Skip to main content

gazdaság


Látva e gyászos eredményeket, már kevesen emlékeznek (vagy mernek emlékezni) arra az eufóriára, amellyel tavaly szeptemberben a törvény kínkeserves elfogadását kormányzati berkekben ünnepelték. Több száz módosító indítvány és az estébe nyúló – az ellenzéki javaslatokat rendre elutasító – szavazási procedúra után boldogan lélegzett fel a kormányzati többség: végre sikerült egy téglával hozzájárulni az MDF egyik, fő célkitűzésének – a széles kistulajdonosi réteg felvirágoztatásának, a magyar magántulajdon erősítésének – megvalósításához.


Az új vagyonpolitikai irányelvek parlamenti vitáján Tardos Márton nehezményezte, hogy a sajtó elsiklott afölött a távolról sem mellékes esemény fölött, hogy a múlt héten mindössze hat támogató szavazatot kapott az a kormány-előterjesztés, hogy ismét meghosszabbítsák a régi irányelvek jogi érvényét. Most ex lex állapot van, ám ez – vagyonügynökségi vélemények szerint – nem nagyon okoz fennakadást a privatizációs üzletmenetben.

Videoton-felszámolás


A Videoton ma még 6 – de a jövőben valószínűleg jóval több – egysége ellen indított felszámolási eljárást vezénylő Szanáló Szervezetnek nincs könnyű dolga: a 21 milliárd forint saját vagyonú, a szakértők által 10 milliárd forintra értékelt vállalatcsoport tartozásai kb. 30 milliárd forintra rúgnak.

A négy magántőkésből összeállt konzorcium (amely mögött két nagyon dinamikus elektronikai és két befektető-tanácsadó cég áll) első lépésben 7 milliárd forintot ajánlott a cégért, azt is 25 éves lejáratú kötvényben.



Beszélő: Az MDF egyik képviselője egy nagyszabású módosító csomagot nyújtott be, amely alapvetően módosítaná az MNB jogállását. Ez előírná például azt is, hogy a kormány egyes konkrét döntéseit is kell támogatnia az MNB-nek, s nem zárja ki, hogy a kormány utasíthatja a jegybankot. Egy olyan változtatás, amely nagymértékben a kormány alá rendemé a jegybankot, összeegyeztethető-e az európai tendenciákkal?

Alexandre Lamfalussy: Az Európai Közösség szerveződő központi jegybankjának alapvető filozófiája, hogy önállónak kell lennie.



A kormány gazdaságpolitikája körüli viták egyik forrpontja az infláció alakulásának megítélése, és a jóslások, hogy miként is alakul a továbbiakban. A helyzet az elmúlt két-három évben meglehetősen egyértelmű volt. A kormány s a hozzá közel álló körök rendre alábecsülték az inflációt. A közvéleményt a kormányzati jósdák s a tömegkommunikációban megjelenő ellenzéki és szakértői vélemények alakították legközvetlenebbül.


A ’90 évi költségvetést még egy másik kormány készítette elő, az új kormány májusban vette át a végrehajtást, amikorra a költségvetés hiánya már 18 milliárd forint volt, szemben az egész évre tervezett 10-11 milliárdos összeggel.


Maró gúnnyal veszi sorra a múlt heti Figyelő a különböző számításokat az infláció alakulásáról, az „innen meg amonnan nézve más és másként kezelendő adatokat”, amelyekből aztán ízlés szerint jutnak egymással homlokegyenest ellenkező következtetésekre az elemzők. Az „innen meg amonnan” vitája persze elkerülhetetlen a statisztikai és információs rendszer összeomlása után (pontosabban: a régi információs rendszer az új körülmények között működésképtelenné vált, de nem váltotta föl új).


A BCCI-t 1972-ben alapította Aga Hasszán Abedi, Abu Dhabi uralkodója Zajed bin Szultan el-Najan segítségével, 2 millió dolláros alaptőkével. A majd két évtized alatt a világ ötödik legnagyobb magánkézben lévő bankjává nőtte ki magát, 73 országban több mint 400 fiókkal rendelkezett. Ázsiai üzletembereket, közel-keleti olajvagyon-tulajdonosokat éppúgy betétesei között tudhatott, mint nagy-britanniai önkormányzatokat vagy fejlődő országbeli központi bankokat.


– Váratlanul érték-e a kedvező gazdasági eredmények?

– A pozitív folyamatok közül a megtakarítások növekedése meglepetés volt, amire nem nagyon számítottunk.



17-én, kedden váratlanul megjelent a Világgazdaság is, a Napi Világgazdaság is. Amint arról a múlt héten tudósítottunk, a Világgazdaságot eddig kiadó Világgazdaság Szerkesztősége Kft. június végén felmondta a lapalapító Magyar Gazdasági Kamarával fennálló vállalkozási szerződését, a Kamara pedig, ezt a helyzetet és az addig folytatott tárgyalásait kamatoztatva, megállapodott a vetélytársakkal a lap privatizálásáról.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon