Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Alighanem mindenkit meglepett (e sorok íróját is beleértve), hogy milyen sokan mentek el voksolni május 21-én, ezen a szokatlanul választási nappá avanzsált hétköznapon. Az első elmélkednivaló ebből az örvendetes (mások számára sajnálatos) tényből adódik: a szavazópolgárok távolról sem olyan apatikusak, ahogyan a politikusok és elemzők hitték.

A tb-önkormányzatért az urnák elé járulók száma a hatályos törvény szerint a parlamenti választás (vagy pótválasztás) érvényességéhez ugyan nem lett volna elég, de itt egy teljesen ismeretlen, új, és a hatalmi rendszerbe aránylag komplikáltan illeszkedő intézményről kellett dönteni. Joggal feltételezhetjük, hogy ha a tét a politikai főhatalom, amelynek intézményei széles körben ismertek, sokkal több, az érvényességi küszöböt hasonlóképp bőségesen meghaladó választót fog mozgósítani. Úgy látszik, azoknak van igazuk, akik azt mondták, hogy az ún. politikai apátia csak az időközi választásokon keríti hatalmába az embereket, melyeknek kicsi a tétje, hiszen új politikai viszonyokat biztosan nem teremthetnek. (Azért nem árt újra emlékezetünkbe idézni, hogy a rezignált időszaki választók, ha többszöri nekifutásra is, de öt esetből négyben az ellenzéket szavazták meg…)

Részvétel

Mindezt azonban múlt péntektől lapzártáig jórészt már megírták és elmondták a kommentátorok.

Mire lehet viszont következtetni a puszta részvételi arányokból?

Bár egyelőre végleges adatok még nincsenek, annyi az előzetes, tehát esetleg később még korrigálandó számokból is látszik, hogy vannak szembetűnő területi különbségek. Ezek kisebb részben követik az 1990-es választásokról gyűjtött adatokat, nagyobb részben határozottan más képet körvonalaznak (l. 1. tábla). Vas megyének, az ország legnyugatibb sarkának, 1990-ben a liberalizmus fellegvárának a lakossága igen aktív volt 1990-ben, és a múlt pénteken is. A tb-választáson élenjáró három másik megye, Nógrád, Borsod és Heves 1990-ben inkább feltűnően alacsony részvételével tűnt ki. Ez ama azóta válságövezetté lett nehézipari régió, amelynek népe éppen reménytelennek látszó helyzetében keres valamilyen változást. Míg 1990-ben inkább egy nyugat–kelet irányú aktivitáscsökkenést lehetett megfigyelni (persze Budapest kivétel volt), most a válságban lévő északtól haladunk lefelé, délre, az inkább mezőgazdasági területek felé. Alkalmasint ezek sincsenek kevésbé válságban, ám a szakszervezetek hagyományai jóval kisebbek. Az itt élők helyzetük javulását immár talán inkább egyéni erőfeszítéseiktől remélik.

Megyék<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />	Tb-választás		Parlamenti választás		A részvétel különbözete

1. számú tábla: Választási részvétel megyénként a tb-önkormányzati és a parlamenti választásokon

sorrend

részvétel %

sorrend

részvétel %

Nógrád

1.

45,1

13.

62,5

17,4

Vas

2.

44,0

5.

67,7

23,7

Borsod

3.

43,2

16.

60,9

17,7

Heves

4.

42,7

15.

61,4

18,7

Baranya

5.

42,6

6.

65,8

23,2

Budapest

6.

42,1

2.

72,2

30,1

Veszprém

7.

41,8

3.

70,8

29,0

Komárom

8.

41,4

8.

64,4

23,0

Győr-Sopron

9.

40,0

1.

76,3

36,3

Szolnok

10.

39,3

18.

58,9

19,6

Békés

11.

38,3

9.

64,4

26,1

Somogy

12.

37,8

14.

62,4

24,6

Fejér

13.

36,5

7.

64,4

27,9

Szabolcs-Sz.-B.

14.

36,2

20.

53,6

17,4

Tolna

15.

36,2

10.

63,8

27,6

Zala

16.

36,0

4.

69,3

33,3

Pest

17.

33,8

12.

63,1

29,3

Hajdú-Bihar

18.

33,8

19.

56,2

22,4

Csongrád

19.

33,2

11.

63,3

30,1

Bács-Kiskun

20.

30,8

17.

