Az Ipari Minisztérium és a Vagyonügynökség által felkért londoni James Capel befektetési tanácsadó iroda elkészítette a Videotonnal kapcsolatos anyagát, amely – talán nem véletlenül, hiszen az iroda egyik alkalmazottja, a Németh-kormány pénzügyminiszter-helyettese – egy kifejezetten magyar államapparátusi szemléletű anyagot írt, kb. 1400 oldalon (az összefoglaló „csupán” 300 oldal).

Heti beszámolóból manapság nem lehet kihagyni a világkiállítást, essünk túl rajta. A legfontosabb hír egyben tudósítás a magyar újságírásról is. (E sorok írója fölöttébb elfogult, tehát kéretik állításait fenntartásokkal fogadni.) Kupa Mihály a hétvégén 30 gazdasági újságíró előtt kijelentette, a kormány ülésén nem értett egyet azzal, hogy a budapesti önkormányzat, illetve Bécs nélkül megrendezzük az Expót. (S itt meg kell követni a minisztert, hiszen korábban élesnek mondható hangon hiányoltam Kupa Mihály gazdasági alapú, kritikus viszonyát a világkiállításhoz.

Az ózdi Finomhengermű dolgozói péntekig, 17-éig várják a választ követelésükre. Amint arról május 4-i számunkban tudósítottunk, egy, részint a dolgozók, részint az ÓKÜ állami vállalat által alapított kft. („munkás kft.”) kezelésébe kívánják venni az üzemet, hogy így valamennyien (mind a 600-an) megtarthassák állásukat. Petrenkó János országgyűlési képviselő, a Pekó Műveket irányító vállalkozó szerint a Finomhengermű több mint 1 milliárd forint évi nyereségre képes, ha elkezd rendesen dolgozni. Hogy sztrájk lesz-e, ha nem adnak választ péntekig?

Amikor én általános iskolába jártam, a tankönyvek még nagyhasú, csúnya embereknek ábrázolták a kapitalistákat, akiknek – úgy tűnt akkor – legnagyobb bűnük az volt, hogy időnként az utcára tették alkalmazottaikat.

Nem tudom, hogy a mostanában készülő tankönyvekben miként ábrázolják majd Rockefellert, Morgant vagy Maxwellt, mindenesetre az újdonsült magyarországi kiskapitalizmus „cápáit” melegszívű, mosolygós, kezüket simogatásra emelő embereknek láttatnám.

Mert mi mással lenne magyarázható, hogy egy milliárdos veszteségei: termelő kohászati vegyes vállalat levál

Beszélő: Az adatok hiánya a megszokott forrásokból származik?

Voszka Éva: Az új helyzet még nagyobb zavart keltett a statisztikában. Az állami statisztika, a KSH, a cégbíróság, a vagyonügynökség nem tudja nyomon követni az eseményeket. Előfordulhat, hogyha három év múlva valaki megkérdezi a kormányt, hogyan teljesült az átalakítási és privatizációs program, nem tudja megmondani, ténylegesen mekkora része került magánkézbe az állami vagyonnak.

Beszélő: Itt csak szakmai elégtelenségről van szó, vagy másról is?

V.

A kormány gazdaságpolitikai programja az 1988 óta tartó külkereskedelmi expanzió folytatását ígéri. Idén az összevont, immár a keleti és nyugati kereskedelmet is tartalmazó külkereskedelmi mérleg a kormány várakozásai szerint – a keleti kereskedelem drasztikus visszaesése, valamint a dollárelszámolásra való áttérés következtében – 2-300 millió dolláros passzívumot fog mutatni, ami azonban 1992-re már 3-400 milliós aktívumba fordulna át.

Manapság, amikor vad és túlfűtött szenvedélyek szikráznak fel a magyar gazdaság állapotáról folytatott vitákban, amikor sokan hajlamosak lázas víziókkal, erkölcsi dörgedelmekkel vagy retorikus fordulatokkal helyettesíteni a tennivalók gyakorlatias számbavételét, talán érdemes egy pillanatra megállni és higgadt tárgyilagossággal számba venni: mire jutottunk az elmúlt egy évben, és hol tartunk most. Ezúttal két, a téma különböző vonatkozásait elemző cikket adunk közre, de a sort következő számainkban is folytatni szeretnénk.

Kelet-Európa gazdasági helyzete súlyos – állapítja meg az idei első konjunktúrajelentésében a Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet. A tavalyi évben a Cseh és Szlovák Köztársaság és Jugoszlávia kivételével az ipari termelés visszaesése mindenütt elérte, illetve meghaladta a 10 százalékot, Lengyelország és Románia esetében a 20 százalékot (a Szovjetunió 1,2 százalékos adatát bízvást komolytalannak tekinthetjük). Ez a visszaesés várhatóan tovább folytatódik az idei évben is, kivéve talán Lengyelországot, ahol a hanyatlás talán már elérte a mélypontot.

Hogy jön-e a nyugati tőke Magyarországra vagy sem, egyre kevésbé kérdéses, ugyanakkor az a veszély fenyeget, hogy idővel senki sem tud majd reális képet alkotni a beruházások igazi intenzitásáról, mértékéről. Magyar részről már hetek óta befektetési apályról beszélnek.

1990-et minden ellentmondása ellenére sok szempontból sikeres évnek kell tekinteni. A szovjet–magyar kereskedelem nem várt mértékű drámai összeomlása közepette – szintén rendkívüli mértékben – javult a gazdaság konvertibilis exportképessége. A teljes rubelelszámolású export – rubelben mérve – 26 százalékkal, míg az import 18 százalékkal csökkent.