Sánta Gábor

Nyomtatóbarát változat

„A Magyar Népköztársaság cigánypolitikai gyakorlata folyamatosan kimerítette a közvetett népirtás fogalmát. A többség kemény érdekei szerint a cigányságot mint etnikai kisebbséget fosztotta meg egyetemes emberi jogaitól. Megfosztották emberi és etnikai értékeitől, az értékek helyére stigmákat, hamis mítoszokat állítottak bűnöző, túltámogatott, érdemtelen, munkakerülő, nevelhetetlen. Megalázták, megbélyegezték, kizárták és kitaszították ezzel a cigányságot a társadalomból: segédmunkás rabszolgaléttel, öngyűlölettel, az értéktelenség érzetével sújtva őket.”

Beszélő: Hogy érti ön a dokumentumban szereplő „népirtás” fogalmát?

O. B.: A nyílt vagy burkolt, erősen asszimiláns politikát mi népirtó jellegűnek nevezzük. Termesztésen nem a fizikai népirtásra gondolok, hanem egy népnek, népcsoportnak, kultúrának a megsemmisítésére. Az MSZMP ezt keményen gyakorolta. Ez a maga internacionalista szelleméből fakadt, vagy a bánat tudja, miből. Működtek ezek nemcsak a cigánysággal, hanem más nemzetiséggel szemben is. Azok a nemzetiségi vagy cigány kisebbségi szervezetek, amelyek ennek a politikának a szolgálatában álltak, ugyanolyan népirtó politikát folytattak, és bűnt követtek el a saját népükkel szemben. A Hazafias Népfront által létrehozott Országos Cigánytanács legfontosabb feladata az volt, hogy bűnmegelőző tanácsokat hozzon létre, és szorosan együttműködjön a bűnüldöző szervekkel. Ez volt az egyetlen, amit meg tudott tenni. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének az volt a feladata, amit a Művelődésügyi Minisztérium megszabott neki, a valóságban azonban nem szabott meg semmit, kirakatszervezet volt a Nyugat felé, hogy úgy látszódjék: itt is vannak emberi jogok.

A nemzetiségi lét vagy státus ellen természetesen felléptek, nem engedélyezték. A cigányság – ahogy mondták – még csak nem is etnikum. Aztán nyolcvannégyben egy olyan határozatot hoztak, hogy mégis etnikum, és akkor kezdődött el egy hivatalos és egy földalatti szerveződés.

Hiába történt meg a rendszerváltás, a régi vezetők gondolkodásmódja nem változott semmit. Akkor az MSZMP, most más hatalmon levő erők felé keresik az utat. Egy ilyen kegykereső magatartás semmiképpen sem szolgálja a cigányság érdekeit. Nekünk kötelességünk tárgyalni a hatalmon levő politikai erővel, de tisztességes tárgyalófélként, ő is és mi is a saját érdekeinket kell hogy képviseljük. Ez így korrekt. De kiszolgálni és szolgai módon végrehajtani mások politikai céljait, azt árulásnak tartom. Működtek ezek az MSZP idején is, működnek ma is, és tartok tőle, hogy egyre inkább így lesz ez a jövőben is.

Spontán asszimiláció mindig is volt, van és lesz is. Ám ha ezt erőszakos vagy manipulatív módon csinálják, ellenállást vált ki. Van egy természetes megmaradni akarása minden kultúrának és emberi közösségnek, ezt pedig egy demokratikus szisztémában tűrni, engedni, hagyni kell. Ahol ezt nem engedik, ott nincs demokrácia. Azok az emberek, akik a többségi társadalomhoz akarnak idomulni, asszimilálódni akarnak, tegyék, legyen ez szabad joguk. De legyen joguk a többségi társadalomhoz integrálódni is, hiszen nem lehetünk a magyar társadalom peremén kívül, ez senkinek sem jó. Sem a magyar, sem a roma társadalomnak nem jó a közösségen kívüliség.

Beszélő: Úgy tudom, terveik között szerepel egy cigány nyelvű iskola, esetleg iskolahálózat kiépítése. Hol tart jelenleg ez a folyamat?

