Skip to main content

gazdaság


Mind a parlamentben, mind azon kívül éles kritikák érték a kormányt, amikor a társadalombiztosítás 1989. évi többletét a központi költségvetés következő évi hiányának fedezésére fordította. Ebből fizették ki 1990 első három hónapjában a családi pótlékot, s emellett a társadalombiztosításnak 13,1 milliárd forint értékben Lakás Alap fedezeti kötvényt kellett vásárolnia, a piaci kamatoknál alacsonyabb szinten.

Interjú a Magyar Nemzeti Bank elnökével


Miért tartotta szükségesnek, hogy egy pártrendezvényen magyarázza a jegybank monetáris politikáját?

– Kockázattal jár, ha az ember fórumrendezvényeken szerepel. A jegybank elnöke, aki politikán kívül – de nem felette – áll, nemigen jár pártrendezvényre. Két okból tartottam fontosnak a szereplést.

Először is a KDNP a napokban gazdasági programmal állt elő, amely az adósságkezelés, valamint az infláció kontra munkanélküliség kérdésében ütközik az érvényes monetáris programmal.





Mindez az ipari és a mezőgazdasági termelés igen súlyos csökkenése mellett, nettó beruházások, azaz az értékcsökkenést meghaladó beruházások nélkül ment végbe. A termelés csökkenése minden bizonnyal kisebb méretű és lassabb lett volna a keleti piacok fizetőképességének megszűnése nélkül. Így is figyelemre méltó, hogy számos, korábban csak a szovjet piacon versenyképes vállalat nyugati exporttal tudta ellensúlyozni keleti piacvesztését.

A szándékot senki sem vitatja

Az ipari termelés visszaesése az idén megállt, s némi növekedés jelei mutatkoztak.





Biztató szavak hangzottak el a Budapest Bank (BB) és a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) talán már idén elindítható privatizációjáról a két pénzintézet közgyűlésén. Az állami tulajdonost képviselő Állami Vagyonügynökség a BB-nél kijelentette, hogy a bank vezetése, személyi összetétele jó alapnak látszik ehhez, a bank mutatói kevésbé.

Foglalkoztatási politika Németországban


Ezek a számok viszont nem tükrözik a munkaerőpiac valódi helyzetét, pontosabban a keletnémet válság súlyosságát. Klaus Grehn, a Munkanélküliek Országos Szövetségének elnöke szerint ma Németországban nyíltan vagy burkoltan állástalan csaknem 6 millió ember. Elsősorban a keleti tartományokban nagyarányú állami intézkedésekkel „tehermentesítik” a munkaerőpiacot, összesen több mint kétmillió keletnémet kap úgy állami támogatást, hogy emiatt nem szerepelnek a hivatalos munkanélküli statisztikában.


A sors iróniája folytán az új orosz kormány múlt év november 7-én, a manapság csak októberi puccsként emlegetett forradalom 74. évfordulóján kezdte meg tevékenységét. Súlyos örökség birtokában. A termelés csak 1991-ben 14 százalékkal csökkent, az import majdnem felével, főként amiatt, hogy szinte teljesen összeomlott a volt KGST-országokkal folytatott kereskedelem. De ami mindennél rosszabb, az ország pénzügyi rendszere teljesen szétesett.


Köszönöm, hogy időt szentelt a Realbank problémáinak, és a Beszélő 1992. május 16-i számában hosszú elemző cikket írt róla.

A helyzet azonban sokkal bonyolultabb annál, hogy egy megszokott sablonra ráhúzható legyen, ezért engedje meg, hogy az Ön névtelen, de tendenciózus informátorának beállításait néhány más információval árnyaljam, valamint a cikkben szereplő néhány tévedését korrigáljam azért, hogy Ön komplexebben tudjon ítélni.

Először a korrekciók:

1.







Az Olvasó „…komplexebb ítéletalkotása” érdekében jelzem, hogy az egyik, állítólag „…tendenciózus informátorom” Czakó András, a Realbank vezérigazgatója volt, akivel másodmagammal másfél órás beszélgetést folytattam, akinek telefonbeszélgetésünk során is tettem föl kérdéseket. Rajta kívül a bank más dolgozóinak véleményét is kikértem. Vegyük röviden végig Czakó András korrekcióit.

1. A Realbróker vajon melyik cégtől vett föl hitelt ahhoz, hogy megvásárolhassa a Realbank részvényeit? Véletlenül nem a Realbanktól?



Jó pár hónappal ezelőtt elterjedt az a hír, hogy a Realbank kritikus helyzetben van. A múlt heti közgyűlésen a mérlegfőösszegét tavaly megkétszerező (10,2 milliárd volt 1991-ben) bank 266 millió forintos adózott eredményről számolt be, és kiugróan magasnak számító, 20 százalékos osztalékot fizetett.

Az igazgatóság írásbeli és szóbeli beszámolója egyéb sikerekről is tudósított. A bank működési költségei alacsonyak, a tavaly év végi kétes kinnlevőség után majdnem 100 százalékban megképezték a szükséges céltartalékot, noha erre csak 1994 végéig lenne szükség.



A deficit lendületes növekedése az egyik legállandóbb vitatémává tette a költségvetési újraelosztást. Folyik a számháború a várható hiányról s annak okairól. Ahhoz azonban, hogy a deficitcsökkentési lehetőségeket megítélhessük, látni kell, milyen változások történtek az elmúlt években.

Az 1992-es költségvetési előterjesztésben olvasható, hogy míg 1991-ben az államháztartás kiadásai várhatóan elérik a hazai bruttó termék (GDP) 66,4 százalékát, addig ez az arány 1992-ben 62,3 százalékra mérséklődik.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon