Skip to main content

gazdaság


Öt éve tartó vita és per után megegyezett a Volskwagen és az MNB. Az MNB – mondta el kérdésünkre Hárshegyi Frigyes, a jegybank alelnöke – egy tavaly ősszel született, peren kívüli eljárásban 55 millió márka kifizetésében állapodott meg az autógyárral. A vita eredete 1985-re nyúlik vissza. Német pénzügyi emberek – köztük a gyár egy alkalmazottja – különböző határidős ügyletekkel közel 400 millió márkás kárt okoztak a Volskwagennek. Az MNB úgy került a képbe, hogy a hamisított dokumentumoknál az MNB nevét használták föl.

avagy a szakemberek tippjei


1992-ben „exportunk jóval erőteljesebb ütemű bővülése ugyanis főleg abból fakadt, hogy a dekonjunkturális tényezők kedvezőtlen hatásánál jóval erőteljesebb volt a gazdaságdiplomácia sikereiből adódó versenyképesség hatása…” – mondta Kádár Béla külgazdasági miniszter egy ugyancsak ünnepire sikeredett, tavaly karácsonykor adott interjújában.[1]


Másfél hónappal később úgy kommentálta a tavalyi eredményeket, hogy az a „fordulat éve” volt, s „hosszú idő óta első ízben növekedett az e


A csődbe jutott Iparbank volt vezérigazgatója most, hogy eltávolítottak székéből, 12 millió forint végkielégítést vehetett föl (nettó 7 milliót). Kollarik István, old vélhetően pénzügyminiszter-helyettesként érdemelte ki ezt a széket, két és fél évig volt a bank vezérigazgatója.


Felelősek-e az intézmények, önkormányzatok? A kérdés kétfelé ágazik. Először is, tudtak-e illetékes vezetői a közelgő vészről, vagy legalábbis megpróbálták-e fölmérni a kockázatot? Másodszor, igazuk van-e azoknak, akik színlelt állampapír-vásárlást sejtenek a dolog mögött? A törvények szerint a központi költségvetési szervek fölös pénzüket nem kockáztathatják: vagy a saját számlavezető bankjukban kell tartaniuk, vagy állampapírokat vásárolhatnak rajta.


Az elmúlt évtizedekben a külföldi hiteleket általában a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vette föl, a bank mérlegében jelenik meg. A mérleget forintban vezetik. Tehát amikor leértékelik a forintot, a korábban keletkezett adósság forintban számolva megnő, mert egy dollárt több forintért lehet megvásárolni. Az adósságnak azt a növekedését, ami ezért következett be, a költségvetés adósságaként tartják nyilván, s nem kell utána kamatot fizetni. Ez az adósság 1992 novemberében megközelítette a 900 milliárd forintot.

Valójában nem csupán a leértékelésekből tevődik össze ez az adósság.


A jó ízlésnek a miniszteri székben is van határa


„Fütyülök a népszerűségre, ha azt kell számon kérni, hogy szabályosan bánnak-e az állami pénzekkel!” Kupa Mihály pénzügyminiszter mondta ezt a múlt héten a Figyelőnek, a televízió pénzügyi vizsgálata kapcsán. Fideszes bajvívók fordulatával élve: „hogy egyem a szívét!”

Soós Károly Attila nyilatkozta a HVG-nek Rabár Ferenc ürügyén, hogy „aki gyorsan megbukik, az nem jó miniszter”. Kupa sok vihart átvészelt eddig, amiben sokat segíthetett rajta cinizmusa.



Egy másik intézkedéscsomagról a NAPI számolt be. Most először az MNB kamatokat hirdetett, a jegybank és a bankok közötti nyíltpiaci, határidős állampapír-ügyletekre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az MNB bizonyos kamatsávon belül kivonul a kereskedelmi bankokkal folytatott üzletelésből. Az MNB által megállapított szélső kamatok az adott piaci viszonyok között nem kedvezőek a kereskedelmi bankok számára, tehát a jegybanknál csak viszonylag magas kamattal lehet hitelhez jutni, s alacsony kamatra betéteket elhelyezni.


A Pátria Nyomda újra ügy lett. 1992. október 6. óta eltelt több mint három hónap alatt számos újságcikk, interjú, nyilatkozat jelent meg, lapunk is foglalkozott a témával (Beszélő, 1992. okt. 17.). Az első időszak hírdömpingjét követő csöndben úgy tűnhetett, hogy a helyzet változatlanul rendezetlen. A leváltott igazgató a helyén maradt, kinevezett utódja feladta a harcot. Az ÁVÜ azonban csendes és konok lépéseket tett az utóbbi hónapokban…

A puccs


1992.




A pénzpolitikát mindig a szerint lehet megítélni, kezdte válaszát, hogy a pénzkereslethez viszonyítva hogyan alakult a pénzkínálat. Csak az utóbbit tudja befolyásolni a jegybank, a pénzkeresletet a társadalom, a gazdálkodók autonóm döntései határozzák meg. Ez viszont nagyon bizonytalan, a gazdasági folyamatok függvénye. De ma a gazdaság helyzetét nehéz megítélni, ráadásul statisztikai problémák is vannak.

Látszólag egyszerű az összefüggés: amennyiben a pénzkeresletet a pénzkínálatával nem elégíti ki a jegybank, akkor restriktív, szigorító politikát folytat.


A Számvevőszék a belföldi adósság terheiről


Való igaz, hogy a Számvevőszék elnökének vannak nehezen elfogadható titkosítási hajlamai. (Erről lásd például „A katonai alsónadrágokat is titkosították” címmel megjelent interjút, Beszélő, 1992, 16. szám). Az ÁSZ megalakulása óta az egyik legfontosabb s vissza-visszatérő munkája a vízlépcső körüli elszámolások vizsgálata volt. Ezeket a jelentéseket tudomásom szerint sohasem titkosították. (Persze ez nem jelenti, hogy nem süllyesztettek el már eleve számos dokumentumot.)

A jelentések „Szigorúan titkos” minősítésű kormányzati anyagokat is elemeznek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon