„A Magyar Népköztársaság cigánypolitikai gyakorlata folyamatosan kimerítette a közvetett népirtás fogalmát. A többség kemény érdekei szerint a cigányságot mint etnikai kisebbséget fosztotta meg egyetemes emberi jogaitól. Megfosztották emberi és etnikai értékeitől, az értékek helyére stigmákat, hamis mítoszokat állítottak bűnöző, túltámogatott, érdemtelen, munkakerülő, nevelhetetlen.
„A cigány közéleti személyiség az alkotmányos jogrend, az egyetemes emberi jogok alapelvein és a kisebbségeket védő jogok alapelvein alapuló tevékenységnek tartozik felelősséggel, amelynek nevében tevékenységét kifejti, jelen esetben a cigányságnak.”
(A Roma Parlament dokumentumából)
Beszélő: Hogyan érzi a rendszerváltást ön mint magyar cigány, költő és nem utolsósorban mint roma politikus?
O. B.: A rendszerváltás után itt minden lehetséges. Még az is, hogy a cigányság is érezze a váltást, azonban erre konkrét jeleket nem látok.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét