
Az Olvasó „…komplexebb ítéletalkotása” érdekében jelzem, hogy az egyik, állítólag „…tendenciózus informátorom” Czakó András, a Realbank vezérigazgatója volt, akivel másodmagammal másfél órás beszélgetést folytattam, akinek telefonbeszélgetésünk során is tettem föl kérdéseket. Rajta kívül a bank más dolgozóinak véleményét is kikértem. Vegyük röviden végig Czakó András korrekcióit.
1. A Realbróker vajon melyik cégtől vett föl hitelt ahhoz, hogy megvásárolhassa a Realbank részvényeit? Véletlenül nem a Realbanktól? A bank számára egy ilyen esetleg rossz hitelkonstrukció bőven ellensúlyozhat egy árfolyamnyereséget.
Mint Czakó András állítja, e banki részvények vásárlásakor a Realbróker kft. 20 százaléka volt csak a bank tulajdonában. Meghökkentő, milyen lendületesen változik a kft. tulajdonosi köre. Először teljes egészében a bank tulajdonában volt, majd ez a tulajdoni rész ezek szerint lecsökkent 20 százalékra. Később azonban ismét megnőtt a bank tulajdoni részesedése. Ez adott ugyanis lehetőséget arra, hogy a Realbank vezérigazgatója – saját állítása szerint – a bank közgyűlésének szünetében eladja a kft.-t, alig tíz százalékos részesedés megtartása mellett.
S itt valóban pontosítani kell a vitatott cikket. Czakó András közlése alapján azt írtuk, hogy a közgyűlés szünetében a bank a brókere kezében lévő bankrészvényeket adta el. Valójában magát a kft.-t, így kivonta azt az új igazgatóság hatóköre alól. Kérdés, hogy ez jogszerű volt-e. Kár, hogy Czakó András válaszában ezekre nem tér ki.
2. „A Reallízing kft.-t nem adótrükkök miatt hoztuk létre.” Ismét csak kár, hogy Czakó András nem részletezte a „hoztuk létre” kitételt. Ha jogszerint a kft.-nek semmi köze a bankhoz, s a kft. a bank garanciájával bocsát ki majd 6 milliárd forint értékben kötvényt, de e 6 milliárdnak csak egy része kerül a Realbankhoz, akkor tisztázni kell, hogy ha nem a cég érdekeit szolgáló adótrükkök miatt választották azt a megoldást, akkor ez az együttműködés kinek jövedelmez inkább: a bank vezetőiből álló kft.-nek vagy a banknak.
3. Mindenhez a kft. adatait is ismerni kellene. Például csak így ítélhető meg, hogy a kft. valóban lízingeszközök vásárlására fordította-e a hiányzó mintegy 1 milliárd forintot.
4. A Realbanknál elmondták, hogy amikor tavaly ősszel a HVG-nek az értékpapírpiacokról szóló elemzésében a bankot sorolták toronymagasan elsőnek, jelentősen megugrott a kötvényvásárlás. Most Czakó András is azt állítja, hogy néhány szakember 1991 legjobb értékpapírjának minősítette a Reallízing kötvényt.
Kár, hogy nem jelöli meg, hol is publikálták ezt az állítást, így vessünk egy pillantást a HVG említett elemzésére. Az írás címével is azt ígéri, hogy segít az értékpapírok közötti eligazodásban. Ennek ellenére elsősorban az értékpapírtörvény alapján értékpapírnak nem minősíthető, korlátozott forgalmú banki papírokkal foglalkozott a cikk. Ettől ezek a banki papírok természetesen remek befektetések lehetnek, de ezeknek a papíroknak nincs másodlagos forgalmuk, s csak a kibocsátónál válthatók vissza, s természetesen állami garancia sincs rájuk.
De lássuk a rangsort. Valójában nem az egyes befektetési lehetőségeket rangsorolja, hanem a bankok „értékpapír” kibocsátási tevékenységét. Egy olyan szempontrendszer szerint, amelynek értelme legfeljebb olyan országokban van, ahol több száz bank több ezer termékét hasonlítják össze, s ahol elképzelhetetlen akkora hozamkülönbség az egyes befektetési lehetőségek között, mint ma Magyarországon.
A valóságban tavaly ősszel a Reallízing kötvény egyáltalán nem számított a legkedvezőbb befektetésnek, különösen akkor, ha azt a kockázatot is figyelembe vesszük, hogy a bank bármikor csökkentheti a meghirdetett kamatokat. Miként ezt az elmúlt hetekben meg is tette.
5. Talán maga Czakó András sem gondolja komolyan, amikor egyenlőségjelet kíván tenni a Budapest Bank korábbi dolgozói és vezetői között. A probléma az, hogy az eredetileg 100 százalékig tulajdonos BB vajon részvényeinek egy részének eladásakor miért egyezett bele olyan, fölöttébb ritka alapszabályba, amely lehetővé tette, hogy a többségi tulajdonossal szemben vétójogot szerezhessenek (amely hangulat ide vagy oda: tény) akár az alkalmazottak is.
6. Az ügyfelek bíznak a kötvényekben, írja a vezérigazgató. Pedig egy esetleges, koncentrált kötvényvisszaváltás esetén a banknak rövid idő alatt több milliárd forintnyi forrást kellene szereznie. Az egyre nehezedő piacon.
Ahogy az inkriminált cikkben is, úgy a válaszlevélben is a központi probléma, kié a döntés joga. Az Új Magyarország május 15-én „elrettentő esetet” ismertet, a Realbank név szerint meg nem nevezett igazgatójával készített interjú alapján. (Ilyen poszt tudomásom szerint nincs a banknál.) Tehát a cikk azt állítja, hogy a bank részvényeinek potenciális vásárlói fegyvereseket küldtek a Realbankba. A vezérigazgató ezt most megismételte. Az állítást azonban megkérdőjelezi, hogy a Realbank hat igazgatósági tagja közül négy nyilatkozatban azt közölte, hogy ők bízták meg a biztonsági feladatokat ellátó kft.-t. Nem árt tehát pontosan fogalmazni.
Tetszik vagy nem, a piacgazdaság azzal is jár, hogy a több pénz dönt számos területen. S ma Magyarországon a kisrészvényesek indokolt védelme hiányzik, és valóban alárendelt szerepet játszanak egyes nagytulajdonosokkal szemben, de ugyanilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek a menedzserekkel szemben is, ha azok gyakorlatilag vétójogot biztosító részvénymennyiséget birtokolnak. S a tulajdonost lehet utálni, de arról ő dönthet, hogy például egy bankot önálló kereskedelmi bankká kíván szervezni, vagy más a célja. Természetesen indokolt – legalábbis meggyőződésem szerint – azon gondolkodni, hogy egyes területeken miképpen korlátozandó a pénz uralma, de aki ennek a korlátozásnak a híve, az talán ne bankvezérként próbáljon ennek érvényt szerezni.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 11 hét
9 év 11 hét
9 év 12 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét