Szabóné Szuba Jolanta

Nyomtatóbarát változat

Bár a múlt évi infláció jelentősen csökkentette az 1990. januári nagy leértékelés hatását, a zloty újabb leértékelésére, az erősödő nyomás ellenére sem került sor 1991 elején. A Szovjetunióba irányuló export a megoldatlan fizetési problémák miatt gyakorlatilag megszűnt, a régi nyersanyagkészletek kimerültek, az import nagyon megdrágult. Ennek következtében a termelési és a további exportexpanzió „hagyományos módszerekkel”, strukturális változtatások, jelentős ráfordítások nélkül erősen kérdéses.

Spät-reflex

A vállalatok tavaly várt tömeges pénzügyi összeomlására nagy valószínűséggel az idén kerül sor. Ha ez bekövetkezik, akkor az év végére a munkanélküliek száma a februári 1,25 millióról 2-2,5 millióra is emelkedhet. Ez nagyon komoly gazdasági, politikai és társadalmi feszültségekkel jár együtt.

Hivatalos statisztikák szerint januárban az árak átlagosan 12,7 százalékkal, februárban 6,7 százalékkal, márciusban 3-4 százalékkal emelkedtek. Bár az 1990-es 250 százalékos áremelkedést követően az infláció üteme hónapról hónapra mérséklődik, mértéke meghaladja a tervezett 35 százalékos ütemet. E tervet nehéz lesz tartani; az eddigi gazdasági eredmények fényében majdnem lehetetlen. Az árak várhatóan 60-70 százalékkal emelkednek. Úgy tűnik azonban, hogy a kormány is tisztában van a helyzettel; február elején 54 százalékról 72 százalékra emelte az éves kamatlábat. Ezzel egy időben a Lengyel Nemzeti Bank jelentősen növelte a kereskedelmi bankok letéti kötelezettségét, ami a gazdaságba befolyó pénzmennyiség további korlátozását jelenti. Ezenkívül – a nagyon heves parlamenti viták, sztrájkok, a szakszervezetek éles bírálata ellenére – kisebb módosításokkal, de érvényben maradt az állami szektorban a béradó. Ennek következtében az 1991 első két hónapjában az állami szektorban az előző év 28 százalékos visszaesését követően a reálbér 9-10 százalékkal tovább csökkent. A belső kereslet folyamatos szűkülése jelentősen nehezíti a gazdasági recesszió áttörését.

Az év elején folytatódott termeléscsökkenés komolyan veszélyezteti a kormány által 1991-re előirányzott 5,5 százalékos ipari termelés és 4 százalékos nemzeti jövedelem növekedését. Pedig ezek a célkitűzések (az infláció mértéke, a reálkamat szintje, a külkereskedelmi mérleg nagysága, az árfolyam szintje stb. mellett) szerepelnek a Lengyelország és a Nemzetközi Valutaalap közötti megállapodásban is. Ezzel a megállapodással a valutaalap gyakorlatilag elfogadta Lengyelország háromévi gazdasági programját.

A kemény gazdasági program végrehajtásának esetleges összeomlása és a valutaalap támogatásának visszavonása (ahogy ez Jugoszlávia esetében meg is történt) rendkívül kedvezőtlen következményekkel járna Lengyelország számára. A kérdés az, hogy valóban fennáll-e ilyen veszély?

Vörös és fekete

A pesszimisták szerint az erősödő sztrájkok, társadalmi feszültségek, a vállalatok romló helyzete (több esetben a volt KGST-piac összeomlása miatt) a gyorsan emelkedő munkanélküliség és rosszabbodó életkörülmények, a recesszió megállapítását célzó és a gazdasági növekedést ösztönző kormányprogram hiánya, valamint az őszre kitűzött parlamenti választásokkal kapcsolatos éles politikai harcok akár a kormány bukásához és az eddig folytatott gazdaságpolitika összeomlásához is vezethetnek még a választások előtt.

Az optimisták szerint a helyzet nem ennyire sötét. A jelenlegi kormány pozíciója viszonylag szilárd, és az utóbbi időben az adósságkönnyítéssel kapcsolatos tárgyalások sikeres befejezésének hatására még erősödött is. Az 1990 elején megtartott közvélemény-kutatás szerint Balcerowicz gazdasági programját a társadalom 60 százaléka támogatta. 1991 februárjában a Párizsi Klubbal folytatott tárgyalások előtt a program híveinek aránya 24 százalékra csökkent, a tárgyalások eredményeinek meghirdetése után viszont 32 százalékra emelkedett. A sztrájkok, a társadalmi és politikai feszültségek természetes jelenségek a gyökeres változások időszakában, de nem veszélyeztetik a Balcerowicz-program következetes végrehajtását, legalábbis az őszi választásokig nem. Addig is a kormány kemény gazdaságpolitikája hatására egyre több a pozitív jelenség: erősödik a magánszektor, gyorsul a privatizáció folyamata, jelentősebbé válik a külföldi működőtőke beáramlása, az infláció lefékeződésének következtében nőnek a reálbérek, az állami szektorból kikerült munkanélküliek egyre nagyobb része a dinamikusan fejlődő magánszektorban talál majd foglalkoztatási lehetőséget, a megszilárdult belső és külső pénzügyi egyensúly maga teremti meg a strukturális változásokhoz és a gazdasági növekedéshez szükséges feltételeket.

Türelmi idő őszig?

Lengyelország új elnöke, Lech Walesa a tavalyi választási kampány során azzal vádolta Mazowiecki akkori kormányfőt, hogy lassan hajtja végre a politikai reformokat, nem számolja fel a régi kommunista struktúrát, a gazdasági reformokat illető koncepciója pedig – a „sokkterápia” – hibás. Miután azonban elnök lett, Walesa meglehetősen pragmatikus politikát és gazdaságpolitikát alakított ki. Az őt támogató tábor erős nyomása ellenére – legalábbis eddig – nem szánta el magát valamilyen éles fordulatra. Így a kulcspozíciókban meghagyta a régi Mazowiecki-kabinet tagjait, ezzel elismerve, hogy a Mazowiecki-csoport által kiválasztott útnak a politikai és gazdasági rendszer átalakítását illetően nincsen igazán alternatívája.

Úgy tűnik, hogy az őszi parlamenti választásokig jelentősebb változások nem lesznek. Az sem biztos azonban, hogy a választásokat követően világosabbá válik, melyik irányba halad majd hosszabb távon Lengyelország. Leszek Balcerowicz az egyik interjújában fejezte ki azt a reményét, hogy a parlamenti választások vesztese nem a lengyel gazdaság lesz.

• gazdaság