Skip to main content

A műszertechnikus háttere

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Videoton-felszámolás


A Videoton ma még 6 – de a jövőben valószínűleg jóval több – egysége ellen indított felszámolási eljárást vezénylő Szanáló Szervezetnek nincs könnyű dolga: a 21 milliárd forint saját vagyonú, a szakértők által 10 milliárd forintra értékelt vállalatcsoport tartozásai kb. 30 milliárd forintra rúgnak.

A négy magántőkésből összeállt konzorcium (amely mögött két nagyon dinamikus elektronikai és két befektető-tanácsadó cég áll) első lépésben 7 milliárd forintot ajánlott a cégért, azt is 25 éves lejáratú kötvényben. A felszámoló az ajánlatot egyelőre elutasította, de a négyek vételi szándékuk komolyságát demonstrálandó, a többi nyolc – köztük több külföldi – ajánlattevőre rálicitálva 190 millió forintért megvásárolták az Elektronikai Készülékgyártó Kft. ajkai gyáregységét. Tették ezt – egyes szakértői vélemények szerint – különösebb konkrét gazdasági cél nélkül, a 190 millió Ft előteremtésének reményében.

A Videoton megszerzésében érdekelt Széles Gábor „civilben” a Műszertechnika első számú embere – aki nemrég még 500 milliót ajánlott a gyárért – az ez év nyári munkásgyűlésen a lehető legnagyobb foglalkoztatást ígérte. Ezzel nyerték meg egyébként a „négyek” a licitet is (ahol csakugyan a majdani foglalkoztatásról is röpködtek számok): a konkurensek – tudván azt, hogy mire szeretnék hasznosítani az ajkai kapacitásokat – pontos létszámtervekkel jöttek, amelyeket hosszas unszolásra sem voltak hajlandók blöffökkel feltornászni. Ettől persze még lehet, hogy valóban a konzorcium biztosítja majd a legnagyobb foglalkoztatást az amúgy is nagy munkanélküliségtől sújtott körzetben, csak az a kérdés, hogy milyen termelési háttérrel. Erről több verzió is tartja magát egyesek szerint a telefon főközpont-rendszer egyik győzteseként a Műszertechnika – ahol a telefonjának nincsenek hagyományai – vagy szeretné megszerezni a Videoton háttér-kapacitásait, beleértve a software-eseket is, a hardware-es szakértőket is. A modern, digitális telefonközpont ugyanis inkább a számítógéphez áll közel.

A Műszertechnika vezetőjének meghasonlása civil és még civilebb énre csupán látszólagos: az egyik legsikeresebb magánvállalkozás vélhetően a teljes magyar elektronikai iparra szeretné kiterjeszteni hatókörét. Ezt a vélekedést támasztja alá a „négyek” másik tagjának, Kelemen Gézának a részvétele, aki az ugyancsak sikeres Controll vezetője. Egyes nem teljesen megalapozatlan vélekedések szerint így lehetővé válna a Videoton konkurens számítástechnikai részeinek ellenőrzése is, vagy a termelés leállítása, egy esetleges jövőbeni konkurens fejlődésének megakadályozása vagy legalábbis kézbentartása.

A telefóniában ma óriási pénzek vannak, a Magyar Távközlési Vállalat több száz milliárd forintot szán tízéves tervében a hálózatfejlesztésre. Jelenleg még csak a főközpont piac van felosztva az Ericsson–Műszertechnika, illetve a Telefongyár–Siemens között, de aki közel van a tűzhöz, annak juthat esetleg a későbbiekben a vidéki hálózatokból is, valamint a frekvenciamoratórium feloldása után a mobil telefonrendszer elterjesztésére, amely jelenleg a Posta-utód MATÁV monopolhelyzetű vállalkozás a Westel kezében van. Egyes vélemények szerint a tendernyerés politikai okokkal hozható összefüggésbe, hiszen a végső döntést a kormány hozta meg, az MDF-elnökségi tag, Széles Gábor vállalkozása javára. (Egyébként a szakmai döntőbizottság is az Ericssont ítélte a legjobbnak.)

Eladták tehát Ajkát, kérdés, mi lesz az egész Videotonnal. A vételi szándékot adó konzorcium a szükséges több milliárd forintot külföldi hitelekből kívánja összeszedni; ez ügyben Széles Gábor el is indult külföldi körútjára a múlt héten.

A felszámolónak – nyilvános licit után – annak kell odaadnia a céget, aki a legtöbbet kínálja érte. A hitelezők fellebbezhetnek a felszámolásról hozott bírói végzés ellen, ami a döntésidő szükségek miatt további pénzügyi vereséggel járhat (ez történt pl. a Ganz Mozdonygyár esetében is). Az is lehet, hogy „egyezségbe fullad” a felszámolás, ha a felszámolók nem fogadják el a kínálkozó lehetőségekét (erre is több példa volt már).

A felszámoló érdekeivel nem ellentétes az egyben történő értékesítés, hiszen a részenkénti értékesítés esetén rengeteg technikai problémába ütköző felszámolás vég nélkül elhúzódhat. Ez esetben előállhat az a helyzet is, hogy a maradék vagyontömeget ingyen vagy képletes összegért kell „elkótyavetyélni”.

A felszámoló elsősorban a hitelezők érdekeit tartja szem előtt. Ezen túlmenően figyelembe kell vennie a Videoton egyes társaságai közötti termelési kapcsolatokat. Nem híve a „kimorzsolódásnak” sem (a Videotonnak az ajánlatok többsége ugyanarra a néhány modern üzemcsarnokra érkezett be!), és szeretnék működő gyárakként értékesíteni az egyes egységeket, minél kisebb elbocsátás mellett. A felszámolónak joga van áthidaló hitelek felvételére, ha ezzel nem növeli a veszteségeket, és elősegíti a termelés fenntartását ott, ahol van rendelés. Természetesen egyszerűbb a helyzet az önálló profilú, vidéki gyárak esetében, mint az óriási kiterjedésű, egyetlen infrastrukturális hálózatra csatlakozó fehérvári egységeknél. A felszámolást jelentősen megnehezíti az a tény, hogy társaságokról van szó, és nem egy nagy állami vállalatról. Lényegesen nehezebb ugyanis üzletrészt értékesíteni gépek és épületek helyett, másrészt a vállalaton belüli tulajdonviszonyok miatt – a társaságok kezelésében bérelt eszközök és épületek vannak – az üzletrészek értékesítése feltételezi a bérleti viszonyok, illetve más, eddig nem tisztázott jogviszonyok rendezését (pl. úthasználat).

Tetemesek a felszámolás költségei, hiszen ha minden tevékenységet leállítanak, akkor is vannak működési kiadások, amelyeket a felszámolás költségei között vesznek figyelembe. Ide tartozik a kollektív szerződésben rögzített állásidő fizetése, a végkielégítés összege, valamint az infrastruktúra fenntartásának költségei. Az elbocsátások is csak olyan tempóban folyhatnak, ahogyan a befolyt összegek lehetővé teszik. Ez mindenképpen csökkenti a hitelezők potenciális bevételeit. Ha azt vesszük, hogy csak a havi kifizetett bérköltség 200 millió Ft (plusz társadalombiztosítás), beláthatjuk, hogy óriási összegekről van szó.




















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon