Skip to main content

Endreffy Zoltán

Endreffy Zoltán: Vén Európa?


Európa öregszik. Antropológiai forradalom zajlik Európában. Egyelőre észrevétlenül, mert még demográfusok között is csak kevesen vannak, akiknek akár csak sejtelmük volna róla. Olykor értesülhetünk ugyan elnéptelenedő falvakról; iskolák, postahivatalok bezárásáról; a születések számának csökkenéséről (ami érinti a bambinók iránti szeretetéről nemrég még híres Olaszországot is); a nyugdíjrendszer válságáról (hogy egyre kevesebb aktív keresőnek kell egyre több, egyre hoszszabb ideig élő nyugdíjast eltartania).

Endreffy Zoltán: „Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába!” – avagy a vallási frazeológiáról a politikában

„Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén?” (Zsolt. 15,1)


Amennyire örvendetes az, hogy a rendszerváltás eredményeként ma Magyarországon lényegében megvalósult a szabad vallásgyakorlás, annyira visszatetsző a vallási fogalmak és meggyőződések politikai érvként való felhasználása a közéleti vitákban.

Endreffy Zoltán: Mese a destruktív szektákról és az Országgyűlésről


Valamikor régen, talán a reformkorban vagy még régebben, a magyar Országgyűlésen a tekintetes karok és rendek napirendre tűzték a destruktív szekták kérdését. Némelyek e szekták betiltását követelték, mások a vallási türelem mellett kardoskodtak. Ám megegyezésre jutni sehogyan sem tudtak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon