Szőke Zsuzsa

Nyomtatóbarát változat

A privatizációs manőver kapcsán az ÁVÜ igazgatótanácsa az alábbi határozatot hozta: „Az FT 1992. december 9-i hatállyal a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatot államigazgatási felügyelet alá vonja, és felhatalmazza az ÁVÜ ügyvezető igazgatóját, hogy a vállalat igazgatójának felmentésével vállalati biztost nevezzen ki, melynek határideje: 1992. december 15. Fel kell hívni a vállalati biztost arra, hogy haladéktalanul indítson pert az 1991. december 15-én kelt, az Andreoli Kft. társasági szerződésével, valamint az ugyancsak aznap megkötött és az említett kft.-ben a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatot megillető 100,1 millió forint névértékű üzletrész átruházására a Bigatton Franchising SAS di Bigotton Bruno and C. és a Bigatton SAS di Bigatton Bruno and C. cégekkel megkötött adásvételi szerződések miatt semmisség jogcímén a kiírt pályázat feltételeinek megvizsgálásával. A tranzakcióval kapcsolatban az Ellenőrzési Igazgatóság vizsgálja meg, hogy az ÁVÜ apparátusát és a vállalat vezetését milyen felelősség terheli.”

Beszélő: Önt Slosár Gábor, az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese nevezte ki a MIVE vállalati biztosává. Ezáltal létrejött egy fonák helyzet: kinevezésével éppen az az állami cég lett első számú munkáltatója, amely kompromittálódott a privatizációs botrányban. Ennek ellenére ön már kinevezésének napján megtette feljelentését a BAZ Megyei Bíróságon, és pert indított az üzleti szerződések semmisségének megállapítására és az eredeti állapot helyreállítására. Szeretném, ha ismertetné periratának tartalmát, ugyanis a botrány kirobbanása óta semmiféle információ nem került nyilvánosságra.

– A MIVE akkori vezetése 1991. év elején elhatározta a vállalat úgynevezett törzshálózata – amely tíz darab ingatlan kezelői jogából, hat bérelt ingatlanból, egyéb gépekből, berendezésekből és forgóeszközökből állt – privatizációjának kezdeményezését, melynek érdekében az ÁVÜ-höz fordultak. Az ÁVÜ a kezdeményezést megvizsgálta, és úgy döntött, hogy pályázatot kell kiírni az értékesíteni kívánt vagyonra. A törzshálózat privatizációjának nyilvános pályázata meghirdetése megjelent a Magyar Nemzet 1991. október 24–25-i számában, a Világgazdaságban október 26-án és 29-én, valamint a Magyar Hírlapban október 28-án és 29-én. A pályázat beadásának határideje 1991. november 14-e volt. A pályázatra egyetlen ajánlatot adtak be 1991. november 13-án, ezt november 15-én közjegyző jelenlétében bontották fel. A pályázatot az olasz állampolgárságú Bruno Bigatton adta be, két társaság, a Bigatton Sas di Bigatton Bruno and C. és a Bigatton Franchising Sas di Bigatton Bruno and C. nevében. Mindkét cég Bigatton úr tulajdona, de az utóbbi a felesége nevén fut, az ő családneve Andreoli.

Az ÁVÜ az 1991. november 28-án kelt 2933/15 ÁVÜ sz. határozatával járult hozzá ahhoz, hogy a MIVE a pályázat nyerteseivel korlátolt felelősségű társaságot alapítson. Az üzletkötés feltételéül az alábbiakat írta elő: a szerződés megkötésére csak akkor kerülhet sor, ha a külföldi befektető a befektetés teljes összegére a vállalatnak bankgaranciát mutat be; a társasági szerződés aláírásával egyidejűleg a külföldi befektető előszerződésben vállaljon kötelezettséget a vállalati üzletrész 1991. december 15-ig történő megvásárlására; a bevételből az ÁVÜ-t 80%, a vállalatot 20% illeti meg. Továbbá kötelezték a vállalatot, hogy folytassa le az önkormányzattal a tárgyalásokat, és az önkormányzatot a törvény előírásai szerint elégítse ki. Ennek forrása az ÁVÜ által visszaforgatott 20%, az ezen felüli részt a vállalatnak kell megfizetni, az az ÁVÜ részesedését nem terheli.

Beszélő: Hogyan, kik között oszlik meg a társasági vagyon?

– A MIVE és a két olasz cég által alapított ANDREOLI Éttermeket és Szállodákat Üzemeltető Korlátolt Felelősségű Társaságba a MIVE százmillió forint értékben, eszközapportként bevitte a már említett törzshálózatát, pénzbeli betétként pedig egymillió forintot. A Bigatton Sas 25,8 millióval, a Bigatton Franchising (alias  Andreoli)  pedig  17,2  millióval szállt be az üzletbe. A társaságot a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság mint cégbíróság 1992. február 12-én, 05-09-001712 szám alatt vette cégnyilvántartásba. Az ÁVÜ határozatának b) pontja alapján a MIVE üzletrészéből az apportnak megfelelő üzletrészt egy 1991. december 15-én kelt adásvételi szerződéssel a Bigatton Franchising és a Bigatton Sas százmillió forint vételáron megvette, „kifizette”.

