Skip to main content

Szenvedélymentesen a magyar gazdaságról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Az dolgot magát nézzük


Manapság, amikor vad és túlfűtött szenvedélyek szikráznak fel a magyar gazdaság állapotáról folytatott vitákban, amikor sokan hajlamosak lázas víziókkal, erkölcsi dörgedelmekkel vagy retorikus fordulatokkal helyettesíteni a tennivalók gyakorlatias számbavételét, talán érdemes egy pillanatra megállni és higgadt tárgyilagossággal számba venni: mire jutottunk az elmúlt egy évben, és hol tartunk most. Ezúttal két, a téma különböző vonatkozásait elemző cikket adunk közre, de a sort következő számainkban is folytatni szeretnénk.


Hivatkozott cikkek

Jelentve mind a Dunagate-ig
Keszthelyi Zsolt tárgyalásai

Megjelent: Beszélő hetilap, 18. szám, Évfolyam 3, Szám 18


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon