A debreceni egyetemi templom nem először szerepel a Beszélőben. Még 1984-ben jelent meg egy öninterjú Éliás Józseftől, aki akkor már a nagyerdei egyházközség nyugdíjas református lelkészeként emlékezett vissza a templomért és a gyülekezetért folytatott elkeseredett küzdelemre. Az épületről most újra írnunk kell.

Építés, enyészet, államosítás

A templomot a reformáció 400 éves évfordulójára építették, Borsos József római iskola modorában készült tervei alapján.

A háború alatt komolyan megrongálódott, és állapota később is rohamosan romlott.

Pécsről Szigetvár felé haladva Szentlőrincnél kell lefordulni a főútról annak, aki a Mecsek és a Dráva folyó között fekvő Ormánságba akar eljutni. A hajdan nagybirtokairól ismert vidéken nem alakult ki tehetős paraszti réteg, bár a nagybirtokok helyén létrejött állami gazdaságok és tsz-ek egy ideig elfogadható életszínvonalat biztosítottak a cselédsorból „tulajdonossá” avanzsált réteg számára. Az utóbbi években azonban a gazdaságok leginkább csak veszteséget termeltek, s a legtöbbjük mára csődbe is ment. Így egész falvak maradtak munka nélkül.

Beszélő: Debrecen város önkormányzatának mely tulajdonaira jelentettek be igényt az egyházak, és hol került már sor az átadásra?

– Ami ránk, a városi közgyűlésre tartozik, két részre bontható: az egyik rész lakóépület vagy vegyes felhasználású ingatlan; a másik az önkormányzati tulajdonba átkerült közintézmények, többnyire iskolák épülete.

Budapest 1993–1994-es fejlesztési tervéről volt szó azon a szimpóziumon, amelyet február 12-én rendezett a Főpolgármesteri Hivatal a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A főpolgármester tájékoztatóját követően Enyedi György, Iványi György, Komoróczy Géza és Sárközy Tamás mondott véleményt az előterjesztésről, illetve fejtette ki álláspontját a főváros fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről.

A vitát megelőző sajtóértekezleten Győrffy Miklós felvetette, hogy „professzor urak esetleges pfujolása” vajon befolyásolhatja-e a fővárosi döntéshozókat.

Élvezettel olvastam lendületes, könnyed hangvételű írását. Örömmel láttam, hogy a művet aláírásával hitelesítette Nagy István alpolgármester is, akinek ez a stílus (ahogy azt az e számunkban szereplő tőle származó dokumentum is tanúsítja) enyhén szólva nem kenyere. Az opuszhoz mindössze néhány megjegyzést szeretnék fűzni.

1. Örültem volna, ha idéz néhány példát arra „az alpári, gyalázkodó hangnemre”, amely az Ön minősítése szerint a Mezei megmentését célzó sajtóhadjáratot esetenként jellemezte.

Győri Péter a Beszélő 1993. február 6-i számában figyelmeztette az újpesti önkormányzatot baj lesz ebből!

A Budapest–Gödöllő HÉV-vonal mentén fekvő községek egyesítése nem csupán a hetvenes évtized centralizációs hullámának következménye volt. Az egyesített, akkor tizenötezer lelkes nagyközség voltaképpen a Budapest és Kistarcsa között felépült kórháznak köszönheti létét.

A szereplők

Mezei György: középiskolai tanár, szociális munkás. 1988 januárja óta az Újpesti Családsegítő Központ vezetője, a Twist Olivér és a Lehetőség Alapítvány létrehozója (pártonkívüli).

Derce Tamás: jogász-vállalkozó, volt igazgatási osztályvezető, 1990 végétől Újpest SZDSZ-es polgármestere.

Nagy István: számítógép-programozó, fideszes újpesti önkormányzati képviselő. 1992 közepétől alpolgármester.

Az állami tulajdonú bérlakások elidegenítését a 32/1969. (IX. 30.) korm. rendelet tette lehetővé. A jogszabályt hatálybalépése óta nyolcszor módosították – igazodva a lakáseladásokkal kapcsolatos mindenkori politikai állásponthoz. A jelenlegi konfliktus nem egyszerűen a rendelet létéből fakad, hanem abból, hogy a lakásprivatizáció 1989-től felgyorsult.

Hogy mi mindent nem tett már ez a polgármester önző pártpolitikai okokból! Például vezérszónoki szerepet vitt a kerületi polgármesterek Demszky-ellenes népfrontjában az önkormányzati választások után. Szószólója volt az Expót elutasító fővárosi liberális többség álláspontját keresztező „Élő-Expo”-koncepciónak. Ökumenikus önkormányzati iskolát szervezett a kerületében, ami nemigen egyeztethető össze az SZDSZ-nek az állam és az egyházak következetes szétválasztását és az önkormányzati iskolák világnézeti semlegességét hirdető álláspontjával.