Skip to main content

Tadeusz Olszanski

Tadeusz Olszanski: „Az igazi tragédiák a háború után kezdődnek”


Senki nem tudja pontosan megállapítani, mennyire tehető a megerőszakolt muzulmán, szerb és horvát nők száma. Sokukat meggyilkolták megerőszakolásuk után, jó néhányan életük végéig hallgatni fognak. Az erőszak áldozatául esett nők számát 30 000 és 100 000 közöttire becsülik.

Annyi bizonyos, hogy Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szerbia kórházaiban eddig körülbelül 20 000 erőszak miatt bekövetkezett terhességet szakítottak meg. Nagyon komoly sebészeti beavatkozások is előfordulnak: 5-6 hónapos magzatokat távolítanak el. Sok terhes nő követ el öngyilkosságot.


Tadeusz Olszanski: A pokol tornáca


Utoljára decemberben voltam Belgrádban, és most, március végén nem ismerek rá a városra. Szürke és piszkos, mindenütt a teljes lerongyolódás nyomai. A boltok tele vannak, de az árak csillagászatiak. A dollár feketepiaci árfolyama 3 hónap alatt a háromszorosára nőtt, az infláció pedig túllépte a 2000 százalékot. Az átlagkeresetnek, mely az év elején nagyjából 100 német márkának felelt meg, jelenleg alig 40 márka a reálértéke…

Belgrád és Szerbia nem annyira az embargó következményeit, mint inkább a háború napról napra emelkedő költségeit nyögi.


Tadeusz Olszanski: Ne félj a szextől


Marzena Domaras huszonöt éves csinos szőkeség, a férfiakat lázba hozó „szexi” típus. 1967-ben, a gdanski vajdaságban lévő Zblewo faluban született. Elvégezte a középiskolát, majd a gdanski Wieczór Wybrzeza című lapnál dolgozott. Egyszer járt Franciaországban, két hétig volt ott, állítása szerint jól beszél franciául, de ezt nem ellenőrizte senki. Épp a francia nyelvtudás adta az ötletet, hogy Varsóba visszatérve a párizsi Figaro tudósítójaként mutatkozzék be. Ennek a lapnak ugyanis a lengyel parlamentben nem volt tudósítója.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon