Közjogilag az égvilágon semmi. Mint tudjuk, a köztársaság minisztere felelős ugyan, de nem a parlamentnek, hanem a miniszterelnöknek. A laikus népképviselet tehetetlenségének szerez érvényt a parlament házszabálya is, amidőn nemes egyszerűséggel nem rendelkezik arról, mi történik, ha a miniszter esetleg másodszor is megbukik. A Házszabály csak ennyit ír: „…Az interpelláció tárgyalását az Országgyűlés a bizottsági jelentés alapján legkésőbb a következő ülésén napirendre tűzi.” Pont.

A Beszélő olvasói az elmúlt hónapokban bőven olvashattak a külkereskedelemről, egyebek között a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával (NGKM) folytatott polémia kapcsán. Kádár Béla miniszter, legutóbbi sajtótájékoztatóján, a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó konkrét kérdésekre nem tudott választ adni, de a minisztérium illetékes munkatársai fölajánlották a konzultációt. Igen ám, de a beosztottaknak erre csak a főnökük adhat engedélyt, a főnöküknek pedig az ő főnöke, és így tovább.

Az elmúlt évek gazdasági változásai, elsősorban az infláció és az árukínálat növekedése megtanítottak minket arra, hogy nemcsak a készpénzt kell készpénznek venni. Az időleges megtakarítások több formája alakult ki. A korábban is ismert látra szóló betétek majdnem készpénznek számítottak, hiszen a számlán lévő „pénzünket”, pontosabban a bankkal szembeni követelésünket minden különösebb procedúra nélkül készpénzre válthattuk, csak be kellett fáradni az OTP-be.

Tavaly több mint 70 ezer gépkocsit vámkezeltek Magyarországon (a Kereskedelmi Vámtarifa alapján), ami után 2,4 milliárd forint vámot vetettek ki. A következőkben olyan prózai tételről lesz szó, amely –legalábbis a kiszabott/kiszabható vám alapján – ennél sokkal fontosabb: ez pedig a csomagolóanyag. Igaz, kicsit költséges csomagolásról lesz szó.

Az elmúlt két év egyik legörvendetesebb gazdasági fejleménye a működő tőke „beáramlása”, részben a vállalkozásokhoz szükséges eszközök, berendezések apportjaként.

– Több, mint tíz éve, a Liska népszerűségének csúcspontján Lengyel László egy előadásában azt mondta, amit Liska csinál, az nem közgazdaságtan, hanem mozgalom: meghirdette az államhoz való tartozás értéktelenségét. Most, visszanézve a nyolcvanas évek közgazdaságtana is részben mozgalmi tevékenységnek tűnik.

Lengyel László (Pénzügykutató Intézet): A nyolcvanas évek elején – sok tekintetben éppen Liska hatására – kezdődött az, amit később reform-közgazdaságtannak neveztek.

Kellemetlen képviselői kérdésre próbált választ adni a külkereskedelmi államtitkár-helyettes a parlamentben a múlt héten – olvasom az MTI jelentését. A képviselők arra kértek magyarázatot, hogyan lehetséges, hogy míg a jegybank szerint a külkereskedelmi forgalomban aktívum keletkezett, a statisztikai hivatal szerint jelentős a passzívum.

Lajtai György: Bízom benne, hogy ezen a héten le tudjuk tenni a kormány elé a koncepciót a döntések első köréről. Mert előre kell bocsátanom, hogy ilyen horderejű programot nem lehet egyszeri és egyszer s mindenkorra szóló döntésekkel megalapozni. Először a fő sarokpontokat, az elvi kérdéseket kell kijelölni, és ezért nem tartom szerencsésnek a hiteljegyről idő előtt kirobbant kormányon belüli és nyilvános vitát.

„Valódi válságot csak a valóság tud előállítani” – hangzik Augusztinovics Mária nyugdíjrendszerről szóló tanulmányának (Közgazdasági Szemle, 1992. 7–8. sz.) egyik következtetése. A nyugdíjrendszer működésére mutatott be példákat, növekvő, stagnáló és visszaeső (stagflációs) gazdaságban. Egyik modell sem tudott olyan súlyos következményeket produkálni, mint a mai nyugdíjrendszerünk.

A politikai széljárás is szelídebbé vált a gyorsítás melletti lándzsatörés óta. Mert természetesen jórészt jelszavakról van szó, a politika minősíti ilyennek vagy olyannak a magánkézbe adás ütemét, hol megálljt sürget, hol rákapcsolásról álmodozik. A privatizációs törvénycsomagban például, amellyel nem kevés állami vagyont betonoztak be az Állami Vagyonkezelő Rt.-be, egy lassító áramlat jegecesedett ki a tavalyi év derekán.

Helyreigazítás


A Beszélő 1993. február 20. számának 29. oldalán –eö– (Eörsi János) szerkesztőségi tag aláírásaval cikk jelent meg az Ybl banki betétekről. A cikknek a VI. kerületi önkormányzati betétekkel foglalkozó része több valótlan adatot tartalmaz és személyi-politikai beállítása is félrevezető, ezért kérem az alábbiak közzétételét.

Az önkormányzati törvény kamata ötéves átlagban 22%, nem pedig 25%. Az Ybl Bank a 31,5%-os kamatszintet az évközi lekötésekre is megadta a szerződésekben, éspedig fix értékfeltétellel.