60,6

29,8

Országos összesen:

 

38,75

 

64,1

25,3

Politika vagy érdekérvényesítés

Akármeddig elvitatkozgathatunk arról (úgy tűnik, elkezdtük), hogy miért és mire is szavazott az örvendetesen aktív választó. Voksával egyszerűen leszavazta-e a meglévő politikai hatalmat, vagyis a kormányt és a kormánypártokat, avagy az érdekvédelmi szervezetek közül választotta a szívéhez legközelebb állót? Mi itt, a Beszélő szerkesztőségében, akik talán különösen szívünkön viseltük a szakszervezetek és a tb-önkormányzat dolgát, arra a magyarázatra hajlunk, hogy a választók kétféleképpen viselkedtek, s az eredményekben a kétféle választói magatartás keveredik. Hogy a szavazatok egy része politikai természetű, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint a Keresztény Szociális Szakszervezetek Szövetsége nevű, enyhén szólva is szerény ismertségű alakulat meglepő sikere. Hiszen a KESZOSZ (e sajtóperes időben nem nevezzük egyszerűen fantomszervezetnek), amelynek eddigi működéséről, sikereiről, küzdelmeiről a választónak semmiféle tapasztalata nem lehet, olyan nagyságrendű szavazatot kapott, mint a szívósan dolgozó Liga s a nem egy nagy akciót megvalósító Munkástanácsok. A KESZOSZ, mint mellékelt táblázatunkból is látható, főképpen a katolikus régiókban tarolt, ahol bizonyára a KDNP befolyása is erősen érezhető lesz majd a ’94-es választáson. (Mellesleg, az adatok szerint, a konzervatív kereszténydemokraták a modernista liberálisokkal jól megférnek, s lehetnek mindketten viszonylag erősek, kizárásos viszonyban mind a kettő inkább az MSZOSZ-szel áll.)

Az a bizonyos kettős motiváció olvasható ki a Liga területileg bontott eredményeiből: viszonylag jól ott szerepelt, ahol a liberálisok taroltak ’89-ben, de olyan megyében is, ahol a liberálisok nem jeleskedtek különösebben, ám 1990 óta erős, sikeres Liga-szervezetek jöttek létre. (Például Bács-Kiskun megye, l. 2. táblázat.)

Alighanem legalábbis részben politikai rokonszenvszavazatokat kapott a Munkástanácsok Szövetsége is, hiszen szakszervezeti berkekben köztudott, hogy jóval kevesebb munkahelyen tudott megtelepedni a Ligánál, következésképp, mint érdekvédelmi szervezet kevesebb helyen szerezhette meg a választók bizalmát.

2. számú tábla: Az MSZOSZ, a Liga és a KESZOSZ legjobb és leggyengébb megyei eredményei

	3 legjobb				3 leggyengébb
	Nyugdíj		Egészségügy		Nyugdíj		Egészségügy
	megye	%	megye	%	megye	%	megye	%
MSZOSZ	Nógrád	56,5	Nógrád	52,5	Zala	45,9	Bács	40,2
	Borsod	56,1	Borsod	50,0	Bács-K.	46,0	Zala	41,0
	Heves	54,8	Baranya	49,2	Pest	46,0	Pest	41,1
Liga	Budapest	12,6	Zala	15,6	Borsod	6,7	Nógrád	10,4
	Zala	12,6	Bács-K.	14,8	Szabolcs-Sz.	7,3	Borsod	10,5
	Fejér	11,5	Budapest	14,4	Tolna	7,5	Tolna	10,8
KESZOSZ	Győr-Sopron	10,4	Győr-Sopron	12,0	Békés	4,6	Békés	5,5
	Zala	10,1	Zala	11,5	Komárom	5,2	Komárom	5,9
	Vas	9,8	Bács	11.0	Hajdú-B.	5,6	Hajdú-B.	6,6

Az abszolút győztes

Az MSZOSZ a szakszervezeti mozgalomban immár vitathatatlanul legitimált súlyánál fogva kitüntetett figyelmet érdemel. Vajon hogyan maradhatott fölényesen a legnagyobb? S vajon mire használja majd megtapasztalt erejét? Mielőtt a kombinációk és feltételezések hímes, ám ingoványos mezejére tévednénk, nézzünk néhány száraz tényt! Az MSZOSZ ott erős, ahol a választási részvétel is magas volt (mellesleg a részvétel éppen azért magas, mert az MSZOSZ-re olyan sokan akartak szavazni), vagyis elsősorban az ipari válságövezetekben. Nagy Sándor nem is csinál titkot belőle, hogy errefelé kell keresni az MSZP szavazóbázisát is, ők ugyanis az MSZP felé terelik majd híveiket. Ez rendben is lenne, elvégre miért ne kapjon politikai és érdekvédelmi képviseletet ez a népesség? Némi nehézséget csak abban látok, hogy az a tb-program, amit az MSZOSZ bemutatott, a munkapiacon a jól pozicionált, viszonylag stabil és jól fizetett munkavállalóknak kedvez, az őt választók pedig nem azok. Vagy ebek harmincadjára kell hagynia bázisát, vagy egészen mást lesz kénytelen csinálni, mint amit hirdetett. Ez pedig némiképp instabil viszonyokat teremt. A rá adott szavazatok számából arra következtethetünk, hogy a ’94-es választásokon az MSZP megszerezheti a voksok 20-25 százalékát, s könnyen lehet, hogy a legnagyobb pártként foglalja el helyét az új Országgyűlésben. Tetszik, nem tetszik. Aki ebből olyan következtetésre jut, hogy ezt meg akarja akadályozni negatív kampánnyal, koncepciós perekkel vagy bármi más huszárcsínnyel, az a demokrácia ellensége, s az az igazán veszélyes. Egy demokratának másképp kell gondolkodnia, és van min. De erről majd máskor.

Egészségügy és nyugdíj

Néhány szót ejteni kell arról a furcsaságról is, hogy az egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási önkormányzatra adott szavazatok markánsan különböznek. Hogy ezt értelmesen magyarázzuk, ahhoz azt tartanám legfőképpen szem előtt, hogy több mint 23 és fél ezerrel több érvényes szavazatot adtak le a nyugdíjönkormányzatra, mint a másikra. Vagyis a választók a nyugdíjra jobban odafigyeltek, jobban meggondolták, hová húzzák az X-et. A nyugdíjproblémák bizonyára átláthatóbbak, talán kínzóbbak is. Éppen ezért könnyen lehet, hogy a 3. táblázaton látható összefüggés mögött a szakszervezeti tömörüléseknek a kampányban ismertetett programja áll, mert a választók nagyon is odafigyeltek. Rajtavesztett a Liga, amelyik korrekten, ám népszerűtlenül nem ígért gyors javulást és könnyítést, a kevésbé szégyenlős MSZOSZ pedig 152 ezerrel több szavazatot zsebelt be, hárommal több képviselőt állíthat, mint az indifferensebb s így etalonnak tekinthető egészségbiztosítási önkormányzatban. Hasonlóképp a külön nyugdíjaskampány – vagy talán egyszerűen Fehér Klára és Pécsi Ildikó szerencsés kiválasztása – magyarázhatja a SZEF nyugdíj-biztosítási hozadékát az egészségügyben elért eredményéhez képest.

3. számú tábla: Az érvényes szavazatok száma. Szakszervezeti szövetség nyeresége, illetve vesztesége a nyugdíjbiztosításnál az egészségügyi biztosításhoz képest

Egészségügyi		Nyugdíj	Eltérés %-ban
Összesen:	3 058 114	3 056 705
Ebből:
MSZOSZ	1 308 171	1 460 536	+11,6
SZEF	242 782	308 779	+27,2
ÉSZT	196 380	180 245	–8,2
Autonómok	152 420	139 999	–8,1
Liga	379 870	293 691	–22,7
Munkástanácsok	370 389	318 064	–14,1
KESZOSZ	243 173	214 134	–11,9

Önkormányzat született!

A tb-önkormányzati képviselők választásáról szóló törvény nem írja elő, hogy a megszerzett helyeket a nyilvánosságra hozott listák sorrendjében kell betölteni. Nem lehet még tudni, végül is kik foglalják el az önkormányzati posztok felét. Számarányából és listája összetételéből is látható, hogy a MSZOSZ-képviselők együttműködő csapatot alkotnak. Nem lehet tudni, csak remélni, hogy csapatmunkára, tehát a mindenkor mindenütt fontos erős ellensúly megteremtésére alkalmas képviselőket küld legalább három-négy másik szövetség. A Liga listája szintén csapat, de sajnos a 4-4 beküldhető képviselő önmagában kevés. Fáradságos egyeztetés, egyezkedés következik. Ha nem, az önkormányzatok nem szélesítik a demokráciát. Csak egyetlen irányba bővítik: beemelik az MSZOSZ-t. A választók fele nem ezt akarja.

• Beszélő