Skip to main content

Perújrafelvétel

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az elegáns, csukott autó lebegni látszik a ragyogó fényben, sugarak káprázata a vízen, árnyak játéka az erdei úton, a kocsi álomszerű lassúsággal közeledik, clair-obscur pompája füröszti a benne ülő, finom gyapjúholmiba öltözött, gyönyörű fiatalurakat és a kocsi padlóján a halott kisfiú alvadt vértől csomós haját.

Tom Kalin szép filmje szenzációs bűnesetre épül: 1924-ben két fiatalember elrabolt és megölt egy kisfiút. Az Ájulás számos dokumentumot használ föl, idéz jegyzőkönyvekből, szakvéleményekből, korabeli filmekből és sajtóhírekből, a hitelességhez való viszonya azonban szembetűnően különbözik a klasszikus dokumentarizmusétól (elég itt egy – a tényállásbeli hasonlóságok miatt amúgy is kézenfekvő – példára utalnom, a Hidegvérrel című könyvre és filmes adaptációjára). Kalin szerzői filmet rendez a dokumentumokból, nem akármilyen beleérző erővel teremtve meg hősei személyiségét, költői képzelettel az eleven részleteket. A gondosan korhűre munkált tárgyi világ, a monokrom kép az oly divatos retróra hajaz, de a rendező alanyi viszonya a világhoz, a valóság anyagához nagyon is kortársira hangolja az élményt: egyszerre vagyunk két időben. Jól elhelyezett tárgyi, nyelvi és szociális anakronizmusok (automata kapcsolású telefon, távirányító, fekete gyorsírónő a bíróságon) gabalyítják egybe szellemesen az időket. (Jarman-filmekben látni effélét, és őt idézik a „kiterítés” képei, ágyon, műtőasztalon, földön, lepedők közt fekvő testek – felülről fényképezve.)

Szép, léha, romlott fiúk – ezerszám szaladgálnak akkor, a húszas évek csillagot váltó (régi), erkölcse vesztett Amerikájában. Metropoliszok támadnak, új világok, szerveződik a maffia: a bigott szesztilalom teszi naggyá, a csempészésből szerzett vagyonokat alig tíz évvel később, a gazdasági válság idején, befolyásra, hatalomra, még nagyobb pénzekre lehet majd váltani. Az apák erkölcse lejátszott, a komor viktoriánus színek között vonzóan csillog a bűn, jó családból való úrigyerekek szeszcsempészkarrierről, keresztapaságról álmodnak. Amerika – némi késéssel – most éli át a századvég Európájának erkölcsi-szellemi válságát.

Nathan Leopold és Richard Loeb – ketten az Elveszett Nemzedékből. Nathan már útra készen Európába, bőröndje becsomagolva, a letartóztatás napjára szól a hajójegye. Ha végez a Harvardon, ügyvéd lesz, családot alapít. Richard nem készül polgári pályára, a bűnt választja hivatásul. Mindkettő morál insanity, a bűn élvezeti szer nekik, a felsőbbrendű intellektus kalandja. Ezek az elégedetlen ifjak nem panaszkodnak, hanem bűnperformance-okkal űzik a föld unalmát. Életszemléletük esztétikai, élvetegek és kifinomultak, módos családok dédelgetett, jól eleresztett fiai, gyönyörű autó, szép tárgyak, jó könyvek. (Mit olvashatnak ezek az ifjú intellektuelek? Baudelaire-t, Dosztojevszkijt, Nietzschet? Esetleg Gide-et?) Jól szabott öltönyök, lezser szvetterek, puhakalapok, selyemingek és – a rendező ügyel a részletekre – zoknitartó, figyelemre méltó korabeli férfifehérneműk. Elittudatuk és nárcizmusuk szoros szövetségbe fűzi őket, a „harmadik nemet” választva is különállásukat nyilvánítják meg. Bűn és szerelem csereforgalma működteti kapcsolatukat: Nathan odavan az édesen romlott, gátlástalan és csábos Richardért, annak meg partner és közönség kell a bűntetteihez. Uralom és alávetettség – a fizetőeszköz lehet vér vagy szex, indifferens.

A gyönyörű gyilkosok esete Hitchcockot is megfogta. A klasszikus hármasegység szerint komponált 1948-as filmjében, A kötélben az erkölcsön való túllépés mint intellektuális teljesítmény jelenik meg, hogy a végkifejlet ismét jogaiba helyezze a megsértett etikát. Kalin filmjében nem áll helyre a kizökkent rend, bűnöseit utoléri ugyan a világi igazságszolgáltatás, de a dosztojevszkiji értelemben vett bűnhődés elmarad. Richard veszedelmes vonzása újra ölni kész, ezúttal ő az áldozat. Nathan pedig, aki visszarettent a szerelme kedvéért vállalt tettől, a lelepleződés után egyszerre megnyugszik, és utólag magáévá teszi közös bűnüket. Hitchcock is lényegesnek érzi viszont a fiatalemberek artisztikus hajlamait: története menő penthouse lakosztályban játszódik, a berendezés elegáns, a nappali csupaüveg falán át nagyvárosi tetőerdőre, felhőkarcolók csúcsára látni. Kalin filmjében – ahogy életükben és bűnperükben is – jelentős szerepet kap a fiúk homoerotikus kapcsolata, amivel Hitchcock semmiképp nem foglalkozhatott volna 1948-ban (éppolyan elképzelhetetlen volt ez akkor, mint transzvesztiták nyilvános megjelenése 1924-ben).

Az értetlen és kétségbeesett családok kiváló ügyvédet fogadtak, aki a pszichológia és elmekórtan legújabb eredményeire építette fel a védelmet, és megmentette ügyfeleit a villamosszéktől. A rendező „betolja” a fiúk ágyát a tárgyalóterembe, szó szerint fölötte csapnak össze az egymással küzdő nézetek. Freud doktor szerint a homoszexualitás nem bűn, hanem betegség, a visszamaradt személyiség kóros tárgyválasztása. (A fikció szerint őt kérték fel szakértőnek, a valóságban épp ez időben jelentek meg Amerikában Freud összegyűjtött tanai.) Az ügyész számára egyszerű az eset: a homoszexuális született bűnöző, mindenre képes. A Ku-Klux-Klan is „hozzászólt” az ügyhöz, persze, buzeráns gyilkosok, és még zsidók is – ez tényleg az ő kutatási területük. A tárgyalás egy pontján a nőknek el kell hagyniuk a termet. Kérdés, hogy ki a nő. A transzvesztiták habozás nélkül állnak föl (nő az, aki annak vallja magát), a fekete gyorsírónőt távozásra bírják.

Az elsőfilmes Tom Kalin filmjében nyoma sincs a kezdők ügyetlenkedésének, jól megírt és arányos a forgatókönyv, kidolgozottak a jelenetek, mindvégig szép, de nem szépelgő a fotografálás (operatőr Ellen Kuras), egyáltalán, a rendező érti a dolgát, és tudja, mit akar. (Megjegyzem, és akkor hazabeszélek: kevés pénzből csinálta meg a filmet.) Nem felmenteni akarja a gyilkosokat e mai perújrafelvétel, csak helyreállítani két hajdani fiatalember időtől és hamisításoktól megrongált arcképét.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon