1987-ben volt egy tőzsdekrach az USA-ban. A világ által is figyelt Down Jones-index egy nap alatt nagyobbat zuhant, mint a nagy világválság idején. Nem volt akkor puccs sem a Szovjetunióban, sem a Közel-Keleten, forradalom sem volt, az OPEC sem emelte a kőolajárakat. Az összeomlásnak látványos indoka nem volt.

A magyarázatot kereső szakértők – utólagos – elemzése fölhívta a figyelmet arra, hogy 1987 első hónapjaiban az USA-ban a kincstárjegyek hozama 2,5 százalékkal nőtt. Az állampapírok a piacgazdaságokban a legbiztosabb, kockázatmentes befektetésnek számítanak.

A legnagyobb átalakítás a magyar energetikában, rendszerváltás az iparágban! Egészen modern vállalatstruktúra jön létre, 15 gondolkodó centrummal. Az ország legnagyobb vállalata, a Magyar Villamos Művek átalakulását bejelentő sajtótájékoztatón hangzott el mindez. Ahol nagy dolgok történnek, ott – tegyük hozzá – hullik a férgese is: 130 vezetőt cserélték ki. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a sajtószabadság lelkesítő dolog, amivel máig sem tudnak betelni.

Átalakították az ország legnagyobb vállalatát visszamenőleges hatállyal, 1991. december 31-ével.

1991-ben a költségvetés csak arra az esetre vállalt garanciát a társadalombiztosítási ellátásokért, illetve a tb-hiány fedezésére, ha annak kinnlevőségei nem növekednek 1990-hez képest. Közismert, hogy ehhez képest a kinnlevőségek 24-ről 52 milliárdra emelkedtek.

A kormánytól való túlzott függetlenséggel aligha vádolható, s jogi eszközökkel és kellő hatalommal nem rendelkező társadalombiztosításról aligha képzelhető el, hogy az államnál és a bankoknál hatékonyan be tudnák hajtani követeléseiket. A tavaly érvényes garanciavállalási szabály márpedig ezt föltételezi.

A tőkehozam a viszonylag jól működő nyugati társadalombiztosítási rendszerekben is csak a kiadások néhány százalékát fedezi, de jelentősége fokozatosan nő. Egyre több országban ismerik ugyanis fel, hogy önmagában sem a korábban általánosan elterjedt várományfedezeti rendszer, sem a helyére lépő felosztó-kirovó (kiadásokhoz rendelt járulékmérték) nem tudja megnyugtatóan kezelni a problémákat.

E változásokról tudvalevőleg két törvény rendelkezik. Az egyik a szövetkezeti átmeneti törvény, amelyről most szó lesz, és amely az eleddig oszthatatlan vagyon feldarabolásáról és a szervezeti változásokról (kiválás, szétválás, megszűnés stb.) intézkedik. Akik pedig továbbra is a szövetkezeti formát kívánják (akár változatlan munkaszervezetben, akár kisebb vagy másképpen szerveződő csoportokban), az általános szövetkezeti törvény szerint alakítanak új szövetkezetet és választják meg vezetőiket.

„Közlekedőedény: különböző alakú és keresztmetszetű, egymással alul csővel összekötött részekből álló edények sora.” (Magyar Értelmező Kéziszótár)

A privatizálás, a tőkeképződés, az ezzel járó polarizáció korát éljük. Amikor egyesek meggazdagodnak, mások – a nagy tömeg – elszegényednek. És ez – mondják – óhatatlan velejárója a központosított tervgazdaságból a piacgazdaságra való átállásnak. Ami nélkül nincs jövő.

A nagyvállalatok erős alkupozícióját és érdekérvényesítési lehetőségeit a Kádár-korszakban számos kutató kizárólag az állampárt-pártállam monopolisztikus politikai és gazdasági szerepével és a nagyvállalatok, valamint ágazati minisztériumok ebből levezethető ellátási felelősségével magyarázta. E gondolkodásmód szerint a nagyvállalati túlsúly következmény volt, annak a gazdasági mechanizmusnak a következménye, amelyet a vertikális irányú, nem piaci, egyedi informális különalkuk rendszere jellemez.

De már most kétféle érték rejlik az üzemben, hallottuk Talyigás Judit ügyvezető igazgatótól. A tulajdonosi négyes az ügyvezető asszony jellemzése szerint „hosszú távon gondolkodik”, így fantáziát látott az ajkaiak képzettségében, szakértelmében is, és persze a megvásárolt termelővagyonban is.

1962-ben alapított gyáregységébe a székesfehérvári vállalat ’78-ban szovjet megrendelésű katonai rádiógyártást telepített, és ettől fogva komoly épület-, infrastrukturális és gépi beruházásokkal is megtámogatta az ajkai „spec.” termelés fellendülését.

A késés ténye több szempontból is döntően befolyásolta az szja decemberi parlamenti vitáját. Nemcsak az SZDSZ és a Fidesz vezérszónokai (Soós Károly Attila és Varga Mihály) nehezményezték ezt, és minősítették előkészítetlennek, ad hocnak a törvénytervezetet, hanem (az MDF-es dr.

A feltétel nélküli hit úrrá lett a koalíciós partnereken, mihelyst némi egyház- és agrárügyi engedményeket juttattak neki. Így aztán nem is nagyon hallgatta végig az ellenzék ellenvetéseit, úgy szavazta meg, a december 30-ról 31-re virradó éjt nappallá téve, pénzügyminiszteri vezényszóra, az 1992. évi büdzsét.

Hitkérdés volt már a Kupa-féle prognózis is, amely a ’92-ben várható költségvetési bevételek, s ebből egy lépéssel levezethetőleg az elkölthető összpénzek előrejelzésére szolgált.