Nagy Gábor

Nyomtatóbarát változat

A BCCI-t 1972-ben alapította Aga Hasszán Abedi, Abu Dhabi uralkodója Zajed bin Szultan el-Najan segítségével, 2 millió dolláros alaptőkével. A majd két évtized alatt a világ ötödik legnagyobb magánkézben lévő bankjává nőtte ki magát, 73 országban több mint 400 fiókkal rendelkezett. Ázsiai üzletembereket, közel-keleti olajvagyon-tulajdonosokat éppúgy betétesei között tudhatott, mint nagy-britanniai önkormányzatokat vagy fejlődő országbeli központi bankokat. A puritán muzulmán Abedi a BCCI-jal olyan bankot álmodott, amely az ezredfordulóra a világ legnagyobbjává válik, s folyamatosan segíti a harmadik világ országait.

Az 1973-as év, amelyet a fejlett világ olajválságként, a folyékony aranyban gazdag arab országok pedig ár- és hatalomrobbanásként éltek meg, lélegzetelállító ütemben indította útjára Abedi bankját. A BCCI nemcsak arról volt ismert, hogy harmadik világbeli diktátorok vagyonát menti külföldre, hanem az eladósodott országoknak is segített tartalékaikat elrejteni a hitelezők elől, és fizetési gondok idején áthidaló gyorshitelt nyújtott. A Price Waterhouse könyvvizsgálói jelentése szerint 1989 végéig összesen 349 millió dollárt kölcsönzött a bajban lévő harmadik világbeli országoknak. A legnagyobb hitelinjekcióval – 246 millió dollárral – Nigériát segítette, de kihúzta a bajból a Fülöp-szigeteket, Irakot, Mexikót vagy Kubát is. Cserében a segítségért a BCCI egy sor, haszonnal járó tevékenységet megkapott, nemegyszer, például Jamaica esetében gyakorlatilag a jegybanki funkciókat is átvette. Elterjedt, hogy bármilyen pénzt bárhová el tud juttatni, illetve el tud rejteni, legyen az adót elkerülni kívánó, kábítószer- vagy megvesztegetéspénz.

A szabályozás hálóján kívül

Hogyan volt lehetséges, hogy egy jól bevezetettnek látszó, 20 milliárd dolláros aktívaállományt kiépítő, világméretű hálózattal rendelkező bank ámokfutást rendezhessen a nemzetközi pénzpiacokon, anélkül hogy visszaéléseire hosszú évekig fényt derítsenek? A válasz a BCCI felépítésében rejlik. Noha székhelye Londonban volt, a bankot Luxemburgban jegyezték be, holdingként.

A nagyhercegségben a bankokra is a szokásosnál jóval lazább szabályozások érvényesek, a holdingra azonban még ezek sem alkalmazhatók, mivel – valós tevékenységük ellenére – nem minősülhetnek banknak.

Ráadásul a BCCI holding leányvállalatai két helyen voltak bejegyezve: Luxemburgban és a még lazább banki szabályozással rendelkező Kajmán-szigeteken. Ezt tucatnyi vállalat, rengeteg fiók hálója fonta még áttekinthetetlenebbé. A szerkezet lehetetlenné tette az eredmények összevetését, amit az is akadályozott, hogy sokáig két könyvvizsgálója volt a két leányvállalatnak: a Price Waterhouse, illetve az Ernst & Whitney. A könyvek nagy részét kézírással és Abedi, valamint pakisztáni származású vezető munkatársai urdu anyanyelvén vezették.

Az egyedüli könyvvizsgáló, a Price Waterhouse kinevezését az váltotta ki, hogy a bankot a napvilágra került jelentések szerint legalábbis rosszul igazgatták. A Price Waterhouse összesen nem kevesebb, mint 10 jelentést készített a BCCI-ról: a visszaélések és csalások vagy egyszerűen a hozzá nem értés jelei azonban csak fokozatosan kerültek napvilágra. A bank rossz vezetéséről szaporodó hírekre közbelépett Abedi régi barátja, az abu dhabi uralkodó, és az 1990. áprilisi jelentést követően 600 millió dollárért 77,4 százalékos többségre tesz szert a BCCI-ban, valamint további 400 millió dollárnyi pénzt pumpál a bankba. (Azóta már bánja az üzletet.)

1990 októberében jön a Price Waterhouse újabb jelentése a BCCI nagyobb ügyfeleivel összejátszott jelentős tranzakciók leplezésére vagy meghamisítására. A jelentés ismertetésének másnapján lemond elnöki tisztéről Abedi, és távozik a vezérigazgatói posztról Szvaleh Nakvi is. A Bank of England azonban 1991 márciusában részletesebb vizsgálatra kéri a Price Waterhouse-t. Az 1991. június 24-i jelentés vezetett el végül a Bank of England döntéséhez, a BCCI londoni fiókjainak július 5-i azonnali bezárásához.

