Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

A Szlovákia Függetlenségéért kezdeményezés első aláírói között ott találjuk Vladimír Meciar exkormányfőt, Jozef Prokest, a Szlovák Nemzeti Párt vezetőjét, Jozef Markaust, a Matica Slovenská elnökét, Milan Knazkót és Ján Budajt, a „gyengéd” forradalom pozsonyi vezéralakjait, Peter Brnák, Stefan Kivetik, Gabriela Kaliská és Michal Kovác parlamenti képviselőket. Az önmagát apolitikusnak kinyilvánító kezdeményezés egyetlen célja a nemzeti kerekasztal összehívása és a szlovák államiság megteremtése.

Önállóság vagy valami más?

A felhívás közzététele után Szlovákiában hihetetlen módon felgyorsultak az események. Az illusztris aláírók azonnal nagyszabású sajtóértekezletet tartottak, mely a fellelkesült újságírók jóvoltából sokkal inkább hasonlított egy választási nagygyűléshez, mint politikusok és tudósítók találkozójához. Az újságok címlapon foglalkoztak az eseménnyel, melytől sokan a kormánykoalíció összeomlását és Vladimír Meciar látványos visszatérését várják. Az önállóságot követelő politikusok és jogtanácsosaik hosszasan magyarázták, hogy az önállóság egyoldalú kikiáltása miért nem alkotmányellenes és miért oly halaszthatatlan feladat, hogy a jövő héten már be kell fejezni. A nyilatkozat aláírói nem zárták ki annak a lehetőségét sem, hogy céljaik elérése érdekében utcai tüntetések és aláírásgyűjtő akciók szervezéséhez látnak.

Eközben meglepő változás állt be a kisebbségi magyar mozgalmak álláspontjában – illetve csak a Duray Miklós vezette Együttélésében. Mint ismeretes, a szlovákiai magyaroknak csupán két százaléka ért egyet az önálló szlovák állam esetleges kikiáltásával, s több mint kilencven százalékuk a föderális államforma mellett teszi le a voksát. Ennek ellenére az Együttélés vezető képviselői elutasították az egyértelmű állásfoglalást, és több tárgyaláson kifejtették: egyetértenek a szlovák nemzet önrendelkezésével. Dobos László, az Együttélés parlamenti képviselője szeptember 16-án hétfőn a következőképpen fogalmazott az Új Szó hasábjain: „…ami folyik, az lázadás a demokráciáért. (…) Szerintem tehát önrendelkezés: igen, szlovák nemzeti lét és szuverenitás kiteljesedése: igen; de ezzel párhuzamosan a nemzeti kisebbség önigazgatásának a joga, a közép-európai dimenzió, a szlovák–magyar viszony rendezése is: igen.” A nyilatkozat hátteréhez tudni kell, hogy a bevezetőben említett felhívás közzétételét megelőzően Vladimír Meciar exkormányfő, aki egyben a meglehetősen nacionalista A Demokratikus Szlovákiáért mozgalom vezetője, tárgyalásra hívta az Együttélést, s ezt követően a két politikai mozgalom meleg hangú nyilatkozatban üdvözölte a megbeszélés tényét. Valószínű, hogy a tárgyaláson felmerült a szlovák önállóság kérdése és az ezzel kapcsolatos kisebbségi magyar álláspont – annyi azonban bizonyos, hogy a megbeszélést követően az Együttélés Politikai Mozgalom már nem áll ki nyilvánosan a föderáció fennmaradása mellett.

Mind ez idáig úgy tűnhet, hogy a szlovák önállóság kiteljesedéséért harcoló államférfiakat nem vezérli semmi más, mint a szlovák nemzet önrendelkezési joga, a szuverenitás eszménye és a népakarat érvényesítése. Az idillikus képnek azonban ellentmondani látszik néhány tény. Tudni kell ugyanis, hogy Szlovákiában a sajtó nagy részének összpontosított másfél éves hadjárata ellenére Is csak a lakosság 20 százaléka kíván önálló szlovák államot. A csehszlovák alkotmány értelmében azonban az ország kettéválásáról csak és kizárólag népszavazás dönthet. Ezért aligha meglepő, hogy a szlovák önállóság, a „szlovák nemzeti lét és szuverenitás kiteljesedésért” harcoló politikai erők egyértelműen elutasítják a népszavazás kiírását, és energiájuk nagy részét annak bizonyítására fecsérlik, hogy a szlovák parlament egyoldalú lépése lenne az alkotmányos út. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az önálló Szlovákiáért küzdő politikusok kivétel nélkül a mai ellenzék soraiból kerülnek ki, s számukra az eszme leginkább csak a hatalom megszerzése céljából érdekes. S végül érdemes felfigyelni arra a sietségre, mellyel az önállóság kikiáltását már a jövő héten elengedhetetlenül szükségesnek tartják. Tudni kell ugyanis, hogy a jövő héten kezdődik a szlovák parlament képviselőinek feddhetetlenségi vizsgálata, melynek során hasonló meglepetések várhatók, mint amelyeknek korábban a szövetségi parlamentben lehettünk tanúi. Amennyiben azonban addig sikerülne kikiáltani az önálló Szlovákiát, az egész vizsgálat természetszerűleg ad acta kerülne. A sietség valószínűleg azzal is összefügg, hogy a Szövetségi Gyűlés a jövő héten kezdi tárgyalni az általános feddhetetlenségi vizsgálatról szóló törvényjavaslatot is, mely öt évre megtiltaná az StB munkatársainak, valamint a CSKP magas rangú funkcionáriusainak bizonyos munkakörök és pozíciók betöltését. Az önálló Szlovákiában természetesen mindez érvényét vesztené.

Ha akarnak, hát menjenek!

Szlovákia tehát feszülten várja a jövő héten kezdődő parlamenti időszakot, melynek során a nacionalista ellenzék talán utoljára próbálkozik meg a szuverenitás kikiáltásával és az alkotmányellenes hatalomátvétellel. Eközben Csehországban egyre több jel utal arra, hogy Prágának fogytán a türelme, és Szlovákiát teljesen fölösleges visszahúzó problémának tartják. A Jirí Dientsbier külügyminiszter vezette Polgári Mozgalom bejelentette, hogy a Szövetségi Gyűlés első ülésén népszavazás kiírását kezdeményezik az ország jövőjéről. Megfigyelők arra mutatnak rá, hogy az ország egységéről megtartott referendumon könnyen az a helyzet állhat elő, hogy a szlovák lakosság ugyan a föderáció megtartása mellett szavaz, ám a csehek elutasítják a szlovákokkal való egyre nehezebb együttélést. Csehországban erősödőben van az a meggyőződés, hogy a szlovák követeléseknek sohasem lenne vége, s egyre több közgazdász bizonyítja, hogy Szlovákia nélkül Csehország életszínvonala néhány éven belül Ausztria szintjére emelkedhetne. A csehországi átlagpolgár számára az érvek tetszetősek, a szlovákiai problémákat nem érti, s ezért a népszavazás kimenetele ma Csehországban bizonytalanabbnak tűnik, mint Szlovákiában.

A csehszlovákiai helyzetről tehát ma még semmi esetre sem lehet a bizonyosság hangján szólni. A politikai harc kimenetele kétséges, és a játszma többesélyes. Az viszont bizonyos, hogy Szlovákia ma választhat: vagy az önállóság útjára erőszakosan rálépve egy keleti irányú fejlődést választ, vagy Csehszlovákia részeként az európai integráció részesévé válik. Azt aligha kell hangsúlyozni, hogy a csehszlovákiai magyarság jogbiztonságát melyik út biztosítja jobban.

• Beszélő