Március közepén 10 milliárd forintértékben kibocsátották a sávos kamatozású kincstárjegyek új sorozatát a költségvetési deficit finanszírozására. A papírok nagyon gyorsan fogynak. A roham mögött nagy intézményi befektetők is állnak, akik az erősödő kamatcsökkenések mellett igen vonzónak találják e papírok kamatfeltételeit.

Az egyik legnagyobb pénzpiaci befektető, az Állami Biztosító (ÁB) vezetője elmondta (Magyar Hírlap, 1992. április 17.), ők 1 milliárd forint értékben szerettek volna vásárolni.

Varga György: Nálunk egy nagyon szigorú, írott etikai kódex van érvényben. Ez tartalmazza, hogy az újságíró nem foglalkozhat hirdetéssel, hirdetésszervezéssel. Ez a bibliánk, aminek betartatásáért nap mint nap éppen meg kell küzdeni.

– Kinek az elsődleges felelőssége ennek érvényesítése?

V. Gy.: Az enyém, de szerencsére a munkatársak nagy része ebben szövetségesem. Pedig nagyon nagy a csábítás. Külső megbízók gyakran tesznek ajánlatokat újságíróknak.

– A Gazdasági Versenyhivatal (GV) éves jelentéséből kihullott a hivatal reklámkiadványa, aminek a kiadója a Forka Kft. volt. A GV tavaly tárgyalta a Világgazdaság (VG) című lap ügyét, s ebben a Forka Kft. is érdekelve volt. A kft. által kiadott lap, a Privát Profit szerkesztőbizottságának tagja a Versenyhivatal elnöke, Vissi Ferenc is. Az jutott eszembe, hogy ez az egyik első eset, amikor nem a magyar sajtó valamely részét vásárolja meg valaki, hanem fordítva. Nincs itt összeférhetetlenség?

– Mielőtt válaszolnék, én is szeretnék kérdezni.

Illő helyen tartotta első csúcstalálkozóját a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) új vezetése. Alighogy a közgyűlésen szétválasztotta Erdély Gábor elnöki és vezérigazgatói funkcióit, s az MKB igazgatóságába beválasztották az MHB elnök-vezérigazgatóját, Bartha Árpádot, a két vezető áthajtott az Ingatlanbank közgyűlésére.

Ezerszer is megátalkodottnak és eltökéltnek kell lennie tehát – sajnos – annak, aki ma a sajtó valamely részét merészeli valamilyen formában támogatni. Számos értékes újság és folyóirat esik ennek áldozatául. De nemcsak a sajtó támogatásával vagy nem támogatásával vonhatnak a fejükre vihart a pénzintézetek.

Idén eddig legalább ezer különböző támogatási kérelem érkezett hozzájuk, panaszkodott a héten az egyik középbank illetékese.

Ma csak a bankok gazdagszanak, mindenki más tönkremegy, s a vállalkozók nem jutnak elegendő és megfizethető hitelhez. Árnyalatnyi megfogalmazásbeli eltérésekkel bárki naponta hallhatja ezt a megállapítást. Arra is számos jel mutat, hogy az MDF és a kormány egyes körei ezen a helyzeten – ha törik, ha szakad – változtatni kívánnak.

Nem mindenki vélekedik így.

„A sajtószabadság lelkesítő dolog”, s ezzel „máig sem tudnak betelni” a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) vezetői, mint azt a vállalat átalakulását bejelentő sajtótájékoztatójukon mondták (Beszélő, 1992. február 15.). A lelkesültség feledtethette el velük, hogy beszámoljanak a gázturbinás erőműfejlesztési program első beruházásának súlyos kudarcáról. (A sajtót vélhetően ugyanez a lelkesültség hatotta át.)

A százhalombattai, ma Dunamenti Erőmű Rt.

Divatba jött a letéti számla, hála a Honvédelmi Minisztériumnál (HM) végzett vizsgálatnak. Lassan bevonul a köztudatba, hogy az úgymond nem szorosan a költségvetési feladatokhoz kapcsolódó letéti számlák gyakorta közcélú pénzek eltitkolására szolgálnak. Mint most bizonyították, az egykor több tucat letéti számlával rendelkező honvédelmi tárca csupán két ilyen számlája segítségével több milliárd forintot dugott el a nyilvánosság elől.

Képviselői kezdeményezésre visszamenőleges hatályú, január 1-jétől számított illetményemelésre érkezett javaslat. Eddig 30 000 forint volt a képviselő alapilletménye (tisztségviselői, bizottsági pótlék nélküli fizetése). A kérdés az volt, hogy vajon 67 025 vagy 56 063 forintra kellene-e növelni a képviselői alapdíjat (tisztségviselői és bizottsági pótlék nélküli díjat). Illetve, kissé szemérmetesebben úgy volt föltéve a kérdés, hogy a képviselői alapdíj a vezetői pótlék nélküli miniszteri fizetésnek (a 112 125 forintnak) a 60 százaléka vagy csak 50 százaléka legyen-e.

– Önt legalább két évtizede progresszív közgazdászként tartották nyilván, aki a piaci viszonyok térnyerését szorgalmazta. A Pénzügykutató Intézet vezetőjeként nemcsak emiatt volt sok konfliktusa, hanem munkatársai miatt is. Sok embert megvédett a politikai támadásoktól, amit akkoriban nagyon kevés kutatóintézet vezetője tett meg.

De számomra a Számvevőszék élén már nem ez az ember, nem az a progresszív közgazdász áll, aki egy színvonalas társaságot gyűjtött össze a Pénzügykutatóba.