Az illegális háttérhálózat csápjai

A megalapozatlan terjeszkedés, a befulladt hitelek és a pénzpiaci műveletekben elszenvedett veszteségek alaposan megcsapolták a BCCI aktívaállományát, ezért különböző machinációkhoz folyamodtak. A mechanizmust alapjában véve az amerikai Charles Ponzi által 1920-ban „feltalált” rendszer működtette. Lényege, hogy a veszteségek és visszaélések miatt elolvadó betétek pótlására agresszív üzletpolitikát folytatva minél több új betétet kell gyűjteni. Ennek is következménye a jelenleg 5 és 15 milliárd dolláros veszteség, valamint a megtakarításuktól megfosztott kisbetétesek sora. A kisbetétesek hajszolását egészítették ki aztán kábítószerpénzek tisztára mosásából és kétes vagyonok kimentéséből származó jövedelmekkel, fiktív hitelekkel és föl nem jegyzett betétekkel.

A BCCI fekete hálózata a bank fedőtevékenysége alatt szinte mindenben részt vett a fegyver- és kábítószer-kereskedelemtől a politikai befolyásolásig és a terroristák számláinak vezetéséig. Kliensei közé tartozott a PFSZ-szel szakító Abu Nidal is. Panamában a BCCI segített Noriegának, hogy a kincstárból minél több pénzt szivattyúzzon át saját külföldi bankszámláira. Ugyanilyen szolgálatokkal állt az iraki Szaddám Huszein rendelkezésére is. A hírek szerint vastagon benne volt a nemzetközi fegyverkereskedelemben is. A fegyverkereskedelemben – és más fél- vagy teljesen illegális ügyletekben is – teljes körű szolgáltatást nyújtott: nemcsak a finanszírozást intézte, de gondoskodott a szállítóeszközökről és a papírmunkáról is. A Time amerikai hetilap kutatásai szerint megvesztegetéssel és megfélemlítéssel sok ország – köztük az Egyesült Államok – vámszerveibe is beférkőzött. Így hihetők a The Guardian értesülései is, hogy a BCCI háttérhálózata több mint egy évtizede zavaros pénz- és aranyügyleteket bonyolított, hogy megszerezze az áhított atombomba-alkatrészeket Argentínának, Líbiának vagy Pakisztánnak. A Time szerint a bank hírszerző tevékenységet is folytatott, ami nem lehetett nehéz, ha a kliensek eddig említett névsorán végignézünk.

Vajon tudtak-e a nagy hírszerző ügynökségek részleteiben a BCCI visszaéléseiről, illetve a háttérhálózat tevékenységéről, és ha igen, miért tűrték szótlanul mindezt? A választ sokan tudni vélik: ők is igénybe vették a BCCI szolgálatait. Az Egyesült Államokban a CIA-vel szemben már igen kínos tények merültek föl: maga is felhasználta a BCCI szolgáltatásait fél- vagy teljesen illegális tevékenységének finanszírozására.

A BCCI-botrány első politikusáldozata a most 84 éves Clark Clifford washingtoni szuperügyvéd, évtizedek óta a Demokrata Párt szürke eminenciása, Truman és Carter tanácsadója, Johnson védelmi minisztere volt. Clifford abba bukott bele, hogy kiderült: a washingtoni régió legnagyobb bankja, a First American tulajdonosa egy strómanként működő közel-keleti befektetői csoporton keresztül maga a BCCI volt. Márpedig az amerikai banktörvények értelmében külföldi bank nem szerezhet meg amerikai bankot, jóllehet ugyanezt külföldi magánszemély megteheti. Clifford a bankfelügyeletet 1982-ben biztosította arról, hogy a közel-keleti befektetői csoport mögött nem a First American elődjét korábban hiába megvásárolni akaró BCCI áll. A sikeres vásár után a veterán demokrata politikus lett a bank elnöke. Clifford most azt mondja, hogy megtévesztették, azt azonban még nem tudta megmagyarázni, hogy a BCCI miért folyósított neki és pártfogoltjának, a First American vezérigazgatójává tett Altmannak nagyon kedvezményes hitelt olyan részvényügyletre, amelyen ketten több mint 10 millió dollár hasznot értek el.

Először úgy tűnt, a BCCI-botrány a jövő évi választásokon már amúgy is nagy hátránnyal induló demokratákat sújtja. Az ügybe ugyanis Cliffordon kívül belekeveredett Bert Lance, Carter volt elnök tanácsadója és jó barátja, maga Carter pedig elfogadta a BCCI 8 millió dolláros hozzájárulását kedvenc jótékonysági alapjához. A BCCI sikeresen környékezte meg Andrew Youngot, Carter volt ENSZ-nagykövetét is, aki jelenleg Atlanta polgármestere.

A botrány azonban nem állt meg a demokratáknál: elérte a svindlik tetőpontjának idején kormányzó republikánusokat is. A CIA szerepe mellett az igazságügyi minisztériumét is boncolgatják. Egyre gyanúsabb, hogy a kormányzat tudott a BCCI ügyeiről, ám szemet hunyt fölöttük. Az eddigi vizsgálatok során felszínre kerültek olyan bizonyítékok, amelyek azt mutatják, hogy a BCCI részt vett a titkos iráni fegyverszállítások és a nicaraguai kontrák támogatásának keresztfinanszírozásában. Clifford és Altman kongresszusi meghallgatására szeptemberben kerül sor, azt azonban máig senki nem tudja, a BCCI-botrány kiket ingat még meg a Capitoliumon. A pesszimistább elemzők szerint a BCCI washingtoni lobby-pénzeinek listája – amit az eddigi hírek szerint a BCCI sikeresen kimenekített a botrány kirobbanása előtt – felér a Watergate-ügyben súgó Mély Torok leleplezéseinek pusztító hatásával.

• gazdaság