O. B.: A Phralipe készített egy iskolatervet. Kollégiumi háttérrel felállított gimnáziumot. A magyar oktatási rendszer, azaz a hagyományos tanterv szerint működne, de a kollégiumban a tanulók fakultatívan tanulhatnák a cigányság néprajzát, történelmét, a nyelvet, egyszóval egy kis identitásfejlesztő torna volna. Középfokon indulnánk, hogy esetleg felsőfokon a cigány tanuló majdan olyan cigány értelmiséggé váljon, aki vállalja származását, és méltósággal képes vállalni az identitását is. Ez – rossz szóval – kifejlesztett cigány értelmiség lenne. Enélkül a nagy létszámú roma közösség sehová sem érhet célba. Tervünket benyújtottuk az elmúlt és a mostani rendszer tárcájához is, hát emberi választ nem kaptunk rá, mintha nem értenék, miről van szó, mit akarunk. Az iskolahálózat reménytelen. Egy középiskolát akarunk, ahol nyolcvan-száz gyerek végzi a gimnáziumot.

Beszélő: Lennének jelentkezők?

O. B.: Igen, természetesen. Ha, mondjuk száz gyerekből hetvennek sikerülne jól leérettségiznie, négy-öt év alatt elő lehetne készíteni egy vagy több egyetemet romanológiai tanszék felállítására, ahol ezeket a tanulókat fogadnák. Lehet, hogy a kisebbségi törvény ezt majd lehetővé teszi.

Ahogy én sejtem, a kisebbségi törvénnyel nem is politikai jellegű problémák vannak, hanem az, hegy ez rengeteg pénzbe kerül. Mert ha a törvény életbe lép, akkor azonnal hozzá kell látni a nemzetiségi intézmények felállításához. Azt viszont nem bírja el az ország. Mondják ők, a politikusok. Lehetséges, hogy igazuk van, de végül is ez egy folyamat. Eleve úgy törvényt alkotni, hogy a végrehajtására úgysem lesz pénz: ezt nem tudom elfogadni.

Beszélő: Hányan beszélik ma a cigány nyelvet? Például ön tud cigányul?

O. B.: Ez a kérdés nagyon nehéz. Magyarországon ma kétszázezernél is több német nemzetiségű állampolgár él, és úgy tudom, ezek nagy hányada sem beszéli a német nyelvet. Ugyanez a helyzet a cigánysággal is. Az öt-, hat- vagy hétszázezres cigányságnak mintegy nyolcvan százaléka egyáltalán nem beszél cigányul. Ezek közé tartozom én is. Körülbelül százezer cigány még beszéli az Indiából származó nyelvet, harmincezer beszéli a Romániából származó beás nyelvet, ami tulajdonképpen óromán nyelv. Ez nagyon kemény nyelvi asszimiláció következménye. Az új oktatási törvény keretén belül a százezer – cigány anyanyelvű – cigány számára biztosítani kell, hogy anyanyelvén tanulhasson, s a már csak magyarul beszélők számára, hogy megtanulhassanak cigányul, mint ahogy meg lehet tanulni angolul, spanyolul, franciául.

Beszélő: Mennyiben töltötte be a szerepét a Phralipe? Tud-e a Phralipéről az utca embere, vagy egy szűk értelmiségi szervezet maradt?

O. B.: Amikor megalakult a Phralipe, ellentétben a korábbi szerveződésekkel, azt mondta, hogy csak a tagjai érdekeit vagy véleményét képviseli. Korábban minden államilag létrehozott szervezet azt mondta, hogy az egész cigányság politikai és kulturális érdekeit képviseli, de a Népfronton és az MSZMP-n kívül senki sem hatalmazta fel őket. Mi csak tagjaink érdekeit képviseljük, de megteszünk mindent azért, hogy a kialakult cigánykép munkálkodásunk során megváltozzék.

Ma még nem tudom pontosan felmérni, hogy a Phralipe mint ellenzéki szervezet a gondolkodásmódjával, megjelenésmódjával mennyiben járult hozzá a rendszerváltozáshoz, de abban biztos vagyok, hogy a cigánypolitika rendszerének megváltoztatásához hozzájárult.

Beszélő: Jelenleg Hága Antónia és Horváth Aladár cigány képviselők egy ellenzéki párt, az SZDSZ padsoraiban foglalnak helyet a parlamentben.

