Amikor a Videoton felszámolását végző Szanáló Szervezet október végén kiírta a pályázatot a vállalat értékesítésére, igencsak főhetett a feje amiatt, hogy vajon lesz-e, aki egyben, „tokkal, vonóval” megveszi a céget.
Erre ugyan a Quatro nevű, négy neves magánvállalkozóból álló konzorcium tett már ajánlatot még a tenderkiírást megelőzően, ezt azonban a nagy hitelezők (MHB, APEH, VPOP) elfogadhatatlannak tartották.
A Videoton ma még 6 – de a jövőben valószínűleg jóval több – egysége ellen indított felszámolási eljárást vezénylő Szanáló Szervezetnek nincs könnyű dolga: a 21 milliárd forint saját vagyonú, a szakértők által 10 milliárd forintra értékelt vállalatcsoport tartozásai kb. 30 milliárd forintra rúgnak.
A négy magántőkésből összeállt konzorcium (amely mögött két nagyon dinamikus elektronikai és két befektető-tanácsadó cég áll) első lépésben 7 milliárd forintot ajánlott a cégért, azt is 25 éves lejáratú kötvényben.
A ’90 évi költségvetést még egy másik kormány készítette elő, az új kormány májusban vette át a végrehajtást, amikorra a költségvetés hiánya már 18 milliárd forint volt, szemben az egész évre tervezett 10-11 milliárdos összeggel.
Az Ipari Minisztérium és a Vagyonügynökség által felkért londoni James Capel befektetési tanácsadó iroda elkészítette a Videotonnal kapcsolatos anyagát, amely – talán nem véletlenül, hiszen az iroda egyik alkalmazottja, a Németh-kormány pénzügyminiszter-helyettese – egy kifejezetten magyar államapparátusi szemléletű anyagot írt, kb. 1400 oldalon (az összefoglaló „csupán” 300 oldal).
De a sztrájk végül is megegyezés következtében elmaradt, a harci kedv lassanként átadta a helyét a beletörődés és tehetetlenség érzésének.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
4 év 17 hét
6 év 42 hét
6 év 46 hét
6 év 46 hét
6 év 47 hét
6 év 47 hét
6 év 47 hét
6 év 50 hét
6 év 50 hét
6 év 50 hét