Skip to main content

Az újságíró nézőpontja

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az Olvasó „…komplexebb ítéletalkotása” érdekében jelzem, hogy az egyik, állítólag „…tendenciózus informátorom” Czakó András, a Realbank vezérigazgatója volt, akivel másodmagammal másfél órás beszélgetést folytattam, akinek telefonbeszélgetésünk során is tettem föl kérdéseket. Rajta kívül a bank más dolgozóinak véleményét is kikértem. Vegyük röviden végig Czakó András korrekcióit.

1. A Realbróker vajon melyik cégtől vett föl hitelt ahhoz, hogy megvásárolhassa a Realbank részvényeit? Véletlenül nem a Realbanktól? A bank számára egy ilyen esetleg rossz hitelkonstrukció bőven ellensúlyozhat egy árfolyamnyereséget.

Mint Czakó András állítja, e banki részvények vásárlásakor a Realbróker kft. 20 százaléka volt csak a bank tulajdonában. Meghökkentő, milyen lendületesen változik a kft. tulajdonosi köre. Először teljes egészében a bank tulajdonában volt, majd ez a tulajdoni rész ezek szerint lecsökkent 20 százalékra. Később azonban ismét megnőtt a bank tulajdoni részesedése. Ez adott ugyanis lehetőséget arra, hogy a Realbank vezérigazgatója – saját állítása szerint – a bank közgyűlésének szünetében eladja a kft.-t, alig tíz százalékos részesedés megtartása mellett.

S itt valóban pontosítani kell a vitatott cikket. Czakó András közlése alapján azt írtuk, hogy a közgyűlés szünetében a bank a brókere kezében lévő bankrészvényeket adta el. Valójában magát a kft.-t, így kivonta azt az új igazgatóság hatóköre alól. Kérdés, hogy ez jogszerű volt-e. Kár, hogy Czakó András válaszában ezekre nem tér ki.

2. „A Reallízing kft.-t nem adótrükkök miatt hoztuk létre.” Ismét csak kár, hogy Czakó András nem részletezte a „hoztuk létre” kitételt. Ha jogszerint a kft.-nek semmi köze a bankhoz, s a kft. a bank garanciájával bocsát ki majd 6 milliárd forint értékben kötvényt, de e 6 milliárdnak csak egy része kerül a Realbankhoz, akkor tisztázni kell, hogy ha nem a cég érdekeit szolgáló adótrükkök miatt választották azt a megoldást, akkor ez az együttműködés kinek jövedelmez inkább: a bank vezetőiből álló kft.-nek vagy a banknak.

3. Mindenhez a kft. adatait is ismerni kellene. Például csak így ítélhető meg, hogy a kft. valóban lízingeszközök vásárlására fordította-e a hiányzó mintegy 1 milliárd forintot.

4. A Realbanknál elmondták, hogy amikor tavaly ősszel a HVG-nek az értékpapírpiacokról szóló elemzésében a bankot sorolták toronymagasan elsőnek, jelentősen megugrott a kötvényvásárlás. Most Czakó András is azt állítja, hogy néhány szakember 1991 legjobb értékpapírjának minősítette a Reallízing kötvényt.

Kár, hogy nem jelöli meg, hol is publikálták ezt az állítást, így vessünk egy pillantást a HVG említett elemzésére. Az írás címével is azt ígéri, hogy segít az értékpapírok közötti eligazodásban. Ennek ellenére elsősorban az értékpapírtörvény alapján értékpapírnak nem minősíthető, korlátozott forgalmú banki papírokkal foglalkozott a cikk. Ettől ezek a banki papírok természetesen remek befektetések lehetnek, de ezeknek a papíroknak nincs másodlagos forgalmuk, s csak a kibocsátónál válthatók vissza, s természetesen állami garancia sincs rájuk.

De lássuk a rangsort. Valójában nem az egyes befektetési lehetőségeket rangsorolja, hanem a bankok „értékpapír” kibocsátási tevékenységét. Egy olyan szempontrendszer szerint, amelynek értelme legfeljebb olyan országokban van, ahol több száz bank több ezer termékét hasonlítják össze, s ahol elképzelhetetlen akkora hozamkülönbség az egyes befektetési lehetőségek között, mint ma Magyarországon.

A valóságban tavaly ősszel a Reallízing kötvény egyáltalán nem számított a legkedvezőbb befektetésnek, különösen akkor, ha azt a kockázatot is figyelembe vesszük, hogy a bank bármikor csökkentheti a meghirdetett kamatokat. Miként ezt az elmúlt hetekben meg is tette.

5. Talán maga Czakó András sem gondolja komolyan, amikor egyenlőségjelet kíván tenni a Budapest Bank korábbi dolgozói és vezetői között. A probléma az, hogy az eredetileg 100 százalékig tulajdonos BB vajon részvényeinek egy részének eladásakor miért egyezett bele olyan, fölöttébb ritka alapszabályba, amely lehetővé tette, hogy a többségi tulajdonossal szemben vétójogot szerezhessenek (amely hangulat ide vagy oda: tény) akár az alkalmazottak is.

6. Az ügyfelek bíznak a kötvényekben, írja a vezérigazgató. Pedig egy esetleges, koncentrált kötvényvisszaváltás esetén a banknak rövid idő alatt több milliárd forintnyi forrást kellene szereznie. Az egyre nehezedő piacon.

Ahogy az inkriminált cikkben is, úgy a válaszlevélben is a központi probléma, kié a döntés joga. Az Új Magyarország május 15-én „elrettentő esetet” ismertet, a Realbank név szerint meg nem nevezett igazgatójával készített interjú alapján. (Ilyen poszt tudomásom szerint nincs a banknál.) Tehát a cikk azt állítja, hogy a bank részvényeinek potenciális vásárlói fegyvereseket küldtek a Realbankba. A vezérigazgató ezt most megismételte. Az állítást azonban megkérdőjelezi, hogy a Realbank hat igazgatósági tagja közül négy nyilatkozatban azt közölte, hogy ők bízták meg a biztonsági feladatokat ellátó kft.-t. Nem árt tehát pontosan fogalmazni.

Tetszik vagy nem, a piacgazdaság azzal is jár, hogy a több pénz dönt számos területen. S ma Magyarországon a kisrészvényesek indokolt védelme hiányzik, és valóban alárendelt szerepet játszanak egyes nagytulajdonosokkal szemben, de ugyanilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek a menedzserekkel szemben is, ha azok gyakorlatilag vétójogot biztosító részvénymennyiséget birtokolnak. S a tulajdonost lehet utálni, de arról ő dönthet, hogy például egy bankot önálló kereskedelmi bankká kíván szervezni, vagy más a célja. Természetesen indokolt – legalábbis meggyőződésem szerint – azon gondolkodni, hogy egyes területeken miképpen korlátozandó a pénz uralma, de aki ennek a korlátozásnak a híve, az talán ne bankvezérként próbáljon ennek érvényt szerezni.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon