amely létrejött egyrészről a MASTERHL PFV (1183 Bp., Gyömrői út 85/91.), mint eladó (továbbiakban: eladó) és az Újpesti Családsegítő Központ (1045 Bp., Tito u. 7.) mint vevő (továbbiakban: vevő) között az alábbi feltételek mellett:
1. A szerződő felek megállapítják, hogy a magyar állam tulajdonában és az eladó kezelésében van a Budapest IV. ker. 6835 tulajdonlapon 75 831 hrsz. alatt felvett, összesen 42 755 m2 alapterületű ingatlan.
A szerződő felek tudomással bírnak arról, hogy az ingatlan megosztása folyamatban van.
Beszélő: Külső szemlélő számára nem teljesen érthető a mostani önkormányzati válság. Józsefvárosban látszatra sok minden simábban ment, mint más kerületekben. A VIII. kerület volt például az első és mindmáig az egyetlen olyan belső kerület; amely önálló lakásprivatizációs rendeletet alkotott.
– A lakásprivatizáció az önkormányzati politika igen kényes része volt. Az SZDSZ a lakáskérdésben egy olyan gazdálkodási politikát képviselt, aminek az volt a lényege, hogy a lakások ára fokozatosan közelítsen a piaci értékhez. Ennek azonban hiányoztak a pénzügyi feltételei.
A Józsefvárosi Önkormányzat képviselő-testületében 18 SZDSZ-es, 6 fideszes, 11 MDF–KDNP-s, 1 MSZP-s és 1 független képviselő foglalt helyet 1990 őszén. A fővárosi és kerületi pártközi megállapodások eredményeképpen a Fidesz-frakcióból került ki az egyik alpolgármester, a kerület fővárosi delegáltja és a lakásbizottság vezetője. A polgármester 1992 októberéig Koppány Zoltán volt. Az SZDSZ és a Fidesz koalíciós megállapodást kötött, ami 1991 szeptemberéig volt érvényben.
Azóta Dercze Tamás polgármester értesítette Mezei Györgyöt, hogy a vizsgálat nyomán fegyelmi eljárást indít ellene, és január 11-én 10 órára berendelte a polgármesteri hivatalba meghallgatásra. Mezei a kitűzött időpontban meg is jelent, és az alábbi szövegű levelet nyújtotta át a polgármesternek.
Dr. Dercze Tamás úr polgármester
Budapest IV.ker. Önkormányzat
Budapest IV., István út 14.
Kedves Polgármester Úr!
1992. december 29-én kelt és kézbesített leveledre válaszolva értesítelek, hogy az általad indított fegyelmi eljárás az 1992.
A VII. kerületen keresztül vezető új közlekedési tengely gondolata közel százéves. Az Andrássy út kiépítését követően nyújtotta be az Erzsébetvárosi Polgári Egylet az újonnan építendő – „konkurens” – sugárút tervét, amelytől a kerület polgársága azt várta, hogy általa a környék visszanyeri korábbi jelentőségét – és a telkek értéke emelkedik.
A fővárosi és kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény, valamint „az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról” szóló 1991. évi XXXIII. törvény lényegesen megváltoztatta a kerületi önkormányzatok területfejlesztési döntéseinek politikai tartalmát. 1990 őszén Budapest új vezetői még úgy vélhették, hogy létezhet fővárosi szintű, a várost szerves egységnek tekintő városfejlesztési koncepció. Az új jogszabályok azonban ezt a lehetőséget kizárták, és a kerületeket hozták olyan döntéskényszerbe, amelyre azok nem voltak felkészülve.
A kialakult helyzetről a 22-es csapdája jut eszembe – mondja a római katolikus egyházat képviselő Nagy Imre érseki helynök.
Ahhoz, hogy az egyház a társadalmilag elismert két legfontosabb feladatát, a betegápolást és az iskolai nevelést el tudja látni, ahhoz épületek kellenek, amelyekben kiképezhetjük az eljövendő betegápolókat és pedagógusokat.
Idestova két éve a német újraegyesítésnek. Ennyi idő elég ahhoz, hogy az eufórikus érzelmek átadják helyüket a tárgyilagos elemzéseknek. Ebben a vonatkozásban különösen érdekes téma a lakáshelyzet, konkrétabban az, hogy mi a mai megítélése az egykor büszke keletnémet lakásprogramnak, amely a politikai rendszer egyik sarkköve volt. Az NDK 1973-ban deklarálta, hogy véget vet a lakáshiánynak, 1990-re pedig célul tűzte ki a lakáshelyzet mint szociális probléma megoldását. E kijelentések nem puszta jelszavak voltak.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét