Skip to main content

Beszélő hetilap, 18. szám, Évfolyam 5, Szám 19

: Honvédelmi alapelvek: Miről vitatkozzunk?

Kiss Ilona: Véres május

nl [Neményi László]: A hagyomány ereje / Hun volt, hun nem volt

Greskovits Béla: Lesz-e jövőre kiút?

Révész Sándor: Belmatyi és külmatyi

A szituatív csurkizmusról

–efhá– [F. Havas Gábor]: Disztingvált kommentár

R. S. [Révész Sándor]: Disztingvált hírszabás IV.

Zolnay János: A szegénységnek nincs vallása

Interjú Iványi Gábor metodista lelkésszel

Rácz Péter: Rendőrségi híreim

Poloskák és ablakok

– ster – [Angster László]: Budapest, te csodás

K. L. [Kozák László]: Pető szívesen szavaz

Őry szerint kiderül, hogy csapda volt-e

–eö– [Eörsi János]: A bojkottált vagyonátadás

Pőcze Gábor: Nullás bércsoport

Beszélgetés Pokorni Zoltánnal, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivőjével a pedagógusbérekről

Végel László: Szent vagy profán háború?

Tadeusz Olszanski: „Az igazi tragédiák a háború után kezdődnek”

Bíró Béla: „Mi románok vagyunk…”

Dézsi Gábor: „Nincsenek szakaszvezetők és vezérőrnagyok”

Beszélgetés Hack Péterrel az amerikai rendőrségről

Kovács Miklós: Új állam Afrikában

Hajdu István: Piciny, mérges apokaliptikusok

Bori Erzsébet: Perújrafelvétel

Tar Sándor: Rossz dal

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon