Dr. Czakó András

Nyomtatóbarát változat

Köszönöm, hogy időt szentelt a Realbank problémáinak, és a Beszélő 1992. május 16-i számában hosszú elemző cikket írt róla.

A helyzet azonban sokkal bonyolultabb annál, hogy egy megszokott sablonra ráhúzható legyen, ezért engedje meg, hogy az Ön névtelen, de tendenciózus informátorának beállításait néhány más információval árnyaljam, valamint a cikkben szereplő néhány tévedését korrigáljam azért, hogy Ön komplexebben tudjon ítélni.

Először a korrekciók:

1. A Realbróker nem a tulajdonosok és nem is a bank pénzéből vásárolta a bankrészvényeket, hanem – mint a közgyűlésen is elmondtam – önálló cégként hitelt vett fel rá. Továbbá, amikor a részvényeket vásárolta, mindössze 20%-ban volt a cég a Realbank tulajdonában. Az is lényeges, hogy ezeket a részvényeket a Realbróker a banktól vásárolta meg, amely üzleten a bank (és a tulajdonosok, valamint az „adóalap”) jelentős árfolyamnyereségre tett szert a cikkben szereplő nyereségcsökkenés helyett.

2. A Reallízing Kft.-t nem adótrükkök miatt hoztuk létre, hanem lízingvállalatként, mivel a bankoknak a szabályozás szerint nem szabad nagyobb mértékben állóeszközöket vásárolni, így a lízingeszközök csak egy külön cégben aktiválhatók.

Ezért a Reallízing Kft.-nek ma is és a jövőben is fontos szerepe marad a lízingüzletekben.

3. Az előzőből következik, hogy az a hiányzó kötvényforrás, amit Ön keres, az a Reallízing Kft. által közvetlenül a lízingeszközök vásárlására fordított összeg.

A Reallízing-kötvénynél senkit sem szándékozunk becsapni. Minden vásárló pontos írásbeli tájékoztatást kap a kondíciókról. Az Ön rossz véleménye magánügy (de itt már a hitelrontás határát súrolja). Egyébként a Reallízing-kötvény szinte az egyetlen értékpapír a piacon, amely az Értékpapír Felügyelet engedélyével működik.

(A bankok zöme nem kért engedélyt az értékpapírjaira.)

Továbbá néhány „becsapott” szakember a Reallízing kötvényt 1991-ben a legjobb értékpapírnak minősítette.

5. „vezérigazgató bizalmi emberei ma a bankon belül részben a Budapest Bank volt vezetői” mondat értelmezhetetlen, és célja érthetetlen. A Realbank ugyanis a Budapest Bankból alakult 1989-ben, és akkor minden dolgozója a Budapest Bankból lépett át. Azóta viszont újabb átlépések nem voltak. A mondat úgy lenne igaz, hogy a vezérigazgató bizalmi emberei a saját munkatársai, akik valamikor mindnyájan Budapest Bankosok voltak. De ebben mi a probléma?

A bank nem „menekül” előre, mert nincs rászorulva semmilyen menekülésre. A bank az 1991-es számaival a legjobb hazai bankok közé került. A kötvényeket azért adjuk el újra, mert az ügyfelek bíznak benne, keresik, és ki akarjuk őket szolgálni.

A korrekciók után szeretném néhány gondolattal árnyaltabbá tenni a cikkben foglaltakat.

A cikk azzal fejeződik be, hogy Hegedűs Oszkár és a többi régi vezető a bűnös abban, hogy az Ön által sajnált szegény Budapest Bank most nem tud az 51%-ával sem egyedül dönteni a közgyűlésen.

Ezzel szemben a helyzet az, hogy a Realbank Rt. megalakulásakor senki nem vásárolt volna részvényt, ha nem jött volna létre a részvényesek között az az előzetes egyezség, hogy a már akkor is többségben lévő Budapest Bank nem akar mindent egyedül eldönteni a 600 részvényes helyett. Egyszerűen mindenki így tartotta demokratikusnak, hogy mások is beleszólhatnak a döntésbe, mert ez egy nyilvános részvénytársaság.

Most azonban Öntől megtudhattuk, hogy az igazi Paradicsom akkor jönne el, ha minden részvényes visszaadná a döntés jogát – az 50 százalékos szavazati arány elfogadásával – a Budapest Banknak. Nyilván, mert ez a részvényes a legszebb, a legokosabb, és mindenki helyett mindent eldöntene és megoldana.

A cikk nem érti, hogyan találhat ez a szép érvelés „süket fülekre” a részvényesek között.

Langmár úr!

Véleményünk szerint a részvényesek bizalmát tettekkel, eredményekkel és nem szép szavakkal lehet megszerezni. A bank vezetése ezért élvezi – amint ön is írta – szinte valamennyi részvényesének a bizalmát.

A menedzsment tehát nem a tulajdonosok ellen harcol, hanem csak egyetlen tulajdonos ellen, aki abszolút hatalomra törekszik. Ellene is csak azért, mert elmondta, hogy az abszolút hatalom birtokában gyökeresen felforgatná a bankot.

Két lehetőséget vázolt a bank elé: vagy a Budapest Bankhoz csatlakozunk szervesen, vagy a Konzumbankhoz. Vége lenne az önálló kereskedelmi banki fejlődésnek.

Azonban ezt a megoldást a Budapest Bankon kívül egyetlen másik részvényes sem akarja.

A bankvezetés azokkal a tulajdonosokkal szavazott, akik az eddigi úton akarják tovább vinni a bankot, mert ez a bankvezetés és a bank dolgozóinak érdeke is.

Vagy helyesebb lenne, ha a bankvezetés a főrészvényes mellett szavazna a másik 600 részvényessel szemben?

A Budapest Bank szerint – és a cikk is céloz rá – a menedzsment a kezében lévő részvényekkel megvétózza a tulajdonosok akaratát. Úgy tudom, a vétó azt jelenti, hogy mindenki megszavaz valamit, de egyvalaki ezt a döntést megvétózza. Ilyenről azonban szó sem volt. A menedzsment által irányított Realbróker szavazatával a közgyűlésen mindössze egyetlen javaslat lett elutasítva – éppen a Budapest Bank hatalma – az, hogy 51 százalékkal döntést lehessen hozni. Ez a javaslat azonban nem a menedzsment vétójával került leszavazásra, hanem 3897 : 5197 arányban, tehát gyakorlatilag csak az érdekelt Budapest Bank szavazott mellette.

A vétójognak a hangsúlyozott emlegetése tehát egyszerűen hangulatkeltés.

A bankvezetés és a bank dolgozói ugyanakkor részvényesek, tulajdonosok is a bankban, tehát igenis abban vagyunk érdekelve, hogy a bank minél eredményesebb legyen, minél jobb osztalékot fizessen.

A front tehát tulajdonosok és egy nagy tulajdonos között van, ahol a Budapest Bank egyszerűen arra törekszik, hogy minél több részvényhez, minél nagyobb befolyáshoz jusson hozzá. A Budapest Bank abszolút hatalomra való törekvését egyébként teljesen világossá teszi a Realbrókernél lévő 25 százaléknyi részvénnyel kapcsolatos furcsa magatartás is.

A közgyűlésen ugyanis az volt számukra probléma, miért van a Realbróker tulajdonában 25 százalék részvény.

Amikor pedig ezt feloldandó a részvényeket el akartam adni, akkor az eladás ellen tesznek meg mindent, még fegyvereseket is küldenek a Realbankba.

Tehát az sem jó, ha nálunk van a részvény, az sem jó, ha bárkinek eladjuk, nyilván csak az a jó, ha beszolgáltatnánk „A RÉSZVÉNYESNEK”.

Csakhogy nem látom be, miért élvezne előjogokat egy nagy részvényes sok kis magánrészvényessel szemben, ha ők akarják megvenni a részvényeket.

Mindenesetre a Budapest Bank megfenyegetett, hogy fegyelmit indítanak és leváltásomat kezdeményezik, ha a részvényeket más tulajdonosoknak adjuk el.

A Budapest Banknak tehát valójában nem a menedzsment vétójogával van problémája, hanem egyszerűen meg akarja szerezni azt a 25 százaléknyi részvényt, és meg akarja akadályozni, hogy az más tulajdonosoké legyen.

Mi viszont tartjuk magunkat a megalakulásunkkor elhatározott stratégiához, hogy ez a bank a hazai magánrészvényeseké legyen.

Bízom benne, hogy végül is Ön nem tartja helytelennek 1992-ben, ha egy bankprivatizáció úgy zajlik, hogy a részvényeket sok kis tulajdonos, többek között a bank dolgozói és vezetői vásárolják meg, és ezek a részvényesek nem akarják a részvényeket az „egyetlen, nagy és bölcs” részvényes kezébe adni.

Remélem, gondolataimmal sikerült Önt legalább részben meggyőznöm, és nem fog több könnycseppet hullatni a monopolhelyzetre törekvő Budapest Bankért.

Budapest, 1992. május 17.

• gazdaság