Hogy jön-e a nyugati tőke Magyarországra vagy sem, egyre kevésbé kérdéses, ugyanakkor az a veszély fenyeget, hogy idővel senki sem tud majd reális képet alkotni a beruházások igazi intenzitásáról, mértékéről. Magyar részről már hetek óta befektetési apályról beszélnek.

Kelet-Európa gazdasági helyzete súlyos – állapítja meg az idei első konjunktúrajelentésében a Konjunktúra-, Piackutató és Informatikai Intézet. A tavalyi évben a Cseh és Szlovák Köztársaság és Jugoszlávia kivételével az ipari termelés visszaesése mindenütt elérte, illetve meghaladta a 10 százalékot, Lengyelország és Románia esetében a 20 százalékot (a Szovjetunió 1,2 százalékos adatát bízvást komolytalannak tekinthetjük). Ez a visszaesés várhatóan tovább folytatódik az idei évben is, kivéve talán Lengyelországot, ahol a hanyatlás talán már elérte a mélypontot.

Manapság, amikor vad és túlfűtött szenvedélyek szikráznak fel a magyar gazdaság állapotáról folytatott vitákban, amikor sokan hajlamosak lázas víziókkal, erkölcsi dörgedelmekkel vagy retorikus fordulatokkal helyettesíteni a tennivalók gyakorlatias számbavételét, talán érdemes egy pillanatra megállni és higgadt tárgyilagossággal számba venni: mire jutottunk az elmúlt egy évben, és hol tartunk most. Ezúttal két, a téma különböző vonatkozásait elemző cikket adunk közre, de a sort következő számainkban is folytatni szeretnénk.

Az elmúlt év – a csodák csodája. A kommunizmus leépülése teljesen váratlanul következett be. Az állampolgárok és köztük azok, akik ezt a csodát a legaktívabban várták, előkészítették, mégis elégedetlenek. Miért a csalódottság, és mi az, ami az átlag állampolgárt meglepte? Megtörtént a hatalmi váltás, parlamentáris demokrácia van.

Akinek van még megfelelő fővárosi munkahelye, de Cegléden él, a havijegy 6420 Ft-jából a munkaadó 5521 Ft-ot áll, az utasrész 899 Ft. Ha viszont valaki csak alkalmilag utazik, s teheti, annak 292 Ft-jába kerül a fővárosi út. Gyakori megoldás, hogy valaki a Budai úttól a Nyugatiba vagy Ceglédről Kőbánya-Kispestig vásárol jegyet. És hát egyre gyakoribb a másik trükk is, a tiszta bliccelés…

Hétfői napokon marad ideje a ceglédi polgárnak e kényes dolgokról mélázni, amikor komótosan gördül a gyorsvonat Budapest felé, s nincs hely, s kedve sem maradt az olvasásra.

Juhász Pál szerint a kormány jelenlegi fejlesztési programja nagyjából a múlt század közepi koncepciók és a 1970-es évek fejlesztési terveinek folytatása. A 70-es évek terveihez képest vannak ugyan korrekciók, de ezek csupán a szélsőségeket enyhítik. Ez a mostani terv őrzi azt az elgondolást, hogy mind a tranzitforgalom, mind a hazai térközi összeköttetés döntően Budapesten keresztül haladjon, és az új vonalakat is az eddigi legfrekventáltabb útvonalak mellé rendeli.

Palotás március közepén Bécsben is kemény kortestevékenységet fejtett ki az Expo megrendezése érdekében. Egy ottani nyilatkozata szerint a világkiállítás lemondása befolyásolná az osztrák–magyar kapcsolatokat. Állítólag ő mondotta volt Bewhard Fehltlnek, a kinti Expo-rendező részvénytársaság igazgatójának, amit emez a Der Standardnak nyilatkozott március 16-án: hogy általános sztrájk lesz, amennyiben a nagy rendezvény elmarad.

– Azzal fogadott, ha elárulom a nevét, „addig élek”. Ennyire fél?

– Nézze, aki ezzel a dologgal foglalkozik, az ma még törvénysértést követ el. Amit én csináltam, az már bűncselekmény. A hátralévő napjaimat szeretném szabadlábon leélni.

– Nyugodtan alszik?

– A rendőrségtől igen. Ahhoz, hogy megbüntessenek, bizonyíték kell. Egy cetli sincs ellenem. Arra van csak tanú, hogy én elmeséltem, ez a biztosítás miért jó.

Az idézőjel nem elírás. A gyógyszerért nem árat fizetünk, hanem térítési díjat, a költségvetés sem „támogat”, amikor kiadásként könyveli el a térítési díj és a forgalmazás költségeivel növelt termelői ár különbözetét. Mindez ugyanis része a társadalombiztosításnak, akárcsak a kórházi ellátás vagy a táppénz. Levonják bérünkből a 43 százalék társadalombiztosítási (tb-) járulékot, de nem tudjuk, mennyire ésszerű, illetve miért gazdaságtalan a biztosítás, amit ezáltal „megkötünk”.

Kérdés, hogy elég-e ez a 43 százalék, fedezik-e a tb-díjakból származó bevételek a kiadásokat.

Bizonyára sokan jól emlékeznek arra az MTI-n keresztül világgá röppentett, ipari minisztériumi kezdeményezésre, amely a gazdasági kabinet összehívását követelte, hogy megoldják a szovjet exportra szállítani akaró vállalatok gondjait. A felhívás időpontjában – a hivatalos állítások szerint – a magánjogi szállítási szerződéssel egyébként rendelkező vállalatoknak szállítás helyett mintegy 10 milliárd forint értékben készleteznie kellett az exportra szánt termékeket. Sürgős megoldásra van szükség, hallatszott, hallatszik sokfelől, s szorgalmazzák a közvetlen állami szerepvállalást.