Skip to main content

Beszélő hetilap, 46. szám, Évfolyam 5, Szám 50

Endreffy Zoltán: „Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába!” – avagy a vallási frazeológiáról a politikában

eö [Eörsi János]: Földön járni, felemelkedni

Kis János: A demokratikus ellenzéktől a Szabad Demokraták Szövetségéig

solt: Rabló-pandúr

Révész Sándor: Öldökölni, azt akarnak, de célozni nem tudnak

Beszélgetés Rózsa Péterrel

[Révész Sándor]: Paff!

Napindító értekezlet a Politikai Adások Főszerkesztőségében

Zádori Zsolt: A PDSZ-ből a Fideszbe

Beszélgetés Pokorni Zoltánnal

lt [Solt Ottilia]: Az SZDSZ hete / Hőmérő / Hétvégi interjúk / MSZP és MSZOSZ

(nl) [Neményi László]: A NAFTA-vita az Egyesült Államokban / Észak-koreai atomármány / Mi szavatolja a lady privátszféráját?

Gereben Ágnes: Batono Eduard régi-új szerepben

Helena Nemcová: Nyugtalan cseh ősz

Dalos György: Kultúrbotrány

Zádori Zsolt: A négyek bandája

Tolmár Klára: Erdőkerülőben az ÁVÜ

Kende Péter: Kié a köztársaság?

Elmélkedések a távolból – II.

Petri György: „A művészet igazsághordozó, de nem igazsághirdető”

Babarczy Lászlóval beszélget Petri György

Kálmán C. György: Hašek után nyúlni a kriglihez

[Kisbali László]: Királytükör

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon