Skip to main content

Önkormányzat


Beszélő: Debrecen város önkormányzatának mely tulajdonaira jelentettek be igényt az egyházak, és hol került már sor az átadásra?

– Ami ránk, a városi közgyűlésre tartozik, két részre bontható: az egyik rész lakóépület vagy vegyes felhasználású ingatlan; a másik az önkormányzati tulajdonba átkerült közintézmények, többnyire iskolák épülete.



A debreceni egyetemi templom nem először szerepel a Beszélőben. Még 1984-ben jelent meg egy öninterjú Éliás Józseftől, aki akkor már a nagyerdei egyházközség nyugdíjas református lelkészeként emlékezett vissza a templomért és a gyülekezetért folytatott elkeseredett küzdelemre. Az épületről most újra írnunk kell.

Építés, enyészet, államosítás

A templomot a reformáció 400 éves évfordulójára építették, Borsos József római iskola modorában készült tervei alapján.

A háború alatt komolyan megrongálódott, és állapota később is rohamosan romlott.







Pécsről Szigetvár felé haladva Szentlőrincnél kell lefordulni a főútról annak, aki a Mecsek és a Dráva folyó között fekvő Ormánságba akar eljutni. A hajdan nagybirtokairól ismert vidéken nem alakult ki tehetős paraszti réteg, bár a nagybirtokok helyén létrejött állami gazdaságok és tsz-ek egy ideig elfogadható életszínvonalat biztosítottak a cselédsorból „tulajdonossá” avanzsált réteg számára. Az utóbbi években azonban a gazdaságok leginkább csak veszteséget termeltek, s a legtöbbjük mára csődbe is ment. Így egész falvak maradtak munka nélkül.

avagy egy lócsiszár fekete pénteke


Győri Péter a Beszélő 1993. február 6-i számában figyelmeztette az újpesti önkormányzatot baj lesz ebből!


Élvezettel olvastam lendületes, könnyed hangvételű írását. Örömmel láttam, hogy a művet aláírásával hitelesítette Nagy István alpolgármester is, akinek ez a stílus (ahogy azt az e számunkban szereplő tőle származó dokumentum is tanúsítja) enyhén szólva nem kenyere. Az opuszhoz mindössze néhány megjegyzést szeretnék fűzni.

1. Örültem volna, ha idéz néhány példát arra „az alpári, gyalázkodó hangnemre”, amely az Ön minősítése szerint a Mezei megmentését célzó sajtóhadjáratot esetenként jellemezte.



Budapest 1993–1994-es fejlesztési tervéről volt szó azon a szimpóziumon, amelyet február 12-én rendezett a Főpolgármesteri Hivatal a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A főpolgármester tájékoztatóját követően Enyedi György, Iványi György, Komoróczy Géza és Sárközy Tamás mondott véleményt az előterjesztésről, illetve fejtette ki álláspontját a főváros fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről.

A vitát megelőző sajtóértekezleten Győrffy Miklós felvetette, hogy „professzor urak esetleges pfujolása” vajon befolyásolhatja-e a fővárosi döntéshozókat.



A Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testületében 18 SZDSZ-es, 6 fideszes, 11 MDF–KDNP-s, 1 MSZP-s és 1 független képviselő foglalt helyet 1990 őszén. A fővárosi és kerületi pártközi megállapodások eredményeképpen a Fidesz-frakcióból került ki az egyik alpolgármester, a kerület fővárosi delegáltja és a lakásbizottság vezetője. A polgármester 1992 októberéig Koppány Zoltán volt. Az SZDSZ és a Fidesz koalíciós megállapodást kötött, ami 1991 szeptemberéig volt érvényben.

Interjú Koppány Zoltán lemondott polgármesterrel


Beszélő: Külső szemlélő számára nem teljesen érthető a mostani önkormányzati válság. Józsefvárosban látszatra sok minden simábban ment, mint más kerületekben. A VIII. kerület volt például az első és mindmáig az egyetlen olyan belső kerület; amely önálló lakásprivatizációs rendeletet alkotott.

– A lakásprivatizáció az önkormányzati politika igen kényes része volt. Az SZDSZ a lakáskérdésben egy olyan gazdálkodási politikát képviselt, aminek az volt a lényege, hogy a lakások ára fokozatosan közelítsen a piaci értékhez. Ennek azonban hiányoztak a pénzügyi feltételei.



SZERZŐDÉS

amely létrejött egyrészről a MASTERHL PFV (1183 Bp., Gyömrői út 85/91.), mint eladó (továbbiakban: eladó) és az Újpesti Családsegítő Központ (1045 Bp., Tito u. 7.) mint vevő (továbbiakban: vevő) között az alábbi feltételek mellett:

1. A szerződő felek megállapítják, hogy a magyar állam tulajdonában és az eladó kezelésében van a Budapest IV. ker. 6835 tulajdonlapon 75 831 hrsz. alatt felvett, összesen 42 755 m2 alapterületű ingatlan.

A szerződő felek tudomással bírnak arról, hogy az ingatlan megosztása folyamatban van.






Tüntetés az MDF-piacon


Hogy mi mindent nem tett már ez a polgármester önző pártpolitikai okokból! Például vezérszónoki szerepet vitt a kerületi polgármesterek Demszky-ellenes népfrontjában az önkormányzati választások után. Szószólója volt az Expót elutasító fővárosi liberális többség álláspontját keresztező „Élő-Expo”-koncepciónak. Ökumenikus önkormányzati iskolát szervezett a kerületében, ami nemigen egyeztethető össze az SZDSZ-nek az állam és az egyházak következetes szétválasztását és az önkormányzati iskolák világnézeti semlegességét hirdető álláspontjával.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon