Skip to main content

Önkormányzat


Munkatársunk utánajárt az egri garzonház körüli bonyodalmaknak, ami nem tanulság nélküli. Dokumentálja a kompromisszumkeresés rögös útját.

Tavaly novemberben 150 panaszos levél érkezett a nemrég hivatalba lépő egri polgármesterhez.



Nyilatkozat (tervezet)

Magyarország megyei önkormányzatainak vezetői fontosnak tartjuk véleményünk közreadását a Bécs-Budapest Világkiállítás megrendezését illetően.

A világkiállítás Béccsel való közös megrendezését 1995-ben szükségesnek tartjuk az alábbiak miatt:

1. Az ország nemzetközi megítélése, hitele döntő mértékben függ a világkiállításnak az eredeti kiírás szerinti 1995-ben történő megrendezésétől.

2. A világkiállítás és az általa indukált beruházások az egész országban több százezer munkahelyet teremtene.

3.











Az a bizsergés, ami ilyenkor április közepén elkapja az embert a napfény, a zöldellő fák hatására, úgy látszik, hatóságainkat sem hagyja érintetlenül. Ahogy enyhülnek az éjszakák, gondoskodni akarnak, hogy a közterekre, pályaudvarokra új lakók kerüljenek. Április 15-ével ugyanis lejárt az ún.


Ősszel az ölünkbe hullott Budapest – micsoda mámor volt! Igaz, nem annyira saját nagyszerűségünknek, mint inkább az MDF balfogásainak köszönhettük, meg Demszky megnyerő személyiségének; igaz, kevesebb szavazattal győztünk, mint amennyivel tavasszal vesztettünk… mégis!


A március 24-i időközi parlamenti képviselőválasztás csaknem teljes érdektelenségbe fulladt. A hetedik kerület kilences választókerületében nem sikerült a főpolgármester, Demszky Gábor helyére képviselőt választani. A 45 ezerből mindössze 10 ezren mentek el szavazni a nyolc jelöltre. A legtöbben az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz jelöltjére adták voksukat. A következő fordulót április 14-re tűzték ki.

A VII.



Még olyan rendkívül összetett és bonyolult organizmus esetében is, mint amilyen egy kétmilliós nagyváros, kell hogy legyen egy alapvető fejlesztési stratégia, amelyre a számos részkoncepció felfűződik. Ez a vezérfonal jelöli ki ezt az irányt, amerre a városnak az elkövetkező években, évtizedekben haladnia kell.


A főváros és a kerületek konfliktusáról írott cikkemmel (Beszélő, 12. szám) szándékosan vetettem szelet, így hát nem lepett meg, hogy vihart arattam. Szándékosan, mert úgy éreztem, hogy bizonyos dolgokat ki kell mondani még akkor is, ha nagyon kellemetlen igazságokról van szó. Egyvalamit azonban bizonyosan nem akartam: a demokratikus ellenzék veteránjainak előjogokat vindikálni.


De a Hegyvidék mégiscsak szót ejtett az immár 4,2 milliárdos, pártemberek által irányított kft.-ről. Az erről szóló Hegyvidék-cikkből – amelyben lényegében a gazdasági racionalitással magyarázták létrehozását – többek között a következők nem derültek ki: miért titokban tárgyaltak és döntöttek minderről; milyen értékű ingatlanvagyonról van szó; a kft.-be a leginkább mobilizálható területek kerültek; a kft.


A Beszélő március 20-ai számában „Övék itt a tér” címen foglalkozott a XII. kerületi önkormányzat által alapított kft.-vel.

Langmár Ferencnek sikerült megtalálnia a XII. kerületi SZDSZ-csoport egyszemélyes plebejusszárnyát. A hölgy, aki szívesen hasonlítja magát Végvári őrnagyhoz, és kismagnóval jár SZDSZ-taggyűlésre, nem mindenben tájékoztatta a valóságnak megfelelően az újságírót. Nem igaz pl., hogy a BUDA-HEGYVIDÉK Ingatlanforgalmazási Kft. felügyelőbizottságának többsége kormánypárti. Ugyanígy az sem igaz, hogy mindnyájan a vállalkozási bizottság tagjai.


Hozzászólás Gyekiczki András: Útmutató telepfelszámoláshoz című cikkéhez (Beszélő, 1991. március 16.)


A Bokréta Kereskedelmi Kisszövetkezet elnökeként levélben megkerestem a főváros több kerületét. Mivel szövetkezetünk célja az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő egyének, családok foglalkoztatási gondjainak enyhítése, kértem a T. Önkormányzatokat, támogassák ügyünket, azaz üljünk le, s első lépésben jelöljünk ki a közterületeken olyan lehetséges árusítási pontokat, ahol a jelenleg illegális – legfőképpen virágkereskedelemből élő családok – zömükben sokgyerekes, fiatalon megrokkant, alacsony nyugdíjas emberek – legálisan árusíthatnak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon