Skip to main content

Budapest, te csodás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1992 márciusában bízta meg az EBRD az angol Travers Morgan közlekedési és gazdasági tanácsadó céget, hogy mérje fel, milyen lehetőségek vannak a főváros közlekedésének fejlesztésére. A három ütemben elkészült tanulmány négy közlekedéspolitikai koncepció lehetőségét említi. E négy lehetőség a korlátozott vagy korlátozatlan egyéni közlekedés és a támogatott vagy piaci alapokra helyezett tömegközlekedés variációja. A tanulmányt készítő cég a korlátozott egyéni és a kereskedelmi alapon működő tömegközlekedés koncepcióját javasolta. Ez gyakorlatilag útadókat és a tömegközlekedésben jelentősen megemelt viteldíjakat jelentett volna. A fővárosi javaslattevő bizottság ezzel szemben kevésbé csökkentené a tömegközlekedésnek nyújtott támogatást, és útadók helyett más, enyhébb megoldásokkal – például a parkolási díjak felemelésével – növelné a főváros bevételeit, és csökkentené a Belváros elviselhetetlen zsúfoltságát és szennyezettségét.

Az előkészítő bizottság végül négy programjavaslatot határozott meg: eszerint lecserélnék a kilenc évnél idősebb autóbuszokat, új, korszerűbb motorokat tennének a hatévesnél fiatalabb buszokba, felújítanák a Millenniumi Földalatti Vasutat, és a legsűrűbben használt 64 km-en kicserélnék a villamosok vágányait. Volt még egy ötödik pont is, egy szabályozott fővárosi parkolási rendszer kiépítése, amely végül nem került be a csomagba, bár a bankok továbbra is igen erőteljesen javasolják ennek megvalósítását.

A budapesti autóbuszok egyharmada 8 évesnél idősebb. Ha továbbra is a jelenlegi ütemben cserélnék őket, három év múlva már az állomány fele túlkoros lenne. Az ilyen kocsipark karbantartása persze még többe kerülne, mint a jelenlegié, a fokozottabb levegőszennyezésről nem is beszélve. A mostani megállapodás szerint 100 kisbuszt, 140 szóló autóbuszt és 170 csuklós buszt vennének az elkövetkező években.

A fiatalabb buszok motorcseréjétől és a villamospályák felújításától nagyobb utazási sebességet, alacsonyabb fajlagos költségeket és kisebb levegőszennyezést remélnek.

A Millenniumi Földalatti Vasút – amely fontos szerepet játszhat a világkiállítás idején – felújítása lassan már elodázhatatlanná válik. Sok helyen befolyik a víz az alagútba, és elrozsdásodtak a vas födémszerkezet elemei. A tervben három állomás, a Vörösmarty utca, az Oktogon és az Opera felújítása is szerepel.

Az előterjesztők szerint a csökkenő fenntartási költségek következtében idővel mindegyik beruházás megtérül.

Az ülésen leginkább a parkolási rendszer kiépítése körül folytak a viták. Volt, aki azt hangsúlyozta, hogy enélkül semmit sem fog csökkenni a Belváros zsúfoltsága. Perczel Anna (SZDSZ) kijelentette, hogy enélkül nem is fogja megszavazni a tervezetet. Mint elmondta, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az emberek 50 százaléka drasztikus intézkedéseket szeretne a levegő minőségének megóvása érdekében. Akkor miért azt a másik ötven százalékot támogatjuk? – kérdezte. Mások hiányolták, hogy Buda nem, csak a Belváros szerepel a tervben. (Később ezt helyreigazították.) Többen – például Barsiné Pataky Etelka is – javasolták, hogy ne csak a villamosvágányok cseréjére, hanem új kocsik vásárlására is terjedjen ki a program. Ha ezt a tervet elfogadjuk – mondták –, biztos, hogy évekig nem lesz pénz hasonló célokra, vagyis most kell mindent betervezni.

Schneller István válaszában elmondta, hogy a parkolási rendszer – mivel ez kerül a legkevesebbe – esetleg hitel nélkül is kiépíthető, és pénzt is sokkal előbb hozhat, mint a többi beruházás. Vagyis az, hogy nem vették bele ebbe a tervbe, nem azt jelenti, hogy ax önkormányzat nem kívánja megvalósítani – esetleg még a többi program előtt is.

A villamoskocsi-vásárlással már más a helyzet, mert egy korszerű kocsi 120-200 millió forintba kerül. Schneller szerint erről külön tárgyalásokat kellene kezdeményezni a Világbankkal.

A program finanszírozására a fővárosnak kb. 58 millió ECU értékű pénzt kellene előteremtenie, a külföldi bankok mintegy 109 millió ECU-t biztosítanának. A főváros ezt most aligha tudná előteremteni, ezért a tervezet második pontja felszólította volna a főpolgármestert, hogy a program végrehajtásához szükséges belföldi hitel felvételéhez az előzetes tárgyalásokat kezdje meg. Ezt azonban, mivel pontos költségadatok még nincsenek, nem szavazta meg a közgyűlés. (Honnan tudhatjuk, hogy jövőre nem kap sokkal több pénzt a költségvetésből a főváros? – kérdezte egy MDF-es képviselő.)

Határozat tehát már van, és a Világbank és az EBRD által megkövetelt kormánygarancia is valószínűleg meglesz. A külföldi kölcsön visszafizetését 4-5 év türelmi idő eltelte után kell megkezdeni, s a futamidő is 10 év körül van. A kamatok és az illetékek nem haladják meg a 10 százalékot. Ez a város mostani helyzetében szinte talált pénz, nem csoda, hogy a tervezetet végül mindegyik frakció megszavazta.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon