Tadeusz Olszanski

Nyomtatóbarát változat

Senki nem tudja pontosan megállapítani, mennyire tehető a megerőszakolt muzulmán, szerb és horvát nők száma. Sokukat meggyilkolták megerőszakolásuk után, jó néhányan életük végéig hallgatni fognak. Az erőszak áldozatául esett nők számát 30 000 és 100 000 közöttire becsülik.

Annyi bizonyos, hogy Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szerbia kórházaiban eddig körülbelül 20 000 erőszak miatt bekövetkezett terhességet szakítottak meg. Nagyon komoly sebészeti beavatkozások is előfordulnak: 5-6 hónapos magzatokat távolítanak el. Sok terhes nő követ el öngyilkosságot. Nem tudni, hány zugműtétet hajtanak végre az ostromlott bosnyák városokban vagy a menekülttáborokban.

Orvosok és pszichiáterek szerint a kórházakban terhességmegszakításra jelentkező nők sokkos és depressziós állapotban vannak. Az asszonyok csak a legritkább esetekben mondják el, mi történt velük, hogy így szabaduljanak a lidércnyomástól. Vallomásaik megrázóak. Az erőszakot többségében csoportosan, állati módon követik el, célja kizárólag az ellenség megalázása, megszégyenítése.

Minden hadsereg katonái követnek el erőszakot, a Boszniai Szerb Köztársaság, a muzulmán Bosznia-Hercegovina Köztársaság és Horvátország egységei egyaránt. Ez hatványozottan vonatkozik a különböző paramilitáris különítményekre és bandákra.

Az erőszaktételt taktikai fegyverként alkalmazzák. Arra nincs bizonyíték, hogy felülről érkezett volna utasítás az ellenség polgári lakosságával szembeni erőszakra, de számos esetben kiderült, hogy helyi katonai vezetők ilyen jellegű parancsot adtak ki. Előfordul, hogy a katonákat kifejezetten kényszerítik a csoportos erőszaktételben való részvételre. Arról nincs értesülés, hogy valamely hadsereg a saját katonáját felelősségre vonta volna erőszaktétel miatt.

Az áldozatok közt a tizenévesektől az aggokig, minden korosztályhoz tartozókat lehet találni. Az erőszakot gyakran a nők gyermekei, fivérei és férjei jelenlétében követik el. Az is előfordul, hogy egy nő épp attól az embertől esett teherbe, aki hozzátartozóit megölte. Csak kevesen emlékeznek támadóikra. Az elkövetőket többnyire nem is látják.

A megerőszakolt nők tragédiája akkor folytatódik, amikor férjük megtudja, mi történt. Az erőszaktétel ugyanis a férj szégyene. A balkáni férfiak úgy vélik, a nő inkább haljon meg, mintsem hagyja magát megerőszakolni. Sokan elválnak emiatt.

A Boszniában történtek következményei a háború befejezése után érződnek majd igazán. Megkezdődik a személyes bosszúállás. A megerőszakolt nők férjei és fivérei évekig fogják keresni az elkövetőket, hogy elégtételt vegyenek rajtuk. A Balkánon ez a törvény.

(Cikkünk szerzője belgrádi, újvidéki, tuzlai orvosokkal és pszichiáterekkel folytatott beszélgetései alapján rögzítette következtetéseit a fönti jegyzetében. Beszélgetőpartnerei meg kívánták őrizni névtelenségüket.)

• Külföld