– A nyolcvanas években a HVG különleges szerepet töltött be, minden bizonnyal a legjobb volt a hetilapok közül. Másutt is jelentek meg jó cikkek, írások, de a jellemző az volt, hogy azok jobbára a főszerkesztők ellenében jelenhettek meg. A HVG – kívülről így látszott – a te irányításoddal lett olyan, amilyen, nem ellenedre. Amikor külföldre mentél, nyilatkozataidból úgy tűnt, elfáradtál.

De távozásodkor is te voltál a királycsináló.

Képviselői kezdeményezésre visszamenőleges hatályú, január 1-jétől számított illetményemelésre érkezett javaslat. Eddig 30 000 forint volt a képviselő alapilletménye (tisztségviselői, bizottsági pótlék nélküli fizetése). A kérdés az volt, hogy vajon 67 025 vagy 56 063 forintra kellene-e növelni a képviselői alapdíjat (tisztségviselői és bizottsági pótlék nélküli díjat). Illetve, kissé szemérmetesebben úgy volt föltéve a kérdés, hogy a képviselői alapdíj a vezetői pótlék nélküli miniszteri fizetésnek (a 112 125 forintnak) a 60 százaléka vagy csak 50 százaléka legyen-e.

– Önt legalább két évtizede progresszív közgazdászként tartották nyilván, aki a piaci viszonyok térnyerését szorgalmazta. A Pénzügykutató Intézet vezetőjeként nemcsak emiatt volt sok konfliktusa, hanem munkatársai miatt is. Sok embert megvédett a politikai támadásoktól, amit akkoriban nagyon kevés kutatóintézet vezetője tett meg.

De számomra a Számvevőszék élén már nem ez az ember, nem az a progresszív közgazdász áll, aki egy színvonalas társaságot gyűjtött össze a Pénzügykutatóba.

Divatba jött a letéti számla, hála a Honvédelmi Minisztériumnál (HM) végzett vizsgálatnak. Lassan bevonul a köztudatba, hogy az úgymond nem szorosan a költségvetési feladatokhoz kapcsolódó letéti számlák gyakorta közcélú pénzek eltitkolására szolgálnak. Mint most bizonyították, az egykor több tucat letéti számlával rendelkező honvédelmi tárca csupán két ilyen számlája segítségével több milliárd forintot dugott el a nyilvánosság elől.

„A sajtószabadság lelkesítő dolog”, s ezzel „máig sem tudnak betelni” a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) vezetői, mint azt a vállalat átalakulását bejelentő sajtótájékoztatójukon mondták (Beszélő, 1992. február 15.). A lelkesültség feledtethette el velük, hogy beszámoljanak a gázturbinás erőműfejlesztési program első beruházásának súlyos kudarcáról. (A sajtót vélhetően ugyanez a lelkesültség hatotta át.)

A százhalombattai, ma Dunamenti Erőmű Rt.

Ma csak a bankok gazdagszanak, mindenki más tönkremegy, s a vállalkozók nem jutnak elegendő és megfizethető hitelhez. Árnyalatnyi megfogalmazásbeli eltérésekkel bárki naponta hallhatja ezt a megállapítást. Arra is számos jel mutat, hogy az MDF és a kormány egyes körei ezen a helyzeten – ha törik, ha szakad – változtatni kívánnak.

Nem mindenki vélekedik így.

Passz, nincs itt a kalkulátorom. Nem értem. 37 százalék, nagyon jó befektetés! Ezek a válaszok kedden délután hagzottak el, amikor jeles közgazdász képviselők orra alá dugtam az egyik kereskedelmi bank aznapi hirdetését. A hirdetésben szerepelt a váltó és a diszkont kifejezés, amelyekkel a (kormánypárti, független, ellenzéki) megkérdezettek nagyobb részének nem sikerült megbirkóznia.

Szerencsére nincs ilyen probléma, amikor a kormány és ellenzéke a költségvetésről nyilatkozik.

Szegő Márta cikkét olvasván nehéz szabadulni attól a benyomástól, mintha két szerző cikkét olvastam volna. Az első felének kitűnő és éleslátásról tanúskodó elemzését a forint hivatalos külpiaci és nem hivatalos, hazai feketepiaci felértékelődésével a cikk második felében szakmailag vitatható következtetéseket, sőt – meg merem kockáztatni – néhol előítéleteket is tartalmazó fejtegetések követik. A cím parafrázisával élve, bizony ez a cikk „Elöl kemény – hátul puha”. Nézzük a „puha” pontokat.

Import és felértékelődés

1.

– Most jelent meg Jaksity György egyik írása cégének kiadásában. Ebben olvashatjuk, hogy jelentős az a kör, amelyiknek 50-100 százalékos hozamú befektetései vannak. A brókercégek jelentős közvetítők a vállalatközi hitelpiacon is, tehát rálátásuk lehet arra, milyen vállalkozói kör tudja a nagyon magas kamatokat kitermelni.

Jaksity György: Tavaly nagyon gyakori volt, hogy jutalékokkal együtt 50 százalékot megközelítő költségekkel vettek föl hiteleket.

A konvertibilitásról az állampolgárnak leginkább az a kérdés jut eszébe, hogy mennyi a turistaellátmány, mennyivel lesz több a mostani 50 dollár. Pedig a játszma sokkal nagyobb tétekben folyik: a deviza az utcán hever, mármint a polgárok devizaszámláin. E számlák maholnap elérik a kettőmilliárd dollárt – dacára a sovány turistaellátmánynak. A tavalyi évtől kezdve sokszor már a tálcán kínált olcsó dollár, márka sem kellett: a feketepiaci árfolyam zuhanásával sokan benneragadtak devizabefektetéseikben.