Nyomtatóbarát változat
A ’90 évi költségvetést még egy másik kormány készítette elő, az új kormány májusban vette át a végrehajtást, amikorra a költségvetés hiánya már 18 milliárd forint volt, szemben az egész évre tervezett 10-11 milliárdos összeggel. Joggal számított ezek után a kormányzat arra, hogy egyöntetű elismerést vált ki a parlamentből az a saját gazdálkodásának eredményességével magyarázott tény, hogy a tavalyi évet csupán 1,4 milliárd forint hiánnyal zárta.
Ellentétben azzal a régebbi helyzettel, amikor a költségvetésben eligazodó szakértők száma néhány főre korlátozódott, ma már a néhány fő által „kikupált” népes ÁSZ-brigád megfelelő ellenpontot jelent, és mindez meglepő bátorsággal társulva (lásd a visszatérő támadásokat az ÁSZ ellen) egy határozottan karakán fellépést tett lehetővé a zárszámadási vitában. Az ÁSZ „köpenyéből kibújó” ellenzéki hozzászólások még inkább kihangsúlyozták a Számvevőszék legfontosabb megállapítását: a kormány – a bevételi és a kiadási oldalon egyaránt – sorozatosan befolyásolta a hiány nagyságát.
Az év közepén ugyanis az újonnan hivatalba lépő kormány attól félt, hogy nagyobb lesz a hiány, mint amit az IMF elfogadott, ezért azonnal intézkedéscsomaggal állt elő a hiány csökkentésére. (Ezt a csomagot határozottan támadta most Békesi László, az eredeti költségvetés összeállítója, aki nem is az ÁSZ megállapításaira, hanem saját véleményére támaszkodhatott.) Természetesen a Pénzügyminisztérium nem tudta és nem is tudhatta pontosan „belőni” a szükséges bevételnövekedést, így 25 milliárd forintra túlbiztosította az intézkedéscsomag hatását.
Az év végén viszont félő volt, hogy túlteljesítik az IMF-tervet, esetleg költségvetési többlet is előállhat, így az ez évi tárgyalásra romlik a pozíciónk. Az év végi nyereségadó-befizetések 11 milliárd forintos nem tervezett többletét mindenesetre a Pénzügyminisztérium azonnal el is költötte, ezzel is csökkentve az 1991-re tervezett kiadásokat. A soron kívüli kifizetések jogosságát az ÁSZ és valamennyi ellenzéki hozzászóló vitatta. Ezeket a kiadási tételeket (több mint 13 milliárd forintról van szó!) a legrészletesebben az SZDSZ vezérszónoka vette górcső alá. Békesi László szerint a vállalatok, vállalkozások többletadó-befizetéssel tartalékolt fizetési eszközeiket ideiglenesen bocsátották az állam rendelkezésére, hogy azután visszaigényeljék 1991 elején. Ez meg is történt, mintegy 10 milliárd forintos nagyságrendben. A befizetési többlet tehát látszólagos volt, a Pénzügyminisztérium olyan pénzeket költött el, amelyek igazából csak átmenetileg álltak a rendelkezésére.
A Pénzügyminisztérium ezekkel a kifizetésekkel el tudta kerülni a költségvetési többlet kialakulását, és ehelyett igen alacsony szintű hiányt mutatott ki.
De a kormány ezt is megtehette, a ’90. évi szabályoknak megfelelően cselekedett, és vissza is utasította az ÁSZ és az ellenzék kritikáját. Mégis tény, hogy ezek a szabályok nem voltak megfelelően részletezettek. Így vált lehetővé például az, hogy a kormánynak nem kellett számot adnia az egyes kiadási célok közötti belső átrendeződésekről, a tervtől eltérő teljesítések okairól, a mintegy 3,1 milliárdos tartalék felhasználásáról, amely nélkül pedig nem sok értelme van a zárszámadási vitának.
„Mindez az 1991. évi költségvetési törvény, illetve majd az államháztartási törvény alapján rendeződik – summázta véleményét Hágelmayer István, az ÁSZ elnöke. – Mégis azt kell mondanom, hogy az államháztartás megreformálására irányuló lépések hiteles megelőlegezéseként megkísérelhette volna már az 1990. évre a kormány, hogy olyan beszámolót készít, amely gazdálkodásának minősítésére is alkalmas.”
Mindezt – tegyük hozzá – nem helyettesítheti az a vitához mellékelt háttéranyag sem, amely a gazdaság jelenlegi helyzetét részletezi.
Az ÁSZ egyetlen ügyben kifogásolta törvényességi szempontból a zárszámadási törvényjavaslatot: az önkormányzati támogatások elszámolásával kapcsolatban. Ezen a téren sem elég pontos a szabályozás.
Amikor ugyanis a céltámogatási jogcímeket meghirdették az önkormányzatok számára, nem voltak még részletezve a céltámogatások igénybevételének feltételei. A később megjelent minisztériumi tájékoztató – ahogyan azt Gaál Gyula felszólalásában kihangsúlyozta – szűkítette az igénybevétel lehetőségeit. Ennek következtében az önkormányzatoknak összesen 2,2 milliárd forint elköltött pénzt vissza kellene fizetniük (egyéb célok, pl. a szociálpolitika kiadásainak a terhére), bár ugyanakkor mintegy 400 millió forint pótlólagos támogatást igényelhetnek. Az előterjesztés nem mutatja be önkormányzatonként az elvonás, illetve a pótlólagos juttatás mértékét. (Ezt is törvényességi kérdésnek minősítette az ÁSZ.)
Ráadásul az így befolyó összeget – a kormány előzetes ígéreteivel ellentétben – csak részben forgatnák vissza az önkormányzati körbe, ehelyett az energiaár-emelések beígért 5 milliárd forintos kompenzálásának hiányzó fedezetéül költenék (emlékezzünk: a politikai nyomásra beígért támogatások miatt Kupa Mihály lemondását fontolgatta).
A zárszámadás kapcsán felvetett kérdések egy része jövőre már nem lesz aktuális, de mindez nem változtat azon a parkinsoni szabályon, hogy egy hivatal mindig a legkisebb ellenállás mentén ténykedik, hacsak rá nem szorítják ennek ellenkezőjére.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét