A román kormány a tavaly májusi választásokat nem piaci ideológiát hirdető kampánnyal nyerte meg. Miközben a ellenzéki pártok a piacgazdaság elveit tűzték zászlajukra, a Nemzeti Megmentési Front a lassú, fokozatos átmenet mellett foglalt állást, elvetette az inflációt és a magas munkanélküliséget, és a külföldi tőke korlátozását ígérte. E programjával szerezte meg a kétharmados többséget. A gazdaság helyzetének gyors romlása azonban minden eddiginél egyértelműbbé tette a hagyományos módszerek tarthatatlanságát.

Ha részvényárfolyam volnék egy rendes tőzsdén, valószínűleg nagyot zuhantam volna a hét elején. A pénzügyminiszter június elején egy interjúban kijelentette, hogy „egy bizonyos minőségi határon túl nem viselem el, hogy koncepciómat lehetetlenné tegyék”.

„A kombináti szervezet a szocialista tulajdon jegyeit viseli, monolitikus hatalomra építkezik, nem felel meg a korszerű piacgazdaság követelményeinek” – halljuk a vezérigazgató, Papócsi László dr. indoklását. Papócsi dr. tavaly május 1-je óta vezeti a 25 ezer hektáron gazdálkodó, 4500 embert foglalkoztató, évi mintegy 15 milliárd forint forgalmú kombinátot.

Beszélő: Mi az alapvető különbség az érvényben lévő és a most elfogadott számviteli rendszer között?

Kuncze Gábor: A ma alkalmazott számviteli rendszer a tervgazdaság keretei között alakult ki, ezért elsősorban a gazdaságirányítás információigényét elégítette ki. Központi szabályozás valósult meg a számvitel és az adótörvények összekapcsolásában, hiszen a számviteli szabályok az adótörvényben kerültek rögzítésre.

Beszélő: Hogy mindjárt álláspontjának lényegére térjünk: úgy látja, a magyar államapparátus-béliek és vállalatok túlzott várakozásokat fűznek a szovjet piachoz. Ön szerint, ha egyszer a szovjet fél nem fizet, le kell vonni a megfelelő következtetést, szembe kell nézni a csődeljárásokkal. Mire alapozza ezt a következtetést?

Csaba László: A szovjet senkinek sem (olaszoknak, németeknek, finneknek sem) tud fizetni, mégpedig nem politikai okból, hanem mert egyszerűen nincs valutája.

Rosszul induló, kialakulatlan konstrukció, amihez Németország legbürokratikusabb bankárai nyújtanak kölcsönt – így jellemezte egy nem túl lelkes pénzember a 100 millió márkás kölcsönön alapuló, kisvállalkozóknak szánt Start-hitelt. De maguk az érintettek is csak bosszankodhattak eddig, látva a Start folyósítása körüli hercehurcát. A legfrissebb hírek szerint a beharangozott július 1-jéhez képest akár egy hónapos csúszás is elképzelhető.

Ki fogják szúrni a „Nemzeti Bank egyes köreit”, legalábbis ezt kívánja a Magyar Fórum. Csurka István szerint ugyanis ezt kell tenni azokkal, akik akadékoskodnak a Suzuki-ügylet miatt.

Bár a múlt évi infláció jelentősen csökkentette az 1990. januári nagy leértékelés hatását, a zloty újabb leértékelésére, az erősödő nyomás ellenére sem került sor 1991 elején. A Szovjetunióba irányuló export a megoldatlan fizetési problémák miatt gyakorlatilag megszűnt, a régi nyersanyagkészletek kimerültek, az import nagyon megdrágult.

A Mozgássérültek Állami Intézete a Marcibányi téren sokáig paradicsomi sziget volt a hazai szociális szolgáltatások igen-igen sekély, zátonyok szabdalta tengerében. (Talán még ma is az.)

Olyan, súlyosan mozgássérült fiatalok számára nyitották meg a hatvanas években, akik fizikailag nem voltak képesek a nyilvános oktatás formáit igénybe venni. Az intézmény szervesen épült-alakult, alkalmazkodva az élet teremtette helyzetekhez.

Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter 1990. augusztus 27-én így fejezte be a kormány ellenőrzött privatizációs stratégiáját megtestesíteni hivatott „előprivatizációs törvény” expozéját: „A törvényjavaslat elfogadásával megnyílik annak lehetősége, hogy a kialakuló piacgazdaság egyik fontos szektorában a mozgékony, a piaci hatásokra gyorsan reagáló kisvállalkozások visszanyerjék az őket megillető szerepet.