Skip to main content

Önkormányzat


Az állami tulajdonú bérlakások elidegenítését a 32/1969. (IX. 30.) korm. rendelet tette lehetővé. A jogszabályt hatálybalépése óta nyolcszor módosították – igazodva a lakáseladásokkal kapcsolatos mindenkori politikai állásponthoz. A jelenlegi konfliktus nem egyszerűen a rendelet létéből fakad, hanem abból, hogy a lakásprivatizáció 1989-től felgyorsult.

Forrásmegosztás, szétválási törekvések Kerepestarcsán


A Budapest–Gödöllő HÉV-vonal mentén fekvő községek egyesítése nem csupán a hetvenes évtized centralizációs hullámának következménye volt. Az egyesített, akkor tizenötezer lelkes nagyközség voltaképpen a Budapest és Kistarcsa között felépült kórháznak köszönheti létét.


A szereplők

Mezei György: középiskolai tanár, szociális munkás. 1988 januárja óta az Újpesti Családsegítő Központ vezetője, a Twist Olivér és a Lehetőség Alapítvány létrehozója (pártonkívüli).

Derce Tamás: jogász-vállalkozó, volt igazgatási osztályvezető, 1990 végétől Újpest SZDSZ-es polgármestere.

Nagy István: számítógép-programozó, fideszes újpesti önkormányzati képviselő. 1992 közepétől alpolgármester.






Belső-Erzsébetváros fejlesztési terve


A VII. kerületen keresztül vezető új közlekedési tengely gondolata közel százéves. Az Andrássy út kiépítését követően nyújtotta be az Erzsébetvárosi Polgári Egylet az újonnan építendő – „konkurens” – sugárút tervét, amelytől a kerület polgársága azt várta, hogy általa a környék visszanyeri korábbi jelentőségét – és a telkek értéke emelkedik.


Azóta Dercze Tamás polgármester értesítette Mezei Györgyöt, hogy a vizsgálat nyomán fegyelmi eljárást indít ellene, és január 11-én 10 órára berendelte a polgármesteri hivatalba meghallgatásra. Mezei a kitűzött időpontban meg is jelent, és az alábbi szövegű levelet nyújtotta át a polgármesternek.

Dr. Dercze Tamás úr
polgármester

Budapest IV.ker. Önkormányzat

Budapest IV.,
István út 14.

Kedves Polgármester Úr!

1992. december 29-én kelt és kézbesített leveledre válaszolva értesítelek, hogy az általad indított fegyelmi eljárás az 1992.












Ingyenes föltámadás Ferencvárosban


A fővárosi és kerületi önkormányzatokról szóló 1991. évi XXIV. törvény, valamint „az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról” szóló 1991. évi XXXIII. törvény lényegesen megváltoztatta a kerületi önkormányzatok területfejlesztési döntéseinek politikai tartalmát. 1990 őszén Budapest új vezetői még úgy vélhették, hogy létezhet fővárosi szintű, a várost szerves egységnek tekintő városfejlesztési koncepció. Az új jogszabályok azonban ezt a lehetőséget kizárták, és a kerületeket hozták olyan döntéskényszerbe, amelyre azok nem voltak felkészülve.


Idestova két éve a német újraegyesítésnek. Ennyi idő elég ahhoz, hogy az eufórikus érzelmek átadják helyüket a tárgyilagos elemzéseknek. Ebben a vonatkozásban különösen érdekes téma a lakáshelyzet, konkrétabban az, hogy mi a mai megítélése az egykor büszke keletnémet lakásprogramnak, amely a politikai rendszer egyik sarkköve volt. Az NDK 1973-ban deklarálta, hogy véget vet a lakáshiánynak, 1990-re pedig célul tűzte ki a lakáshelyzet mint szociális probléma megoldását. E kijelentések nem puszta jelszavak voltak.


„Itt mindenkinek igaza van”

A kialakult helyzetről a 22-es csapdája jut eszembe – mondja a római katolikus egyházat képviselő Nagy Imre érseki helynök.

Ahhoz, hogy az egyház a társadalmilag elismert két legfontosabb feladatát, a betegápolást és az iskolai nevelést el tudja látni, ahhoz épületek kellenek, amelyekben kiképezhetjük az eljövendő betegápolókat és pedagógusokat.




Lakáspolitika Hollandiában


Hollandia azok közé a nyugati országok közé tartozik, ahol a bérlakások és ezek közül is a nonprofit (közösségi tulajdonú) bérlakások aránya magas.

A fő lakásszektorok aránya néhány európai országban a 80-as években (%)

tovább →


A lakbérszabályozás az USA-ban súlyos politikai viták tárgya, s ezekben a vitákban a tudományos érvek gyakran ideologikus nézetkülönbségeket rejtenek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon