Laki M.

Nyomtatóbarát változat

A nagykövetek értekezletén Antall József magyar miniszterelnök – a Magyar Hírlap és az Új Magyarország egybehangzó állítása szerint – az alábbiakat mondta:

„A legalaptalanabb, a legostobább vád, vagy a legrafináltabban aljas vélemény, ha valaki azt állítja, hogy ez a kormány elrontotta a szovjet–magyar kapcsolatokat vagy elrontotta a szomszédokkal való kapcsolatokat. Ha ostobaság, akkor mentség annyiban, amennyiben a butaság mentség lehet. Amennyiben pedig nem, akkor pedig egyszerűen aljas rágalom és végső soron – ha ez nem lenne közhely – nyugodtan azt mondanám, hazaárulás.”

A miniszterelnök (az általa oly kedvelt feltételes módban) igen súlyos kijelentést tett. Hazaárulásról felelős politikus csak jól bizonyítható bűnesetekben (kémkedés, államellenes összeesküvés) beszél, különösen egy olyan országban, ahol ezen a címen ebben a viharos évszázadban már ezreket akasztattak, lövettek főbe. Itt azonban nem erről van szó. Antall József olyanokat tekint hazaárulónak, akik a külpolitikai folyamatok elemzése során más következtetésre jutottak, másként gondolkodnak, mint ők, vagy mint az általa vezetett felelős magyar kormány. Az sem érdektelen, hogy máskéntgondolkodókat itt visszamenőlegesen nyilvánítanak aljasnak és egyben honárulónak.

Nos, én viszonylag jól állok: tettem ugyan akár úgy is minősíthető bíráló megjegyzéseket a kormány külpolitikájáról – de csak magántársaságban. Külföldiek nem voltak jelen. De önök, hölgyeim és uraim, akik nem kellő körültekintéssel ugyanezt művelték az Országgyűlésben, a sajtó hasábjain, a televízióban és a rádióban, gyűléseken és mindenféle bel- és külföldi közterületeken, klubokban, kocsmákban és uszodákban, most jól benne vannak a pácban. Vagy rohannak az orvoshoz szellemi visszamaradottságot igazoló pecsétes papírokért, vagy megnézhetik magukat.

Persze én sem érezhetem páholyban magam. Hátha van a kormányétól eltérő és ezért aljas hazaárulásnak tekintendő nézeteknek és témáknak egy listája. Ki tudja, minek minősülnek például a kormány gazdaságpolitikáját bíráló és publikált írásaim? Mi több, lehet, hogy nincs is ilyen felsorolás, hanem csak úgy általában annak tekintendő az eltérő vélemény.

És azok se bízzák el magukat, akik dicsérték a kormányt. Nem zárhatjuk ki ugyanis, hogy a miniszterelnök utóbb ebbéli nézeteiket minősíti rágalomnak vagy a legrafináltabban aljas véleménynek. Tudjuk, hogy jártak egykor, akiknek a dicsőség a fejükbe szállt.

• Visszabeszélő