Skip to main content

Hazaárulók

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A nagykövetek értekezletén Antall József magyar miniszterelnök – a Magyar Hírlap és az Új Magyarország egybehangzó állítása szerint – az alábbiakat mondta:

„A legalaptalanabb, a legostobább vád, vagy a legrafináltabban aljas vélemény, ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány elrontotta a szovjet–magyar kapcsolatokat vagy elrontotta a szomszédokkal való kapcsolatokat. Ha ostobaság, akkor mentség annyiban, amennyiben a butaság mentség lehet. Amennyiben pedig nem, akkor pedig egyszerűen aljas rágalom és végső soron – ha ez nem lenne közhely – nyugodtan azt mondanám, hazaárulás.”

A miniszterelnök (az általa oly kedvelt feltételes módban) igen súlyos kijelentést tett. Hazaárulásról felelős politikus csak jól bizonyítható bűnesetekben (kémkedés, államellenes összeesküvés) beszél, különösen egy olyan országban, ahol ezen a címen ebben a viharos évszázadban már ezreket akasztattak, lövettek főbe. Itt azonban nem erről van szó. Antall József olyanokat tekint hazaárulónak, akik a külpolitikai folyamatok elemzése során más következtetésre jutottak, másként gondolkodnak, mint ők, vagy mint az általa vezetett felelős magyar kormány. Az sem érdektelen, hogy máskéntgondolkodókat itt visszamenőlegesen nyilvánítanak aljasnak és egyben honárulónak.

Nos, én viszonylag jól állok: tettem ugyan akár úgy is minősíthető bíráló megjegyzéseket a kormány külpolitikájáról – de csak magántársaságban. Külföldiek nem voltak jelen. De önök, hölgyeim és uraim, akik nem kellő körültekintéssel ugyanezt művelték az Országgyűlésben, a sajtó hasábjain, a televízióban és a rádióban, gyűléseken és mindenféle bel- és külföldi közterületeken, klubokban, kocsmákban és uszodákban, most jól benne vannak a pácban. Vagy rohannak az orvoshoz szellemi visszamaradottságot igazoló pecsétes papírokért, vagy megnézhetik magukat.

Persze én sem érezhetem páholyban magam. Hátha van a kormányétól eltérő és ezért aljas hazaárulásnak tekintendő nézeteknek és témáknak egy listája. Ki tudja, minek minősülnek például a kormány gazdaságpolitikáját bíráló és publikált írásaim? Mi több, lehet, hogy nincs is ilyen felsorolás, hanem csak úgy általában annak tekintendő az eltérő vélemény.

És azok se bízzák el magukat, akik dicsérték a kormányt. Nem zárhatjuk ki ugyanis, hogy a miniszterelnök utóbb ebbéli nézeteiket minősíti rágalomnak vagy a legrafináltabban aljas véleménynek. Tudjuk, hogy jártak egykor, akiknek a dicsőség a fejükbe szállt.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon