Köszönöm, hogy időt szentelt a Realbank problémáinak, és a Beszélő 1992. május 16-i számában hosszú elemző cikket írt róla.
A helyzet azonban sokkal bonyolultabb annál, hogy egy megszokott sablonra ráhúzható legyen, ezért engedje meg, hogy az Ön névtelen, de tendenciózus informátorának beállításait néhány más információval árnyaljam, valamint a cikkben szereplő néhány tévedését korrigáljam azért, hogy Ön komplexebben tudjon ítélni.
Először a korrekciók:
1. A Realbróker nem a tulajdonosok és nem is a bank pénzéből vásárolta a bankrészvényeket, hanem – mint a közgyűlésen is elmondtam – önálló cégként hitelt vett fel rá. Továbbá, amikor a részvényeket vásárolta, mindössze 20%-ban volt a cég a Realbank tulajdonában. Az is lényeges, hogy ezeket a részvényeket a Realbróker a banktól vásárolta meg, amely üzleten a bank (és a tulajdonosok, valamint az „adóalap”) jelentős árfolyamnyereségre tett szert a cikkben szereplő nyereségcsökkenés helyett.
2. A Reallízing Kft.-t nem adótrükkök miatt hoztuk létre, hanem lízingvállalatként, mivel a bankoknak a szabályozás szerint nem szabad nagyobb mértékben állóeszközöket vásárolni, így a lízingeszközök csak egy külön cégben aktiválhatók.
Ezért a Reallízing Kft.-nek ma is és a jövőben is fontos szerepe marad a lízingüzletekben.
3. Az előzőből következik, hogy az a hiányzó kötvényforrás, amit Ön keres, az a Reallízing Kft. által közvetlenül a lízingeszközök vásárlására fordított összeg.
A Reallízing-kötvénynél senkit sem szándékozunk becsapni. Minden vásárló pontos írásbeli tájékoztatást kap a kondíciókról. Az Ön rossz véleménye magánügy (de itt már a hitelrontás határát súrolja). Egyébként a Reallízing-kötvény szinte az egyetlen értékpapír a piacon, amely az Értékpapír Felügyelet engedélyével működik.
(A bankok zöme nem kért engedélyt az értékpapírjaira.)
Továbbá néhány „becsapott” szakember a Reallízing kötvényt 1991-ben a legjobb értékpapírnak minősítette.
5. „vezérigazgató bizalmi emberei ma a bankon belül részben a Budapest Bank volt vezetői” mondat értelmezhetetlen, és célja érthetetlen. A Realbank ugyanis a Budapest Bankból alakult 1989-ben, és akkor minden dolgozója a Budapest Bankból lépett át. Azóta viszont újabb átlépések nem voltak. A mondat úgy lenne igaz, hogy a vezérigazgató bizalmi emberei a saját munkatársai, akik valamikor mindnyájan Budapest Bankosok voltak. De ebben mi a probléma?
A bank nem „menekül” előre, mert nincs rászorulva semmilyen menekülésre. A bank az 1991-es számaival a legjobb hazai bankok közé került. A kötvényeket azért adjuk el újra, mert az ügyfelek bíznak benne, keresik, és ki akarjuk őket szolgálni.
A korrekciók után szeretném néhány gondolattal árnyaltabbá tenni a cikkben foglaltakat.
A cikk azzal fejeződik be, hogy Hegedűs Oszkár és a többi régi vezető a bűnös abban, hogy az Ön által sajnált szegény Budapest Bank most nem tud az 51%-ával sem egyedül dönteni a közgyűlésen.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy a Realbank Rt. megalakulásakor senki nem vásárolt volna részvényt, ha nem jött volna létre a részvényesek között az az előzetes egyezség, hogy a már akkor is többségben lévő Budapest Bank nem akar mindent egyedül eldönteni a 600 részvényes helyett. Egyszerűen mindenki így tartotta demokratikusnak, hogy mások is beleszólhatnak a döntésbe, mert ez egy nyilvános részvénytársaság.
Most azonban Öntől megtudhattuk, hogy az igazi Paradicsom akkor jönne el, ha minden részvényes visszaadná a döntés jogát – az 50 százalékos szavazati arány elfogadásával – a Budapest Banknak. Nyilván, mert ez a részvényes a legszebb, a legokosabb, és mindenki helyett mindent eldöntene és megoldana.
A cikk nem érti, hogyan találhat ez a szép érvelés „süket fülekre” a részvényesek között.
Langmár úr!