Beszélő: Eszerint ebben a tranzakcióban az ÁVÜ apparátusát az a felelősség terheli, hogy az olaszok potom 43 millióért tulajdonjogot szereztek tízszeresét érő állami vagyon felett?

– Kérem, én állami hivatalnok vagyok, tehát nem ítélkezhetek.

Beszélő: Térjünk rá arra, hogy milyen felelősség terheli a vállalat vezetését?

– A már említett pályázatot a 1990. évi VIII.   (vagyonvédelmi) törvény alapján kellett meghirdetni az ÁVÜ határozata értelmében. Azonban a pályázati felhívás nem tartalmazta mindazokat az adatokat, amelyek szükségesek lettek volna a kellő figyelem felhívására és megalapozott ajánlat készítéséhez. Hiányzott a pályázati felhívásból, hogy mi is kerül értékesítésre. Ezt kizárólag „törzshálózathoz tartozó meghatározott egységeknek” tüntette fel a felhívás ahelyett, hogy a Miskolcon és Miskolctapolcán közismert, frekventált helyen lévő Park és Lidó Szálloda, valamint a vállalat központjául szolgáló belvárosi irodaház említésre kerültek volna. Így a pályázati felhívások egyáltalán nem voltak alkalmasak arra, hogy felkeltsék az esetleges magyar vagy más külföldi vállalkozók érdeklődését. Ezt a tényt a pályázat eredménye is igazolja: kizárólag az olaszok nyújtották be pályázatukat azzal az ajánlattal, amelyet korábban már pályázaton kívül is megtettek. Továbbá, az 1990. évi VIII. törvény 9. §-ának (3) bekezdésében foglaltak előírják azt, hogy a nyilvános pályázat eredményét, így különösen az ajánlatok alapvető adatait és a döntést, annak indokaival együtt, ugyanabban a két országos napilapban kell közzétenni, ahol a felhívás megjelent. Erre nem került sor. Ez a tény ugyancsak azt látszik igazolni, hogy a vállalat akkori vezetése nem kívánta a vállalkozók részére széles körben nyilvánosság előtt feltárni az üzleti lehetőségeket. Mindez nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a korábban már ajánlatot tevő vállalkozók, a jelen per alperesei részére előnyt biztosítsanak. A vállalat vezetőinek mindehhez vélhetőleg egzisztenciális érdekei fűződtek, hiszen az igazgató és helyettese, valamint az akkori főkönyvelő és jogtanácsos is az Andreoli Kft. alkalmazottjai. A törvényalkotó a már említett szabályt nyilván azért építette be a törvénybe, hogy biztosítsa utólag is a nyilvánosságot a pályázatokkal kapcsolatban. Ez utólagos társadalmi kontrollt is jelent. Két ponton is mellőzték a törvény előírásait, ezért semmis a pályázat alapján megkötött Andreoli Kft.-t létrehozó társasági szerződés és ugyanezen társaságon belüli üzletrész átruházására vonatkozó adásvételi szerződés is.

Beszélő: Tehát ön a beadványában „formai hibára” hivatkozik, és a per során így próbálja visszaszerezni a kincstárnak az ÁVÜ által elpasszolt vagyonrészt. Másrészt viszont kétszázmilliós állami vagyon felett diszponál, melyet egy válságmenedzselési program kidolgozásával kell az állam számára kimentenie. Erre milyen koncepciót dolgozott ki?

– Az én elképzelésem szerint 1993. június 30-ig, amit lehet, azt előprivatizáció formájában értékesítjük. Ez 36 egységből 18 esetében már meg is történt. Július 1-jére megszüntetjük a MIVE-t, nem felszámolással, hanem végelszámolással. A kettő között az a különbség, hogy felszámolás esetén nem marad pénz a kasszában, mert ki kell elégíteni a hitelezőket, végelszámolásnál viszont az ÁVÜ kasszájába folyik a bevétel. Erre a megmaradó vagyonrészre az ÁVÜ egyszemélyes társaságot hoz létre, és mint százszázalékos állami tulajdont privatizálja, így a befolyó összeg az államkasszában marad.

Beszélő: Vagyis az állami vagyonmaradékra, ami nem kelt el előprivatizációban, arra bárki jelentkezhet? Az olasz is?


– Persze. Ha ő adja érte a legtöbbet, akkor az övé.

Beszélő: Tehát a végén akár a kígyó, saját farkába is haraphat. Mire jó ez az egész?

– Nem minősítek!

• gazdaság