A célzás egyértelmű. A legradikálisabb vízierőmű-pártiak szerint a bősi energiatermeléssel lehetővé válik a rossz szenet tüzelő észak-szlovákiai hőerőművek leállítása. A kommentátorok egy része megpróbálja szembeállítani Szlovákia lakosságát a biztonságukért küzdő csallóköziekkel, és a környezetvédelmi, műszaki, gazdasági problémát nemzetiségi ellentétté kívánják transzformálni.

A küzdelem nem ért véget. A környezetvédők és Csallóköz lakosai folytatják demonstrációjukat, a szlovákiai kormánypártok bonyolult tárgyalásokon próbálnak kiutat találni a kialakult patthelyzetből, a vízügyi és energetikai lobby az időre játszik, a szövetségi kormány pedig a szlovák–cseh ellentét borotvaélén táncolva próbál nemzetközileg is elfogadható megoldást keresni. Egy bizonyos: a probléma könnyen olyan csapdahelyzetté válhat, ahonnét már nincs meg a kitörés lehetősége.

• Beszélő