Véleményünk szerint a részvényesek bizalmát tettekkel, eredményekkel és nem szép szavakkal lehet megszerezni. A bank vezetése ezért élvezi – amint ön is írta – szinte valamennyi részvényesének a bizalmát.
A menedzsment tehát nem a tulajdonosok ellen harcol, hanem csak egyetlen tulajdonos ellen, aki abszolút hatalomra törekszik. Ellene is csak azért, mert elmondta, hogy az abszolút hatalom birtokában gyökeresen felforgatná a bankot.
Két lehetőséget vázolt a bank elé: vagy a Budapest Bankhoz csatlakozunk szervesen, vagy a Konzumbankhoz. Vége lenne az önálló kereskedelmi banki fejlődésnek.
Azonban ezt a megoldást a Budapest Bankon kívül egyetlen másik részvényes sem akarja.
A bankvezetés azokkal a tulajdonosokkal szavazott, akik az eddigi úton akarják tovább vinni a bankot, mert ez a bankvezetés és a bank dolgozóinak érdeke is.
Vagy helyesebb lenne, ha a bankvezetés a főrészvényes mellett szavazna a másik 600 részvényessel szemben?
A Budapest Bank szerint – és a cikk is céloz rá – a menedzsment a kezében lévő részvényekkel megvétózza a tulajdonosok akaratát. Úgy tudom, a vétó azt jelenti, hogy mindenki megszavaz valamit, de egyvalaki ezt a döntést megvétózza. Ilyenről azonban szó sem volt. A menedzsment által irányított Realbróker szavazatával a közgyűlésen mindössze egyetlen javaslat lett elutasítva – éppen a Budapest Bank hatalma – az, hogy 51 százalékkal döntést lehessen hozni. Ez a javaslat azonban nem a menedzsment vétójával került leszavazásra, hanem 3897 : 5197 arányban, tehát gyakorlatilag csak az érdekelt Budapest Bank szavazott mellette.
A vétójognak a hangsúlyozott emlegetése tehát egyszerűen hangulatkeltés.
A bankvezetés és a bank dolgozói ugyanakkor részvényesek, tulajdonosok is a bankban, tehát igenis abban vagyunk érdekelve, hogy a bank minél eredményesebb legyen, minél jobb osztalékot fizessen.
A front tehát tulajdonosok és egy nagy tulajdonos között van, ahol a Budapest Bank egyszerűen arra törekszik, hogy minél több részvényhez, minél nagyobb befolyáshoz jusson hozzá. A Budapest Bank abszolút hatalomra való törekvését egyébként teljesen világossá teszi a Realbrókernél lévő 25 százaléknyi részvénnyel kapcsolatos furcsa magatartás is.
A közgyűlésen ugyanis az volt számukra probléma, miért van a Realbróker tulajdonában 25 százalék részvény.
Amikor pedig ezt feloldandó a részvényeket el akartam adni, akkor az eladás ellen tesznek meg mindent, még fegyvereseket is küldenek a Realbankba.
Tehát az sem jó, ha nálunk van a részvény, az sem jó, ha bárkinek eladjuk, nyilván csak az a jó, ha beszolgáltatnánk „A RÉSZVÉNYESNEK”.
Csakhogy nem látom be, miért élvezne előjogokat egy nagy részvényes sok kis magánrészvényessel szemben, ha ők akarják megvenni a részvényeket.
Mindenesetre a Budapest Bank megfenyegetett, hogy fegyelmit indítanak és leváltásomat kezdeményezik, ha a részvényeket más tulajdonosoknak adjuk el.
A Budapest Banknak tehát valójában nem a menedzsment vétójogával van problémája, hanem egyszerűen meg akarja szerezni azt a 25 százaléknyi részvényt, és meg akarja akadályozni, hogy az más tulajdonosoké legyen.
Mi viszont tartjuk magunkat a megalakulásunkkor elhatározott stratégiához, hogy ez a bank a hazai magánrészvényeseké legyen.
Bízom benne, hogy végül is Ön nem tartja helytelennek 1992-ben, ha egy bankprivatizáció úgy zajlik, hogy a részvényeket sok kis tulajdonos, többek között a bank dolgozói és vezetői vásárolják meg, és ezek a részvényesek nem akarják a részvényeket az „egyetlen, nagy és bölcs” részvényes kezébe adni.
Remélem, gondolataimmal sikerült Önt legalább részben meggyőznöm, és nem fog több könnycseppet hullatni a monopolhelyzetre törekvő Budapest Bankért.
Budapest, 1992. május 17.
- gazdaság [6]