Szép decemberünk lesz megint, a költségvetésről vitázik majd a magyar parlament. Azt mondják, a stabil, plurális demokráciákban a kormányok gazdaságpolitikája elsősorban a költségvetésen keresztül érvényesül. Lássunk két példát, ott hogyan csinálják.

Az USA-ban alapvető alkotmányos megszorítás, hogy törvény nélkül semekkora összeget nem lehet fölhasználni az államkincstár forrásaiból. Az amerikai Kongresszus a költségvetés vitájában dönt az elnök prioritásait tükröző költségvetési tervezetről, s minden évben tizenhárom, úgynevezett megajánlási törvényt hoz.

Tavaly még sokkal több készárut vittünk a nyugati piacokra, mint amennyit onnan importáltunk. Idénre a konvertibilis fogyasztásicikk-külkereskedelem pozitív egyenlege azonban elolvadt és jócskán negatívumba váltott, mert az import a tavalyihoz mérten megduplázódott. Egyesek már meg is húzták a vészharangot. Sőt felvetődött a gyanú is, hogy a kereskedelmi irányítás politikai megfontolásokból „hagyta elfutni az importot”, hogy ezzel is bebizonyítsa: az export támogatása nélkül nincs kereskedelmi aktívum.

Akár így volt, akár nem, a fogyasztásicikk-import valójában nem szabadult el.

1991-et a reál- és a pénzügyi folyamatoknak ugyanaz az ellentéte jellemzi, mint 1990-et – állapítják meg. A recesszió súlyosabb a vártnál, viszont kedvezőbben alakul a fizetési mérleg és a lakosság megtakarítási hajlandósága.

Beszélő: A politikai rendszer változásával, amikor is elvileg a piacgazdaság kialakulása lett az egyértelműen elfogadott cél, alapvetően megváltozott a korábbi reformközgazdászok, a kutatók szerepe. Korábban mindig az volt a tét, hogy sikerül-e valamennyire a piacgazdaság felé lavírozni egy más logikájú gazdasági berendezkedést. Most új helyzet alakult ki számukra.

Vértes András: Az előző rendszer utolsó évtizedeiben a reformerek egy nagy csoportja a közgazdász volt, s néhányuk később a rendszer alapelemeit is megkérdőjelezte.

Az elmúlt hetekben e rovatban több olyan témával foglalkoztunk, amelyet érint a jövő évi költségvetés. Ilyen volt a társadalombiztosítás és a lakásalapkötvények botránya is. Hétvégén a képviselők megkapták az állami költségvetés és a Társadalombiztosítási Alap költségvetésének 1992-es tervezetét. Milyen változásokat hoznak a tervezetek?

A központi („állami”) költségvetés jövő évi hiányát 69,4 milliárd forintra tervezik. Az idei remény 78 milliárd volt, ami a mai hivatalos becslések szerint végül is 102 milliárd lesz.

A budapesti parlament egyik képviselője a minap megütközését fejezte ki amiatt, hogy a kormánynak portalanított utak építésére nincs pénze, világkiállításra bezzeg van. Az ügy közvetlen előzménye: az önkormányzatok céltámogatásáról folytatott vitában az illető honatya azt találta volt indítványozni, hadd igényelhessenek az önkormányzatok pénzt sáros utak aszfaltozására is, mert – úgymond –, ha már Európa felé menetelünk, akkor legalább száraz lábbal tehessük ezt.

A két legjelentősebb ellenzéki párt, az SZDSZ és a Fidesz úgy véli, hogy ők testesítik meg a szakértelmet. A Fidesz látszólag kétely nélkül, masszívan képviseli ezt. Az SZDSZ nyilvánossá tett belső vitáiban fölvetették, el kell érni, hogy újra szakértő pártnak lássák az SZDSZ-t. (Bauer) A recept egyszerű: folyamatos programkészítés, konferenciák sokasága, és hasonlók. A javaslat tehát magától értetődőnek tekinti, hogy a szakértelem mindenképp adott, csupán jobban kell megjeleníteni.

Pedig az SZDSZ látványos kudarc után van, még ha erről keveset is beszélnek.

Így azután vidáman tovább vitatkozhatunk. Legalábbis azok a kevesek, akiknek van még humoruk, sőt továbbra is és sokkal jobban, felszabadultabban hadnak derülni magukon azért, hogy immáron évtizedek óta vitázunk azon, amiről egyikünk sem híd semmit.

Kedves Főszerkesztő Úr!

Kérem, engedje meg, hogy október 19-i számukkal kapcsolatban néhány gondolattal zavarjam felelősségteljes munkájában. Korábbi szokásomnak megfelelően jelen levelemmel sem az a szándékom, hogy lapjukban helyreigazítást kérjek, inkább csak kikívánkozik belőlem. Az etikai felelősség legyen a sajátjuk, én a társadalom előtt meg tudom érdekeimet és értékeimet is védeni.

Természetesen felfoghatnám egyszerű nyomdahibának, hogy Széles Gábor helyett engem mutattak be cikkükben (17.

A ma ismeretes adatok szerint a lakosság megtakarítási hajlandósága és képessége nem rendült meg, s jellege sem változott meg az év első feléhez képest. A lakossági devizabetét, forintra átszámítva egy év alatt 58 milliárddal növekszik (még a mostani leértékelés előtti árfolyamokkal számolva). A forintbetétek állománya alig változik, ha figyelmen kívül hagyjuk az időirányos betéti kamatot.