O. B.: Igen, ott vannak, de ez nem jelenti azt, hogy bármiféle politikai akaratnak teljesen elköteleznék magukat. Horváth Aladár legalábbis ezt vallja. A választások idején minden pártnak megküldtük politikai téziseinket, az SZDSZ-en kívül egyetlen párt sem reagált erre. Tulajdonképpen mi választási szövetségbe kerültünk az SZDSZ-szel. Pontosan tudtuk, hogy a választási törvény olyan, amilyen, reménytelen cigány embereknek egyéni választási körzetben indulni. A többség, a nem cigány emberek nem szavaznak cigány emberre – az előítéletek miatt. Arra kényszerültünk, hogy a pártok listáján kíséreljük meg jelöltjeink indítását. Ha az MDF ajánlott volna fél helyet a listáján, elfogadtuk volna az ajánlatot, mert számunkra az volt a fontos, hogy képviselőink legyenek a parlamentben. Minthogy megtették ezt más cigány szervezetek az MSZMP-vel, a Hazafias Választási Koalícióval.

Beszélő: Úgy érzem, az önök választási szövetsége az SZDSZ-szel már korábban meghatározott volt.

O. B.: Nekünk nem az SZDSZ-szel volt kapcsolatunk, hanem a korábbi demokratikus ellenzékkel. A Phralipe jelenlegi tagjai vagy vezetői közül nem egy kapcsolatban állt velük. Magam is azok közé tartozom, akik jelen voltak a Charta ’77 aláírásánál, tiltakoztam Demszky rendőri megverettetése ellen. Említhetném a szetás iskolát, azt a szociológuscsoportot, amelyik minket vonzott, mert nem volt ebben az országban más olyan csoportosulás vagy kör, amelyik a mi sorskérdéseinkkel, problémáinkkal foglalkozott volna. De ez nem jelenti azt, hogy a Phralipe, úgy ahogy van, SZDSZ-es szervezet lenne. A mi, immár hatezres tagságunkban a legkülönbözőbb nézetű emberek vannak. Tehetik ezt, mert nem vagyunk párt. A Phralipe azon fáradozik, hogy valódi polgárjogi mozgalommá fejlessze a cigány mozgalmat.

Megoszlottak a vélemények, az alakuló közgyűlésen is vita folyt arról, hogy a Phralipe szűkebb értelmiségi kör legyen, vagy tömegmozgalommá fejlődjön. Én a tömegmozgalom mellett szavaztam, de úgy, hogy ne mondjunk le az értelmiségi műhelymunkáról sem. Úgy tűnik, ez bejött. Budapesten nincs összesen száz tagunk, a hatezer ember mind vidéki. Hatvanhárom településen működik önálló Phralipe-szervezet, saját vezetéssel, működési területtel. Ez a szám hétről hétre gyarapodik, mert számos csoport, amely korábban máshová tartozott, felszámolja kapcsolatát az anyaszervezetével, és a Phralipéhez csatlakozik.

Beszélő: A tavaly alakult Roma Parlament lehet-e a kormányzat számára potenciális tárgyalópartner?

O. B.: Többször, több formában próbálkoztunk azzal, hogyan lehetne egy egységes, úgymond csúcsszervet létrehozni. Ezt a többi cigány szervezet először ultimátumnak fogta föl. De mikor az állampárt elhalt, a korábbi cigány szervezetek „elanyátlanodtak”, keresték egymás közelségét. Ezúttal nem mi kezdeményeztük a csúcsszervezet létrejöttét. Négy-öt hónapos, nagyon kemény előkészítő tárgyalások után, tavaly december 4-én létrehoztuk a Magyarországi Roma Parlamentet. Törvényeket nem hoz, csupán azért nevezi magát parlamentnek, mert a cél a cigányságon belüli különbözőségek parlamentáris megjelenítése.

Beszélő: Ha valamilyen módon önök is kormányzati hatalomhoz jutnának, mit tenne ön a cigányságért a kezébe került eszközökkel?

O. B.: Ilyen nem lehetséges. A mi ügyünk nem hatalmi kérdés. Elfogadjuk a többségi elvet, de semmiképpen sem gondoljuk magunkat kevesebbnek a többségnél.

A kiemelt idézetek a Roma Parlament dokumentumaiból és a Roma Parlament által az Országgyűléshez juttatott petícióból származnak.

• Belföld