Skip to main content

Önkormányzat


Sokért nem adnák Bécsben a háztulajdonosok, ha megszabadulhatnának régi s ezért keveset fizető bérlőiktől. A bérleti szerződés egyoldalú módosítása nem lehetséges, így a lakbér mértéke jórészt attól függ, hogy az illető bérlő milyen régen lakik ott, ahol lakik. Ha a tulajdonos leleményes, akkor műszaki okokra hivatkozva megszünteti a fűtést, eldugaszolja a szennyvízelvezető csatornát, vagy más hasonló meglepetéssel igyekszik pokollá tenni nemkívánatos bérlői életét.

A Szent Bértehén

A 720 000 lakott lakás több mint fele a századforduló táján épült.





A magyar Országgyűlés a nyári szünet előtt küszködött a lakástörvénnyel. A törvénytervezetről már korábban írtunk (Beszélő, 1992. május). Úgy gondoljuk, hasznos lesz, ha az olvasó megismerkedik más országok bérlakás-gazdálkodási gyakorlatával is. A példák talán meggyőzik az olvasót arról, hogy a lakáspolitika olyan dolog, amelyet nem lehet jól csinálni, csak rosszul vagy még rosszabbul. A törvényhozó a csapdák között válogathat. Ezen a héten az osztrák, a jövő héten az amerikai gyakorlatot vesszük szemügyre.



Nem bizonyult tehát ártatlannak az ötödik kerületi polgármester. A széles körű vizsgálat ellenére a végső elmarasztalás megmaradt a Xantus Judit jegyző elbocsátásával közvetlenül kapcsolatos mulasztásoknál és hatáskörelvonásnál, annak ellenére, hogy a bizottság egyik tagja, Szoldán Péter (Fidesz) a sajtóértekezleten bejelentette, hogy olyan gyanúra okot adó iratokat talált, amelyek alapján újabb felfüggesztést lát szükségesnek.

a Békehadtest és az élet sűrűje


A pótléklesők

Szakad az eső, amikor megérkezünk az első házhoz. A hozzám beosztott amerikai fiú, Thomas Wise arcából kifut a vér. Döbbenten áll az összedűlni készülő verandás-szoba-konyhás hajdani parasztház közepén. Mellette egy harmincéves asszony, aki hat gyereket nevel – a családi pótlékból, mert férjétől nem kap pénzt. A házban „kézzel csinált” dobkályha, a ház mögött nagyon gondosan megművelt veteményes, amelyben a krumplitól a zöldborsóig minden megterem, ami a konyhára kell. Ebből főznek, másra nemigen jut. A mai ebéd édeskáposzta és zöldborsóleves.



Az V. kerületi képviselő-testület 1992. június 17-én felfüggesztette Mihályi Gábor polgármestert. Egyszer, korábban az SZDSZ-frakció néhány tagja már nekirugaszkodott a polgármester-buktatásnak, de a képviselőcsoport többsége akkor bizalmat szavazott Mihályi Gábornak, fő ellenlábasa pedig kilépett a frakcióból. A lappangó ellentétet az lobbantotta fel, hogy a polgármester június 15-én felmondott a jegyzőnek, Xantus Juditnak, és azonnal fel is mentette őt a munkaköréből.


Az SZDSZ–Fidesz választási koalíció elsöprő győzelme a városokban az önkormányzati választásokon nem sok dicsőséget hozott a nyerteseknek a nyilvánosság színe előtt. Főképp a fővárosban nem, ahol a hatalomgyakorlás rögtön azzal kezdődött, hogy a Fidesz felmondta a koalíciót, aztán a kerületi SZDSZ-es polgármesterek tömörültek ligába az SZDSZ-es főpolgármester ellen (Beszélő, II. évf. 12., 13.

Egyháziingatlan-viszály Debrecenben


Debrecen önkormányzatának június 22-i közgyűlésén már sokadik nekifutásra kísérelték meg az előrelépést, s hogy a munka hatékonyabb legyen, minden frakcióból egy-egy fővel kiegészítették az egyházi ingatlanok sorsának rendezésével megbízott önkormányzati bizottságot. Az alaphangot Mazsu János alpolgármester aznapi, a megyei napilapban megjelent nyilatkozata adta meg, amely keményen bírálván a katolikus egyház merev tárgyalási magatartását, tovább borzolta az egyházi kedélyeket.


Ha a polgármester közülünk való!

Erzsébetváros nem sorakozott fel annak idején a főpolgármester ellen. Az önkormányzati testület és a vezetők természetesnek vették és elfogadták, hogy döntéseiket összehangolják a fővárosi elképzelésekkel. A kerület szabad demokratái közül jó néhányan – látván más kerületek és a főváros viszályát – úgy gondolták, hogy az együttműködési készséget a polgármester szabad demokrata volta magyarázza: lám, helyesebb elkötelezett embert választani, mint „kívülről hozott” pártonkívülit.



Dél-Buda egyik legforgalmasabb közútja a Bartók Béla út. Sok ezren utaznak erre naponta autón, autóbuszon, villamoson. Reggel és délután egymást érik a hatalmas csuklós autóbuszok, a magyar ipar remekei: csak úgy ontják magukból a füstöt. Járnak azért itt villamosok is, de sajnos egyre ritkábban.

Angyalföldön nem lesz Humán Centrum


Bognár Szabolcs: Ma sem tudja senki, hogy 3–4000 hajléktalan van Budapesten, vagy tízszer annyi. Hiszen számos hajléktalan kimódolja magának, hogy ágya legyen valahol, és őket ezért nem látjuk a pályaudvarokon, a telefonfülkékben vagy a parkokban. Hadd ne mondjam el, mivel tud fizetni egy fiatal fiú vagy lány a szállásadónak, ha nincs pénze… A szerencsésebbek kollégiumban bujkálnak, vagy alkalmi ivócimborák kölcsönfekhelyén alszanak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon