Kíváncsian és reménykedve tanulmányoztam át a Budapest szabad demokrata főpolgármesterének programjavaslataihoz készült előtanulmányok közlekedési fejezetét, de csalódnom kellett. Meglepett, mennyire nem volt benne semmi új. Nemcsak ugyanazokat a monstre, a rendszer feszültségeit csak növelni képes fejlesztéseket (pl. új metró) sürgeti, mint régen.

1991 szeptemberében elkészült Közlekedés, közművek címen egy kis programjavaslat, amit Demszky Gábor, a szabad demokrata főpolgármester magáénak érez és kiadatott. A szakma alapvetően egyetért ezzel a programjavaslat-füzettel. Egy főpolgármestert azonban négy évre választanak, s hogy mi a programja négy évre lebontva lehet csak megkérdezni. Egy főpolgármester nem helyettesítheti programját olyan füzettel, amelyben a „lila jövő” van leírva, mert ahhoz, ami ebben a füzetben is megjelent, nincsenek meg az anyagi lehetőségek.

Az 1991.

Felesleges ágyak vannak a fővárosban

Mindannyian, akik – ha különböző szinteken is, de – az egészségügy szervezésével foglalkozunk, tisztában vagyunk vele, hogy a rendszerváltás ellenére ez a szféra alapvetően nem változott. A balul sikerült és az alkotmánybíróság által is megkérdőjelezett igazgatóváltások, a napi politikai harcok beszivárgása a gyógyítás területéré és az egyéb problémák egyre jobban ellehetetlenítik az amúgy is rossz helyzetet.

Kissé joviális belenyugvással nézem a mai lázas programalkotó tevékenységet, mert tükrözi a lakosság demokráciába vetett hitét, azt az érzést, hogy van értelme vitázni, programokra szavazni – hátha lesz is belőle valami. Töretlen programalkotó kedvünk tehát cáfolja a parlamentális és az önkormányzati demokráciába vetett hitünk lankadásáról szóló híreszteléseket.

Polcaim túlzsúfoltsága miatt nemrég kellett megválnom vagy húsz 1995-ig, majd 2000-ig kitekintő jóváhagyott távlati tervelképzeléstől.

Dr. Németh György polgármester: „Ez év június elején délelőtt kilenc órakor – derült égből villámcsapásként – beállított hozzám az ÁVÜ vezérkara, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója és a Balassagyarmati Fémipari Vállalat igazgatója, akik össztüzet zúdítottak rám.

„A neheze még hátravan. Le kell győznünk tízmillió kicsi Sztálint, aki itt üldögél mindannyiunk fejében.”
(Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság első elnöke)

Ez az oly mértékadó mondat tárgyunk szempontjából is a legsúlyosabb örökséget jelzi: az értékidegen gondolkodást a városfejlesztésben, a parancsuralmi módszerekre való hajlamot és mindenekelőtt a hivatali széttagoltság elvét. „Minden kakas úr a maga szemétdombján” – hangzik a hivatali illetékességnek ez a definíciója.

A főpolgármesteri program szociálpolitikával foglalkozó húsz oldala a maga nemében tisztességes írás. Nincs is vele más baj, csak a neme meg a tisztessége. Ugyanis a fővárosnak inkább tisztességtelen programra lenne szüksége. A program a fővárosi önkormányzat hatásköréhez igazodik, az a hatáskör viszont nem értelmes szempontokhoz igazodik, ezért aztán a hatáskör szerénységéhez szabott program sem lehet eléggé értelmes.

Az egészségügyi fejezet bevezetésében azt olvassuk, hogy „programunkat a folyamatban lévő törvényhozási munka irányát figyelembe véve dolgoztuk ki”.

Tétován, bizonytalanul a programról

Lehet-e oktatáspolitikai programot kidolgozni az új oktatási törvény megszületése előtt? Amikor a kormányzat a szokásos területeken továbbra is az oly sokat kárhoztatott maradványelvet követi? Vannak-e esélyei az oktatási rendszerváltásnak?

A Kék Könyv oktatáspolitikai szakemberei az adminisztratív kézivezérlést négy önszabályozó mechanizmus megteremtésével kívánták felváltani.

A Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma nevében mély megrendüléssel fejezzük ki részvétünket a mecseki sújtólégrobbanás áldozatai családjának, s osztozunk abban a fájdalomban, amely őket a tragikus baleset folytán érte.

Valamikor a múlt század hetvenes éveiben épült az a Kolbenheyer Gyula által tervezett, akkor még Sugár úti palota, amelynek nappali lakói 1950 óta gyerekek. Az egykor földbirtokosok, majd egy vaskereskedő tulajdonában volt épületet az államosítás óta közlekedési vállalatok kezelték. A BKV, illetve jogelődje bölcsődét, óvodát működtetett a Hősök terétől alig száz méterre lévő házban. Az eltelt évek alatt az óvoda jól felszerelt, az itt dolgozók szaktudását és lelkiismeretességét tekintve messze a tanácsi óvodák színvonalát felülmúló intézménnyé vált.