Endreffy Zoltán

Nyomtatóbarát változat

Amennyire örvendetes az, hogy a rendszerváltás eredményeként ma Magyarországon lényegében megvalósult a szabad vallásgyakorlás, annyira visszatetsző a vallási fogalmak és meggyőződések politikai érvként való felhasználása a közéleti vitákban. 1990-ben az egyik párt fő jelszava a választási kampányban így hangzott: „Isten, haza, család.” Egy másik párt már a nevében hirdeti magáról, hogy ő „keresztény”, és legyen szó adóügyekről, agrárpolitikáról, igazságtételről, államháztartási deficitről, médiaügyről vagy bármiről, sok politikus azt képzeli, álláspontjának igazolása céljából elég, ha az úgynevezett „keresztény értékekre” hivatkozik.

Az előző mondatban a keresztény értékek nem azért vannak idézőjelben, mintha e sorok írója szerint a kereszténységnek nem lennének értékei. Nagyon is vannak. Csakhogy a kereszténység értéke nem abban rejlik, hogy politikai recepteket kínál a mai magyar társadalom problémáira, hanem abban, hogy – hitünk szerint – Jézus Krisztus megváltott bennünket, bűnösöket, és kiengesztelt minket Istennel és embertársainkkal. A megváltás – a kereszténység tanítása szerint – megszabadítja a Krisztus-hívőt a bűn rabságából, mint szőlővesszőt a szőlőtőbe beoltja Krisztus testébe, Krisztus életében részesíti, miáltal a hívő megszabadul önzésétől, félelmeitől, a félelmeiből táplálkozó agresszivitásától és gyűlöleteitől, és, így képessé válik arra, hogy önzetlen szeretetben szolgálja felebarátait – Isten dicsőségére.

De amiként valaki nem tudja meggyógyítani beteg embertársait pusztán attól, hogy tiszta szívből és önzetlenül szereti őket, hanem ehhez fáradságos és hosszadalmas munkával meg kell tanulnia még az orvostudományt is, ugyanígy jó politikus sem lesz valaki pusztán attól, hogy önzetlen és szent szeretettel szereti embertársait. Egy keresztény ember nem attól lesz jó politikus, hogy pusztán az egyházhoz tartozásánál fogva az igazság birtokosának képzeli magát, hanem attól, hogy ki tud igazodni a modern társadalom bonyolult viszonyai között, hogy közgazdasági, jogi, szociológiai, történelmi, technikai és egyéb ismeretek birtokában vagy ezek megszerzésére komolyan törekedve nemcsak jó szándékkal, hanem okosan is keresi nehéz problémáink igazságos megoldását. Hogy a vállalkozások élénkítésének, a munkahelyteremtésnek vagy az infláció csökkentésének mi a legjobb módja, arra az evangélium nem ad választ.

Kevesebb vallási retorika, több szerénység az igazság keresésében, készségesebb együttműködés a jóakaratú emberekkel: alighanem ezekre kellene törekedniük a politizáló keresztényeknek. Mert „nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát” (Mt. 7,21).

• Költői kérdés