A csődbe jutott Iparbank volt vezérigazgatója most, hogy eltávolítottak székéből, 12 millió forint végkielégítést vehetett föl (nettó 7 milliót). Kollarik István, old vélhetően pénzügyminiszter-helyettesként érdemelte ki ezt a széket, két és fél évig volt a bank vezérigazgatója.

1992-ben „exportunk jóval erőteljesebb ütemű bővülése ugyanis főleg abból fakadt, hogy a dekonjunkturális tényezők kedvezőtlen hatásánál jóval erőteljesebb volt a gazdaságdiplomácia sikereiből adódó versenyképesség hatása…” – mondta Kádár Béla külgazdasági miniszter egy ugyancsak ünnepire sikeredett, tavaly karácsonykor adott interjújában.[1]


Másfél hónappal később úgy kommentálta a tavalyi eredményeket, hogy az a „fordulat éve” volt, s „hosszú idő óta első ízben növekedett az e

Öt éve tartó vita és per után megegyezett a Volskwagen és az MNB. Az MNB – mondta el kérdésünkre Hárshegyi Frigyes, a jegybank alelnöke – egy tavaly ősszel született, peren kívüli eljárásban 55 millió márka kifizetésében állapodott meg az autógyárral. A vita eredete 1985-re nyúlik vissza. Német pénzügyi emberek – köztük a gyár egy alkalmazottja – különböző határidős ügyletekkel közel 400 millió márkás kárt okoztak a Volskwagennek. Az MNB úgy került a képbe, hogy a hamisított dokumentumoknál az MNB nevét használták föl.

Csodaország a miénk, gúnyolódott néhány hónapja Szabó Iván ipari miniszter azokon, akik szerinte túlzottan sötéten látják a gazdasági kilátásokat és a lakosság életfeltételeinek alakulását. Miközben a statisztikák a GDP csökkenését mutatják, és mindenki az életfeltételek romlását hangsúlyozza, a lakosság viszonylag jelentős rétege éppenséggel látványosan növeli a fogyasztását.

„Fütyülök a népszerűségre, ha azt kell számon kérni, hogy szabályosan bánnak-e az állami pénzekkel!” Kupa Mihály pénzügyminiszter mondta ezt a múlt héten a Figyelőnek, a televízió pénzügyi vizsgálata kapcsán. Fideszes bajvívók fordulatával élve: „hogy egyem a szívét!”

Soós Károly Attila nyilatkozta a HVG-nek Rabár Ferenc ürügyén, hogy „aki gyorsan megbukik, az nem jó miniszter”. Kupa sok vihart átvészelt eddig, amiben sokat segíthetett rajta cinizmusa.

Az elmúlt évtizedekben a külföldi hiteleket általában a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vette föl, a bank mérlegében jelenik meg. A mérleget forintban vezetik. Tehát amikor leértékelik a forintot, a korábban keletkezett adósság forintban számolva megnő, mert egy dollárt több forintért lehet megvásárolni. Az adósságnak azt a növekedését, ami ezért következett be, a költségvetés adósságaként tartják nyilván, s nem kell utána kamatot fizetni. Ez az adósság 1992 novemberében megközelítette a 900 milliárd forintot.

Valójában nem csupán a leértékelésekből tevődik össze ez az adósság.

A privatizációs manőver kapcsán az ÁVÜ igazgatótanácsa az alábbi határozatot hozta: „Az FT 1992. december 9-i hatállyal a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatot államigazgatási felügyelet alá vonja, és felhatalmazza az ÁVÜ ügyvezető igazgatóját, hogy a vállalat igazgatójának felmentésével vállalati biztost nevezzen ki, melynek határideje: 1992. december 15. Fel kell hívni a vállalati biztost arra, hogy haladéktalanul indítson pert az 1991. december 15-én kelt, az Andreoli Kft.

Való igaz, hogy a Számvevőszék elnökének vannak nehezen elfogadható titkosítási hajlamai. (Erről lásd például „A katonai alsónadrágokat is titkosították” címmel megjelent interjút, Beszélő, 1992, 16. szám). Az ÁSZ megalakulása óta az egyik legfontosabb s vissza-visszatérő munkája a vízlépcső körüli elszámolások vizsgálata volt. Ezeket a jelentéseket tudomásom szerint sohasem titkosították. (Persze ez nem jelenti, hogy nem süllyesztettek el már eleve számos dokumentumot.)

A jelentések „Szigorúan titkos” minősítésű kormányzati anyagokat is elemeznek.

A pénzpolitikát mindig a szerint lehet megítélni, kezdte válaszát, hogy a pénzkereslethez viszonyítva hogyan alakult a pénzkínálat. Csak az utóbbit tudja befolyásolni a jegybank, a pénzkeresletet a társadalom, a gazdálkodók autonóm döntései határozzák meg. Ez viszont nagyon bizonytalan, a gazdasági folyamatok függvénye. De ma a gazdaság helyzetét nehéz megítélni, ráadásul statisztikai problémák is vannak.

Látszólag egyszerű az összefüggés: amennyiben a pénzkeresletet a pénzkínálatával nem elégíti ki a jegybank, akkor restriktív, szigorító politikát folytat.

A Pátria Nyomda újra ügy lett. 1992. október 6. óta eltelt több mint három hónap alatt számos újságcikk, interjú, nyilatkozat jelent meg, lapunk is foglalkozott a témával (Beszélő, 1992. okt. 17.). Az első időszak hírdömpingjét követő csöndben úgy tűnhetett, hogy a helyzet változatlanul rendezetlen. A leváltott igazgató a helyén maradt, kinevezett utódja feladta a harcot. Az ÁVÜ azonban csendes és konok lépéseket tett az utóbbi hónapokban…

A puccs


1992.