[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Szadi Picture show

„Ha a »Ki mit tud?«-on kéne indulni, biztos mi lennénk a nyerők” – mondta valaki múlt péntek éjszaka a Sportcsarnok előtt, pártelkötelezettségéről árulkodó borosüveget szorongatva a hóna alatt. Valóban, nagyon jól sikerült az SZDSZ születésnapi estéje. Hatalmas sokaság, impozáns műsor, gyönyörű zenék, hatásos színpadkép, működből előgomolygó szónokok, majdnem elég sör a folyosókon. S ne hallgassuk el: szép számban fogyott Beszélő is. Persze akadt, aki kifogásolta a sötétséget a nézőtéren: miközben a fénykörben álló szónokokra tapadt tekintetünk, lábunk gyakorta a lépcsőkön kucorgó szabadelvű barátaink kezét tapodta. Mások szerint kicsit sok volt a „halleluja”, s nem ártott volna megidézni Dosztojevszkij ördögét a Karamazovokból, aki tudja, ha ő is hozsannát kiáltana, „nem lenne semmiféle esemény”. Nos, nem is lett. A sajtóban szinte nyoma sem volt az estének, és a napi Igazmondó is csak arra használta fel, hogy a zsúfolt Sportcsarnok képével pártatlanul ellensúlyozhassa a Lezsákot bámuló húsz ember látványát.

Mert végső soron nem „Ki mit tud?” következik: a szabad este a választási küzdelem nyitányának tekinthető, annak minden kellékével. S ide, úgy tűnik, valóban nem illik a jó öreg patás, akinek a praktikái aligha érhetnek fel a dörzsölt kampánymenedzserek ügyességével. Na ja, nem boszorkányság, technika! Ha visszafogjuk értelmiségi fanyalgásunkat, akkor örülhetünk is a politikai professzionalizmus megjelenésének. Mert valóban fontos, hogy az eszmék (bocs, az „üzenetek”) eljussanak az emberekhez. S ehhez a spektákulum és a show igénybevételét sem kell szégyelleni. Igaz, az adócsökkentés ígérete még egy megátalkodott humán értelmiséginek is eszébe juthat.

Ékesen bizonyítja ezt közel ötszáz éves rejtvényszövegünk, amely egy akkori, image-formálással foglalkozó politológiai kézikönyv, úgynevezett „királytükör” részlete. Németalföldi szerzője 1469-ben született egy pap és egy szolgálóleány törvénytelen kapcsolatából. Tudjuk, a mai származástudatos időkben ez nem jó ajánlólevél, de a hatalmas életmű talán feledtetheti az életrajz e setét foltját. Annyit elárulhatunk még róla, hogy a nevét adó görög eredetű szó „szeretett”-et, „kívánt”-at jelent. Egyes feltételezések szerint a fejedelem neveltetéséről szóló e műve alapján okították a mi II. Lajosunkat is. Mégsem szabad azonban azt hinnünk, hogy tanait követve egyenest a Csele-patakba jutunk. Ellenkezőleg. A jeles humanista minden bizonnyal egy régi görög mondással oszlatná el kétségeinket: kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni.

Királytükör

„Ha a lánc, jogar, bíbor, ha a testőrség királlyá tehet valakit, akkor mi akadálya van annak, hogy királynak tartsuk a tragédiában szereplő színészeket, hiszen őket is ezek díszítik, amikor színre lépnek. A lélek tesz fejedelemmé, nem az öltözködés. (…) De amiként nincs szebb cím a fejedelmi címnél, ugyanúgy nincs gyűlöletesebb, a közvélemény szerint elátkozottabb sem a tirannus címnél. A király úgy véli, hogy leginkább az van az ő kincstárában, ami a polgárok tulajdonában van. A tirannus azt teszi, hogy törvényekkel vagy besúgásokkal mindenki ki legyen szolgáltatva az ő kényének. A király gyönyörködik polgárai szabadságában.

Mivel természet szerint mindenki szabadnak született, és a szolgaság a természet ellenére jött létre, amit már a pogányok törvényei is elismernek, gondold meg, mennyire nem illik, hogy egy keresztény gyakoroljon hatalmat a keresztények fölött, akiket a törvények sem akarnak szolgákká tenni, és akiket Krisztus minden szolgaságtól megváltott.

Ahogy nem lehet tagadni, hogy fáradságos dolog jó fejedelemnek lenni, ugyanúgy nem lehet tagadni azt sem, hogy még fáradságosabb rossz fejedelemnek lenni.

Ha fejedelem vagy, ne tűrj el más dicséretet, csak azt, amely méltó egy fejedelemhez. Ha valaki testi erődről vagy izmaidról beszél, tudjad: így csak atlétákat kell magasztalni, nem a fejedelmeket. Sudár termetedet ajnározza valaki, gondolkozz: ez akkor dicsérne engem helyesen, ha valamicskét le tudna venni magasságomból. Hogy jó híred legyen, azt legbiztosabban a következő módon érheted el: légy olyan, amilyennek akarod, hogy mondjanak téged.

Ha csak a fejedelem rossz, az ország állapota elviselhetőbb, mint akkor, amikor a fejedelem barátai rosszak. Mert egy tirannust még csak elviselünk valahogy, de sok tirannust kielégíteni már nehéz.

A fejedelem környezetében egyesek állandóan azon törik a fejüket, hogy miképpen tudnának újabb és újabb összegeket kicsikarni a népből. Ehelyett inkább arra kell törekedni, hogy miképpen lehet a lehető legkevesebbet kisajtolnia a lakosságból. Az adónövelés leghasznosabb módja az lenne, ha a fejedelem csökkentené a felesleges kiadásokat, ha a lebzselő szolgákat elzavarná, ha a hivatalnokok kapzsiságát fékezné. Ha a szükség úgy kívánja, hogy mégiscsak kell adót szedni a néptől, a fejedelem szent kötelessége ezt úgy végrehajtani, hogy a kispénzűek a legkisebb kárt szenvedjék. Mert az, hogy a gazdagokat jobb gazdálkodásra serkentjük, lehet hasznos is. Ámde a szegényeket éhhalálba kergetni, az egyrészt embertelen, másrészt pedig egyáltalán nem biztonságos dolog.”

???

• Ki beszél?