Skip to main content

gazdaság


A fordítóknak tudvalevőleg azt kell bizonygatni, hogy a világkiállítás „vállalkozási alapon” megrendezhető, vagyis hogy hazai és főleg külföldi tőkével előteremthetőek azok a beruházási költségek, amelyeket közpénzekből nem lehet megfizetni. Ekképpen érdekük a fordítóknak minél alacsonyabbnak feltüntetni a program költségeit, az odaítélendő költségvetési támogatást pedig feltétlenül szükségesnek ábrázolni, azaz – legalábbis egyelőre, amíg megszületik a döntés – megint csak jó alacsonyra beállítani. Mármint viszonylag.


Bár elvárható lett volna, de azzal, hogy fölkerültek a listára, még az általuk kezdeményezett öncsődi eljárás sem gyorsult meg. A Duna Cipőgyár igazgatója például a lista megjelenése után érdeklődött a Szanáló Szervezetnél: „Mikor jönnek a buldózerek?” Mire azt a választ kapta, nem is olyan komoly az ügy, a Szanáló Szervezet még nem is kapott utasítást a felszámolási eljárás lefolytatására. Hasonlóan vontatottan halad a többi csődeljárás is, bár számuk most már egyre nagyobb.


Hogy tisztán lássunk: az ÓKÜ állami vállalat és az OSTAG, vegyes részvénytársaság között tavaly június 1-jén, a tőkeemeléskor kristályosodtak ki és váltak egyszersmind teljesen kuszává a viszonyok. Az OSTAG tízmillió forintos alaptőkéjét 50 millió márkával emelték meg, ami az ÓKÜ-nek a gyárból e célra kihasított, 20 millió márkára taksált termelőeszköz-apportjából és a két német részvényes – a Metallgesellschaft és a Korf-csoport – 15-15 millió márkás készpénz-befektetéséből adódott össze.


Az elmúlt év – a csodák csodája. A kommunizmus leépülése teljesen váratlanul következett be. Az állampolgárok és köztük azok, akik ezt a csodát a legaktívabban várták, előkészítették, mégis elégedetlenek. Miért a csalódottság, és mi az, ami az átlag állampolgárt meglepte? Megtörtént a hatalmi váltás, parlamentáris demokrácia van.


Palotás március közepén Bécsben is kemény kortestevékenységet fejtett ki az Expo megrendezése érdekében. Egy ottani nyilatkozata szerint a világkiállítás lemondása befolyásolná az osztrák–magyar kapcsolatokat. Állítólag ő mondotta volt Bewhard Fehltlnek, a kinti Expo-rendező részvénytársaság igazgatójának, amit emez a Der Standardnak nyilatkozott március 16-án: hogy általános sztrájk lesz, amennyiben a nagy rendezvény elmarad.


Juhász Pál szerint a kormány jelenlegi fejlesztési programja nagyjából a múlt század közepi koncepciók és a 1970-es évek fejlesztési terveinek folytatása. A 70-es évek terveihez képest vannak ugyan korrekciók, de ezek csupán a szélsőségeket enyhítik. Ez a mostani terv őrzi azt az elgondolást, hogy mind a tranzitforgalom, mind a hazai térközi összeköttetés döntően Budapesten keresztül haladjon, és az új vonalakat is az eddigi legfrekventáltabb útvonalak mellé rendeli.

Faluromboló MÁV?


Akinek van még megfelelő fővárosi munkahelye, de Cegléden él, a havijegy 6420 Ft-jából a munkaadó 5521 Ft-ot áll, az utasrész 899 Ft. Ha viszont valaki csak alkalmilag utazik, s teheti, annak 292 Ft-jába kerül a fővárosi út. Gyakori megoldás, hogy valaki a Budai úttól a Nyugatiba vagy Ceglédről Kőbánya-Kispestig vásárol jegyet. És hát egyre gyakoribb a másik trükk is, a tiszta bliccelés…

Hétfői napokon marad ideje a ceglédi polgárnak e kényes dolgokról mélázni, amikor komótosan gördül a gyorsvonat Budapest felé, s nincs hely, s kedve sem maradt az olvasásra.



Bizonyára sokan jól emlékeznek arra az MTI-n keresztül világgá röppentett, ipari minisztériumi kezdeményezésre, amely a gazdasági kabinet összehívását követelte, hogy megoldják a szovjet exportra szállítani akaró vállalatok gondjait. A felhívás időpontjában – a hivatalos állítások szerint – a magánjogi szállítási szerződéssel egyébként rendelkező vállalatoknak szállítás helyett mintegy 10 milliárd forint értékben készleteznie kellett az exportra szánt termékeket. Sürgős megoldásra van szükség, hallatszott, hallatszik sokfelől, s szorgalmazzák a közvetlen állami szerepvállalást.

Dráguló gyógyszerek


Az idézőjel nem elírás. A gyógyszerért nem árat fizetünk, hanem térítési díjat, a költségvetés sem „támogat”, amikor kiadásként könyveli el a térítési díj és a forgalmazás költségeivel növelt termelői ár különbözetét. Mindez ugyanis része a társadalombiztosításnak, akárcsak a kórházi ellátás vagy a táppénz. Levonják bérünkből a 43 százalék társadalombiztosítási (tb-) járulékot, de nem tudjuk, mennyire ésszerű, illetve miért gazdaságtalan a biztosítás, amit ezáltal „megkötünk”.

Kérdés, hogy elég-e ez a 43 százalék, fedezik-e a tb-díjakból származó bevételek a kiadásokat.



– Azzal fogadott, ha elárulom a nevét, „addig élek”. Ennyire fél?

– Nézze, aki ezzel a dologgal foglalkozik, az ma még törvénysértést követ el. Amit én csináltam, az már bűncselekmény. A hátralévő napjaimat szeretném szabadlábon leélni.

– Nyugodtan alszik?

– A rendőrségtől igen. Ahhoz, hogy megbüntessenek, bizonyíték kell. Egy cetli sincs ellenem. Arra van csak tanú, hogy én elmeséltem, ez a biztosítás miért jó.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon